Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-356

336. országos ülés áprü 2. 18íö. ci a ú o !l •) tiszteletből a nemzetiségi fajok, befolyások s több efféle előtt a végrehajtástól megkíméli, inig a szegény falusit, mesterembert és iparost csekélységért fele­ségével és gyermekével együtt az utczára teszi. Tisztelt ház! Mindenki ezen terem falain kívül az egész országban meggyőződhet arról, hogy a magyar nép, a helyett hogy anyagilag előrehalad­na, egészben véve folyton növekedő elszegényedés­nek megy elébe : és mégis a tisztelt államorvos urak minden alkalommal az áldozatkészségről be­szélnek, elfelejtvén azt, hogy az áldozatkészség az áldozatképességet előre fölteszi. Azonkívül ugyan még az is nagyon különös hogy az áldozatkészség ki­válólag a magyar népség azon osztályaira irány oz­tatik, a melyek véres verítékkel alig a mindennapi kenyeret szerzhetik meg maguknak, mig a gaz­dagsággal áldott , és többé kevésbé az édes dologtalanságnak hódoló osztályok szembetűnően ki­mérteinek. Megismerem, hogy ezzel a dolgozó osztá­lyoknak, illetőleg a polgári elemnek nem csekély tisztelet megadatik; azonban önök is uraim meg fogják ismerni, hogy ezen tisztelet mégis egy kevéssé igen drága. Tisztelt ház! A jelenleg javasolt adóföleme­lést, az igen tisztelt pénzügyminister által tett nyi­latkozat szerint, további adófölemelések fogják kö­vetni. Bátor vagyok kérdezni : vajon hová vezetend az, hova. kell, hogy vezessen, miután a pénzügyi helyzetünk minden okbeli momentumai világosan arra mutatnak, hogy a magyar nép vállai már ed­dig is igen gyöngék a magyar államépületet a mai nagyszerű fogalmazatában elbírni. A helyett, hogy ezen állam épületet a magyar nép tehetségere­jéhez alkalmazzák: azt vélik, hogy pénzügyi vész­helyzetünk orvoslását a már eddig elégtelen nép­erők még nagyobb megfeszítése által elérni lehet. Nagyon sajnálom, de azon törvények, a melyek engemet a logikára tanítottak, azon meg­győződésre kényszerűnek, hogy oly pénzügyi politi­kának hibázhatlanul az ország teljes tönkretevését, s tehát épen azt előidézni kell, a mit elhárítani akarnak. Gondolom, uraim, hogy azok, a kik ezen meggyőződésből kiindulván, minden adófölemelést elvileg elutasitnak: legkevésbé sem roszabb haza­fiak azoknál, a kik — ámbár kétkedés nélkül bona fide — a magyar államot folytonos adófölemelések által végre oda viszik, a hol semmi megmentés többé nincs. Tisztelt ház! Távol vagyok a tisztelt iij kor­mány hazafiságát és legigazlelkübb szándékait két­ségbevonni. Én azt szintúgy nem teszem, a mint a lelépett kormány irányában nem tettem. Azonban azt az egyet nagy sajnálattal kell constatálnom, hogy a tisztelt uj kormány pénzügyi politikája elvileg tö­kéletesen ugyanaz, a melylyel az elődje megbukott. A személyek változtak: az adófölemelés elve maradott, EÉPY. H. NAPLÓ. 18|= XV. KÖTET, Tisztelt ház! Jól tudom, hogy minden ellent­állás a javasolt adófölemelésnek országgyűlési elfo­gadását nem fogja föltartóztatni ; hiszen, fájdalom, törvényhozásunk honatyai csarnokaiban még mindig az illusio hatalma uralkodik, és még mindig elzár­kóznak a polgárság magas jelentősége irányában, a mely polgárságra mindezen adófölemeléseknek oroszlánrésze esik. De ennek nem szabad engemet visszatartani, hogy mint oly nép fia, a mely a nem­zetiség tekintetében német, jellege tekintetében pe­dig valódi polgárnép, független állásban kitartó le­gyek helyemen, és szerény erőmhöz képest Magyaror­szág fenyegetett polgárságát védelmezzem. És így cselekedvén, azon öntudatban vagyok, hogy a magyar állam jól fölfogott érdekének szol­gálok, mert egyfelől a német- magyar cultur-elem, a mely Magyország polgárságának túlnyomó részét képezi, az anyagi és szellemi díszlet és fönszárnya­lat legszilárdabb oszlopa magyar hazánkban; más­felől átalában minden modern állam erejének gyö­kereit a szabad polgárságban keresi. Tisztelt ház! Én nem szavazok a fönforgó adótörvényjavaslatok minden pontja ellen; hanem határozottan csak az eddigi adómérleg azon föl­emelése ellen szavazok, a melyet a fönforgó adótör­vényjavaslatok közvetlenül és közvetve magokban foglalnak. Széll Kálmán pénzügyminister : Tisztelt ház! Szigorúan a mai napirendhez ragasz­kodva, nem tartom föladatomnak átalános szempont­ból szólni az összes adótörvények fölött, a minttette azt az előttem szóló képviselő urak némelyike : mert a mai napirendet nem az összes adótörvények képe­zik ; hanem képezi a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló törvényjavas­lat. Ezen szempontból indulva ki. nem kívánok észrevételeket tenni azon bevezető szavak fölött sem , a melyekkel Irányi Dániel képviselő elő­adását megkezdte; nem kívánok refiectálni arra, midőn azt állította, hogy kimutatta, hogy az 1867; XII. törvényezikk eltörlése volna azon panacea, mely az ország financziális bajainak orvoslására föltét­lenül és egyedül vezetne, mit — gondolom — in­kább fejteget, mint sem kimutatott; mondom, nern kívá­nok refiectálni arra ; nem kívánok azokra sem re­fiectálni bővebben, a miket az előttem szólott tisz­telt képviselő ur átalános szempontokból ezen kér­dés napirenden lévő keretén túlterjeszkedve elő­adott. Én vele szemben csak azon álláspontot hangsúlyozom, hogy a fölött, hogy azon kérdés fölött, miszerint Magyarország államháztartását jövedelmek fokozása nélkül is lehet helyreállitani: hitem szerint az acták le vannak zárva, és kérdés csak az lehet : mily mérvben, mily utón, mily eszközök- és mily rendszabályokkal. De az, a ki azt állítja nem csak előadásának elején és végén, de előadásának több 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom