Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-356

336. országos ülés áprü 2. 18íö. ci a ú o !l •) tiszteletből a nemzetiségi fajok, befolyások s több efféle előtt a végrehajtástól megkíméli, inig a szegény falusit, mesterembert és iparost csekélységért feleségével és gyermekével együtt az utczára teszi. Tisztelt ház! Mindenki ezen terem falain kívül az egész országban meggyőződhet arról, hogy a magyar nép, a helyett hogy anyagilag előrehaladna, egészben véve folyton növekedő elszegényedésnek megy elébe : és mégis a tisztelt államorvos urak minden alkalommal az áldozatkészségről beszélnek, elfelejtvén azt, hogy az áldozatkészség az áldozatképességet előre fölteszi. Azonkívül ugyan még az is nagyon különös hogy az áldozatkészség kiválólag a magyar népség azon osztályaira irány oztatik, a melyek véres verítékkel alig a mindennapi kenyeret szerzhetik meg maguknak, mig a gazdagsággal áldott , és többé kevésbé az édes dologtalanságnak hódoló osztályok szembetűnően kimérteinek. Megismerem, hogy ezzel a dolgozó osztályoknak, illetőleg a polgári elemnek nem csekély tisztelet megadatik; azonban önök is uraim meg fogják ismerni, hogy ezen tisztelet mégis egy kevéssé igen drága. Tisztelt ház! A jelenleg javasolt adófölemelést, az igen tisztelt pénzügyminister által tett nyilatkozat szerint, további adófölemelések fogják követni. Bátor vagyok kérdezni : vajon hová vezetend az, hova. kell, hogy vezessen, miután a pénzügyi helyzetünk minden okbeli momentumai világosan arra mutatnak, hogy a magyar nép vállai már eddig is igen gyöngék a magyar államépületet a mai nagyszerű fogalmazatában elbírni. A helyett, hogy ezen állam épületet a magyar nép tehetségerejéhez alkalmazzák: azt vélik, hogy pénzügyi vészhelyzetünk orvoslását a már eddig elégtelen néperők még nagyobb megfeszítése által elérni lehet. Nagyon sajnálom, de azon törvények, a melyek engemet a logikára tanítottak, azon meggyőződésre kényszerűnek, hogy oly pénzügyi politikának hibázhatlanul az ország teljes tönkretevését, s tehát épen azt előidézni kell, a mit elhárítani akarnak. Gondolom, uraim, hogy azok, a kik ezen meggyőződésből kiindulván, minden adófölemelést elvileg elutasitnak: legkevésbé sem roszabb hazafiak azoknál, a kik — ámbár kétkedés nélkül bona fide — a magyar államot folytonos adófölemelések által végre oda viszik, a hol semmi megmentés többé nincs. Tisztelt ház! Távol vagyok a tisztelt iij kormány hazafiságát és legigazlelkübb szándékait kétségbevonni. Én azt szintúgy nem teszem, a mint a lelépett kormány irányában nem tettem. Azonban azt az egyet nagy sajnálattal kell constatálnom, hogy a tisztelt uj kormány pénzügyi politikája elvileg tökéletesen ugyanaz, a melylyel az elődje megbukott. A személyek változtak: az adófölemelés elve maradott, EÉPY. H. NAPLÓ. 18|= XV. KÖTET, Tisztelt ház! Jól tudom, hogy minden ellentállás a javasolt adófölemelésnek országgyűlési elfogadását nem fogja föltartóztatni ; hiszen, fájdalom, törvényhozásunk honatyai csarnokaiban még mindig az illusio hatalma uralkodik, és még mindig elzárkóznak a polgárság magas jelentősége irányában, a mely polgárságra mindezen adófölemeléseknek oroszlánrésze esik. De ennek nem szabad engemet visszatartani, hogy mint oly nép fia, a mely a nemzetiség tekintetében német, jellege tekintetében pedig valódi polgárnép, független állásban kitartó legyek helyemen, és szerény erőmhöz képest Magyarország fenyegetett polgárságát védelmezzem. És így cselekedvén, azon öntudatban vagyok, hogy a magyar állam jól fölfogott érdekének szolgálok, mert egyfelől a német- magyar cultur-elem, a mely Magyország polgárságának túlnyomó részét képezi, az anyagi és szellemi díszlet és fönszárnyalat legszilárdabb oszlopa magyar hazánkban; másfelől átalában minden modern állam erejének gyökereit a szabad polgárságban keresi. Tisztelt ház! Én nem szavazok a fönforgó adótörvényjavaslatok minden pontja ellen; hanem határozottan csak az eddigi adómérleg azon fölemelése ellen szavazok, a melyet a fönforgó adótörvényjavaslatok közvetlenül és közvetve magokban foglalnak. Széll Kálmán pénzügyminister : Tisztelt ház! Szigorúan a mai napirendhez ragaszkodva, nem tartom föladatomnak átalános szempontból szólni az összes adótörvények fölött, a minttette azt az előttem szóló képviselő urak némelyike : mert a mai napirendet nem az összes adótörvények képezik ; hanem képezi a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló törvényjavaslat. Ezen szempontból indulva ki. nem kívánok észrevételeket tenni azon bevezető szavak fölött sem , a melyekkel Irányi Dániel képviselő előadását megkezdte; nem kívánok refiectálni arra, midőn azt állította, hogy kimutatta, hogy az 1867; XII. törvényezikk eltörlése volna azon panacea, mely az ország financziális bajainak orvoslására föltétlenül és egyedül vezetne, mit — gondolom — inkább fejteget, mint sem kimutatott; mondom, nern kívánok refiectálni arra ; nem kívánok azokra sem refiectálni bővebben, a miket az előttem szólott tisztelt képviselő ur átalános szempontokból ezen kérdés napirenden lévő keretén túlterjeszkedve előadott. Én vele szemben csak azon álláspontot hangsúlyozom, hogy a fölött, hogy azon kérdés fölött, miszerint Magyarország államháztartását jövedelmek fokozása nélkül is lehet helyreállitani: hitem szerint az acták le vannak zárva, és kérdés csak az lehet : mily mérvben, mily utón, mily eszközök- és mily rendszabályokkal. De az, a ki azt állítja nem csak előadásának elején és végén, de előadásának több 50