Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-355
380 3&5. országos ülés ápril 1. .1875. sus azonban csak minden három évben és a syucdus is csak egyszer egy évben ülésez ; ugyanazért azt gondolom, hogy ha helyesen óhajtunk eljárni: mindenesetre hosszabbra kellene ezen határidőt megállapítani, és azért bátor vagyok egy módositványt beadni, a mely így hangzik: „A 31. szakasz utolsó bekezdésében „négy hónap alatt" helyett tétessék „egy év alatt." Huszár Imre jegyző (Újra olvassa Babes Vincze módosít ványai.) Molnár Aladár előadó: Tisztelt ház! Ha ez a módosítás elfogadtatik: akkor a törvény ezen évben nem hajtható végre, akkor csak a jövő év vége felé lehetne megkezdeni e törvény életbeléptetését. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ápril havában vagyunk, a minister csak előkészületeket tehet a bureauban; de nem intézkedhetik künn, mig az iskola-föntartók nem nyilatkoznak, s igy a jövő évi ápril haváig kellene várni, mig csak megkezdhető volna a végrehajtás. Azt méltóztatott mondani a tisztelt képviselő urnák, hogy minden három évben ül össze a »congressus" ; ha az ugy van: akkor egy évi határidő is kevés, hanem három ével kellene kitűzni. De különben is a congressns egy nagy terület főnhatósága ; mig itt csak az egyes iskola tolltartójáról, egy községről lehet szó. Ugyanazért, ha csak azt nem méltóztatnak kimondani, hogy e törvény csak a jövő évben lép hatályba: ezen módosítás el nem fogadható. (Helyeslés.) Elnök: Babes képviselő ur a 31. §. utolsó bekezdésében e szavak helyett „négy hónap alatt' .egy év alatt" szavakat kívánja tétetni. A kik a 31. §-t a közoktatási bizottság szövegezése szerint az utolsó bekezdéssel együtt, mely ellen mődositvány adatott be, elfogadják: azokat kérem, méltóztassanak fölállani, (Megtörténik.) A tisztelt ház a 31. §-t a módositvány mellőzésével elfogadja. Huszár Iliire jegyző (olvassa a 32. §-í.) Elnök: Nincs észrevétel, tehát a 32. §. elfogadtatik. Huszár Imre jegyző (olvassa a 33. §-í.) Zichy Antali Tisztelt ház! Én nem tartom igazságosnak, hogy azon tanítók, kik a 2°/ 0-t befizették, kikre e törvény vonatkozik, habár a legnemesebb és legszebb czél javára is befizetéseiket elveszítsék ; tudva van, hogy ezen 2°/ 0-es járulékot nem átalánosan minden tanítóra vetik ki, hanem csak a községi tanítókra, csak ezektől hajtatott be, sőt némelyektől nem is hajtatott be. Tudomásom van különösen, hogy Pest város közönsége megtagadta a 2%-es befizetést. Tehát én az igazsággal egyedül megegyezőnek azt tartanám: ha azon tanítóknak, kik úgyis aránylag a kisebb számot képezik, kik a 2%-ot, eddig befizették : ezen befizetés javukra essék, a mennyiben tagjai a nyugdíjintézetnek; a mennyiben pedig nem tagjai, más expedienst nem tudok, minthogy az illetőknek visszaaclassék. Ajánlom a tisztelt ház figyelmébe ezen módosítást. Szeniczey Ödön jegyző (Újra olvassa a módosítást.) Molnár Aladár előadó t Tisztelt ház! Ha szigorúan csak az igazságot tekintjük: akkor igenis egy részben, de csakis egy részben e módosítás jogosult volna; hanem én nem hiszem a kivitelt lehetségesnek. Azt mondtam, hogy akkor is csak egy részében volna jogosult, mert több helyen a községek fizették meg a tanítók fizetésére eső 2°/ 0-os befizetést; de nem maguk a tanítók. Most már tehát a községek által befizetett pénz a tanítóknak fizettessék vissza, vagy erre egy vizsgálatot rendeljünk az egész országban, hogy melyik esetben fizette a község és melyik cselben a tanító ? Ilyen esetekben az utolsó krajezárig szoros igazság szerint nem is lehet eljárni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy például 1868-tól fogva egy tanító volt 4 — 5 évig községi iskolában s fizette a 2%-et. a hatodik évben átment egy felekezeti iskolába; ha akkor történt baja: elvesztette jogát a pénztárból való javadalmazásra. Hát ez esetben ezt az igazságtalanságot ki fogja orvosolni? Különben is az egész összeg nem több máig, mint 30.000 frt. Ennek egy részét a községek fizették. A többit kellene tehát kinyomozni individualiter, hogy ki fizette, s azoknak vagy javára írni, vagy visszaadni. Méltóztassék elképzelni, micsoda munka lenne ez ! Az államnak legalább két annyi költségbe kerülne, mint a mennyit az egész összeg kitesz. Én megpróbáltam azon javaslattal állani elő a közoktatási bizottságban, hogy azon tanítóknak, kik n3 r ugdijba lépésük esetén ki tudják mutatni, hogy bizonyos évek alatt, 1868-tól 1875-ig, községi iskolákban működtek: ebből valami pótlék adassék; de a közoktatási ministerium jelenvolt tisztviselői a kezelés nehézségét emiitették föl akadályul, s nekem be kellett látnom, hogy igazuk van. Azért méltóztassék abba megnyugodni, hogy ez összeg olvasztassék át a nyugdíj-pénztárba. Különben is az egész igaztalanság, mely abból támad: az lesz, hogy ugy azok, kik netalán csak 1872-től kezdve fizetik a 2°/ 0-et, mint azok, kik 1868. óta fizetik azt, csak 1870-től számithatják szolgálati évüket, Szeniczey Ödön jegyző (Ismét olvassa Zichy Antal módositvány át.)
