Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-355

355. országos ülés aprót 1. 1875. 36? ditvány tétetik és a bizottságnak ez az eljárása, — a mint valószínű, — meg fog támadtatni: csak akkor leszek bátor észrevételeimet megtenni, s most egyszerűen, tisztelettel ajánlom a tisztelt háznak a javaslatot elfogadás végett. (Élénk helyeslés.) Trefort Ágoston közoktatási minister: Tisztelt ház! Ha a népoktatás ügyét komolyan akarjuk előmozdítani : mindenekelőtt arról kell gondoskodnunk, hogy képes tanítóink legyenek. Ha pedig ezen czélt el akarjuk érni: biztosítanunk kell azoknak existentiáját, s ebben fekszik a törvényjavaslat jelentősége. Fölösleges volna ezen törvényjavaslat genesisét és minden fejlődési fokozatait előadni; de kötelességem kinyilatkoztatni; hogy miután e törvényjavaslat a pénzügyi bizottságban, az ország pénzügyi viszonyainak szemmeltartásával, átdolgoztatott és a kormány szakemberek véleményezése folytán azon meggyőződésre jutott, hogy a számitások, melyeken ezen törvényjavaslat alapszik. tökéletesen helyesek, és a tisztelt pénzügyminister ur hozzájárulásával ezen törvényjavaslatot a közoktatási bizottság szövegezésével elfogadtam, annak következtében kérem a tisztelt házat: méltóztassék azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Zichy Antal : Tisztelt ház! Az álláspont, melyet ezen igen fontos kérdésben elfoglalok, a tisztelt ház tagjai és mindazok előtt, kik ezen kérdéssel tüzetesebben foglalkoztak, eléggé ismeretes. Én ugyan most is ugy vagyok meggyőződve, s mennél többet gondolkozom rajta, annál inkább győződöm meg arról, hogy az helyesebb, mint a most javaslatba hozott módozat. Én ezen fontos kérdés megoldásának módozatait már a bizottságban is, megvallom, a siker igen csekély reményével, hoztam javaslatba; most a tisztelt ház engedelmével azért említem meg csak igen röviden, hogy a naplóban némi nyoma legyen. Az általam javaslatba hozott módozatok a következők lettek volna: Először a fizetések szabályozása, a mire a tisztelt előadó ur is méltán súlyt fektetett, tudniillik azon minimális tételeknek megállapítása, melyek már a törvényben is kifejezést nyertek; de ugy, a mint vannak: valósággal illusoriusokká válnak ; mert a tanítók igen csekély számára nyernek csak alkalmazást, azoknak aránytalanul nagy többségére nézve csak papíron maradnak. Ezen minimális tételeknek az országban létező összes — tehát a nagy többségben lévő hitfelekezeti tanítókra nézve is érvényessé tétele lett volna az első mód ezen kérdés megoldására. A második módozat, melyet javaslatba hoztam, a kor-pótlékoknak nálunk is való életbeléptetése. Ez, nézetem szerint, egyedüli módja azon nagy baj orvoslásának; melyet a tisztelt ház nem ignorálhat, mert az előttünk lévő hivatalos jelentésben is megemlittetik, s be is jelentetett a tisztelt háznak, hogy a múlt korhozképest a tanítók létszáma 18.500-ról 1.900-ra apadt le. Ezen mód tudniillik fizetéseiknek a szolgálati éveik számához és arányához képest leendő fokozatos javítása lenne azon ellenszer, mely által ezen nagy baj, nézetem szerint, orvosolható lenne. Ennek kapcsában harmadszor óhajtom és óhajtanám, hogy a nyugdíj-rendszer ne a magánéletés járadék-biztosító társulatok chablonjai szerint: hanem az élet körülményeinek, az igazság és méltányosság tekinteteinek jobban megfelelő arányokban mindenkinek érdeme szerint: tudniillik az eddig élvezett tényleges fizetés arányában szabassák meg, és ugyanily arányban vettessenek ki az illetőkre azon járulékok, melyekkel a nyugdíj-alaphoz hozzájárulandók lennének. Megvallom, szemrehányást tettem volna magamnak, ha ezen, bár a többségétől e pillanatban elütő nézeteimet elhallgattam volna. A ki utánnam ezen képviselői széket elfoglalandja, vagy a jövő parlament bármely tagja, maga a közoktatási kormány tisztelt vezetője kétségkívül rövid idő múlva fog találni módot és eszközt arra, hogy helyrehozassék azon mulasztás, mely most elkövettetett, hogy megigazíthassanak azon hibák, melyek, az én sejtelmem szerint, a gyakorlat folytán mindinkább ki fognak tűnni. A hires „e pur sí muove" előtt és után mindig helytelen föladat volt a többségeket erővel meggyőzni akarni arról, hogy nincs igazuk. Ily helyzetben érzem én e pillanatban magamat. A közhangulat ellenében én nem látok legkisebb reményt és kilátást magamra nézve, hogy egyéni nézeteim helyességéről a tisztelt többséget, avagy csak nevezetes részét is meggyőzhessem, és ennélfogva lemondok azon jogról, hogy beterjesztett elleninditványomat és véleményemet ezen alkalommal tüzetesen indokoljam; méltóztassanak azonban megengedni nekem, hogy azon netaláni esetre, ha vitrix causae bármely szószólója szükségesnek vagy czélszerünek látná támadólag lépni föl ellenem és javaslatom kivihetősége szempontjából — mert én könynyebben is kivihetőnek tartom jaavaslatomat, mint a másikat: — azon védelmi eszközzel én is élhessek, melyet a házszabályok az indítványozónak megengednek. (Helyeslés.) Elnök: Ha szabad megjegyeznem, minthogy az indítvány csupán maga a képviselő ur által van aláírva: a másodszori szólásjog nem illeti meg. (Közheszólásoli: Hiszen különvélemény \) Zichy Antal: Gondolom, hogy mint a képviselőház tagjának, volt jogom külön indítványt adni be.