Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-350
3S0. országos ülés márezius 20. 1875. 333 is, a kik reászavaztak; annál kevésbé tartható pedig azok előtt, a kik ellene szavaztak. Arra, hogy a szabadelvüség kifolyása legyen az, ha valamely párt a kormai yra jő, mindazon törvényeket lerontsa, melyek előtte alkottattak: én részemről nem tudom, hogy erre valaki tanácsot adott volna, vagy ily követelést formált volna. Egyátalában nem. Nem arról van szó, hogy azon törvények mind megmásittassanak; hanem igenis arról, hogy megmásittassanak mindazon törvények, melyek az ország érdekeivel ellenkeznek, és melyek, a mi meggyőződésünk szerint, roszak. Ha a ministerium azt véli, hogy ezen törvények, melyek előbb alkottattak, még most is roszak: akkor mindenesetre kötelessége azok megváltoztatását indítványba hozni azon sorrendben, melyben fontosságuk és gyakorlott rósz hatásuk azt követeli. Ezt, ugy hiszem, maga a következetesség kívánja ; mert hiszen a kormánynak és a parlamentnek egyéb teendője nincs, mint az, hogy a törvényekben fölmerült hiányokon időről-időre segítsen ős javítson. Mi történetesen oly korszakot élünk, midőn igen sokat kell alkotnunk. Már most, ha ezen alkotások nagy része elhamarkodva és roszul volt megtéve: nem fogja senki kétségbevonni, hogy azon törvényeket időről-időre, a mint a roszat elismerik, ki kell igazítani. Többet nem követelünk sem ezen. sem más kormánytól. A mi a jövőt illeti, én részemről a jóslásoktól mindenkor tartózkodom, és arra nézve, hogy mi fog eredménye lenni annak, ha a mi nézeteink érvényre jutnak: megvallom, hogy most egyátalában nyilatkozni nem akarok. Reményien), hogy a most kormányon lévő férfiak működéséről nem fog bekövetkezni az, a mit a minister ur a túlzó franczia royalistáknak, a íegroyalistább pártnak kormányrajutásáról mondott. Mi sohasem követeltük azt, hogy mi a legliberalisabbak vagyunk. Lehet, hogy egyikmásik eszme a mi részünkről a legtágabb, legliboralisabb szellemben tüntettetett elő. Meglehet azonban, hogy másban nem leszünk oly liberálisak. Ezt a körülmények határozzák meg. Hanem arról biztosithatom a minister urat, hogy bármilyen legyen is liberalismusunk kiterjedése, ha azon helyzetbe jutunk, hogy a kormányon érvényesíthetjük elveinket, azokhoz, miket itt mondottunk : mindenkor híven fogunk ragaszkodni. (Élénk helyeslés a szélső hal oldalon.) Irányi Dániel: Tisztelt ház! Azon megjegyzések után, a melyeket az imént Simonyi Ernő tisztelt barátom a belügyminister ur beszédére tett, nekem igen kevés az észrevételem. A tisztelt belügyminister ur megengedvén azt, hogy mi szabadelvű pártnak nevezhetjük magukat. a mit egyébiránt a közvélemény az ő engedelme nélkül is tett: magának, illetőleg azon pártnak, a melyhez most tartozik, a szabadelvű nevet mindenesetre igényli. Hogy mennyire jogos ez igény, midőn ama pártnak kétharmad része a régi jobb oldalból áll: azt nem Tisza Kálmán a belügyminister^ nek, azt Tisza Kálmán a bal oldal vezérének Ítéletére bizom. (Mozgás a középen) Azt mondja a tisztelt belügyminister, hogy nem föladata a kormányra jutott pártnak mindazt lerontani, a mit elődei, a mit az előtte kormányzott pártok alkottak. Tökéletesen igaza van a minister urnák. Nem kötelessége, nem föladata mindent lerontani, sőt tartózkodnia kell lerontani mindazt, a mi jó, a mi czélszerü, a mi üdvös. De párt, mely elveket követ: párt, mely ezen elvek valósítása végett vette át a kormányt: mindenesetre kell, hogy kötelességének ismerje ezen elveket, mihelyt lehet, életbeíéptetni; mert különben félő, hogy a közvélemény nem azt fogja mondani, hogy elveinek valósítása végett vette át a kormányt; hanem a hatalom kedvéért lépett azon polczra, melyet elfoglal, (Helyeslés a szélső bal oldalon. Nyugtalanság a jobb és balközépen.) vagyis, hogy nem az elv hatalmának, hanem a ha'alorn elvének hódolt. Azzal fenyeget a minister ur, legalább azt jósolja nekünk, hogy majdan minket is, ámbár a legszabadabb elvű párt vagyunk: egy nálunknál még szabadabb elvű párt fog túlszárnyalni mint, túlszárnyalta. Francziaországban. (FölkiáHások: Nem mondta!) Ha nem mondta, minthogy nem szokásom a ráfogás, annál kevésbé ráfogásokra alapítani okoskodásomat: nem folytatom beszédemet. Megvallom, hogy én ekként értettem a belügyminister urat, és bocsánatot kérek, ha félreértettem. Szontagh Pál: Tisztelt ház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a fönforgó vita körül támadt eszmecseréhez egy pár megjegyzéssel én is hozzájáruljak. (Halljuk] Halljukl) Hiszen van időnk elég, mert levévén a kérvényeket a napirendről: sok időt megtakarítottunk magunknak, s azért reménylem, bocsánatot nyerendek a háznak minden tagjától azon kevés időért, a melyet fölszólalásommal igénybe venni fogok. (Halljuk! Halljuk!) Ugy látszik nekem, hogy irigylik tőlünk, kormány-pártiaktól, hogy mi szabadelvűeknek nevezzük magunkat, mert minduntalan fölhozzák, hogy a ki szabadelvű: annak azonnal, a mint ministerré lesz, jeleznie kell, hogy az előbbi kormányok alatt létrejött alkotásokat az ellenzék padjairól hirdetett elvekhez képest akarja megváltoztatni. (FölkiáHások a szélső bal felöl: Nem mondtuk!) Lehet, hogy ma nem mondták, (Fölkiáltások a középen: Mais mondták!) az ez eszmén alapuló mai okoskodás juttatta ezt eszembe. Én nem tartom azt, hogy a szabadelvű pártnak, ha kormányra jut: első kötelessége, rögtön sokat