Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

335. országos ülés február 9. 1875. 25 férfiak, kiknek egészségéi óvni kell; férfiak, kiknek családukat tekinteni kell: nem akartak elfogadni egy oly állást, a melyhez a bukás valószínűsége sokkal közelebb állott, mint a menekvés eshetősége. (Mozgás és helyeslés.) •-. Én ismertem tehetségem gyöngeségét akkor is, ismertem az állás nehézségeit, tudtam, hogy e nehézségek kétszeresen fognak visszahatni reám, kinek pártállásom megváltoztatása miatt is igen keserű szemrehányások tétethetnek; sőt lehetőnek tartottam, hogy megtörténhetik az is, a mitől leginkább féltem, hogy midőn államháztartásunkban a hibás gazdálkodást folyvást elleneztem: mégis én lehetek az, a kinek ezége, kinek pénzügyi kormányzata alatt Magyarország kénytelen lesz fizetésképtelenségét kimondania, s ezáltal semmivé lesz egy hosszú nyilvános pályán szerzett politikai reputatio: de tudtam azt is, hogy azon indítványok következtében, a melyeknek elkerülhetetlenségéről már akkor is meg voltam győződve: a baráti és rokonszenv helyett, melyet több oldalról érdemem fölött tapasztaltán], hidegség és harag, népszerűség helyett közgyülölet lebet osztályrészem. (Mozgás.) Meggondoltam azonban másrészről azt, hogy magam állok a világon, nincs senkiin, kiért rettegnem kelljen, koros ember vagyok. Jövőre nein számitok. {Mozgás.) Azt gondoltam, ha valakinek lehetséges: nekem lehetséges; és ha lehetséges: kötelességem elvállalni azon állást, a melyről szó van, bármely veszélyekkel legyen is összekötve, s a ministeriumba beléptem. A ministerium, midőn létesült, tudta, hogy ziláltak pénzügyeink; de azt nem tudta és nem tudhatta, hogy a ministerium fönáliása ötödik hetében azon esemény előtt álí, hogy ha másképen segíteni nem tud: be kell szüntetnie az állam kötelezettségeinek teljesítését, az államkiadások üldözését, és kénytelen lesz az állam fizetésképtelenségét kimondani. Első föladatomnak tartottam tehát ez eshetőséget mindenekelőtt minden áron eltávolítani ; azután módról gondoskodni arra nézve, hogy ez eshetőség egyhamar legalább ne ismétlődhessék és módja legyen az országnak arra, hogy pénzügyei végleges rendezéséről behatóan határozhasson és intézkedhessek. Sok nehézség és nagy személyes felelősségelvállalása mellett teljesítenem e föladatot sikerült. Megszereztem önöknek az időt, mely alatt és most is már elég hosszasan tanácskozhatnak államháztartásunk rendezésének eszközeiről és módozatairól; azért én azt hiszem, hogy talán még sem áll egész kiterjedésében az, a mit Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur mondott, hogy működésem egyátalán sikertelen volt. Én köszönöm Tisza Kálmán tisztelt barátomnak, hogy midőn eljárásom fölött pálezát törött: oly EírT E. SAPLÓ. 182. XV. KÖTET. kíméletesen nyilatkozóit irányomban. És alkalmát veszek ebből arra, hogy a tisztelt házat kérjem, hogy ne magyarázza félre azt, hogy nem felelek azon személyes bántalmakra, a melyek ugy ezen vita folyama alatt, mint korábban is ellenem iráuyoztattak. Mondtam már, hogy készen kellett arra lennem, hogy keserű szemrehányásokkal fogok találkozni azok részéről, a kik saját véleményüket, a pártérdeket, és az abban összpontosodó saját érdeküket a haza érdeke fölé helyezik, s a kik, miután érvekkel felelni nem tudnak, a személyt támadják meg. Tudom, hogy oly indítványoknak, a milyeneket én tettem le a ház asztalára: más államokban és más időkben is mindig mily következései voltak. Már résztvettem a nyilvános életben azon időben, midőn azon kérdés hozta izgalomba az országot, hogy a nemesség résztvegyen-e a házi adó térimben vagy sem. Emlékezem „a nem adózunk" lármára, mely akkor országszerte széthangzott. Emlékezem Forintos működéseire Zalamegye keblében; nagy üire volt akkor a csengeri és tyukodi ólmosbotoknak, a melyekkel a háziadó ügye Szathmármegye közgyűlésében ledorongoítatott. (Derültség.) Előreláttam, hogy ha nem is ólmos-botokkal; de azokhoz hasonló érvelésekkel íogok találkozni. (Élénk derültség.) Elkészülve kellett lennem arra, a mi mindaddig, mig az embereket véleménykülönbség, pártérdekek, szenvedélyek fogják vezérelni, elkerülhetetlen : s azért, ha nem is fájdalom nélkül, de hideg vérrel hallom a megtámadókat; de azon elégtételt adni nekik nem fogom, hogy feleljek is reájuk. (Élénk helyeslés.) Záradékul még csak egy rövid szét. (Halljuk!) A ministerium első föladatát, hogy időt szerezzen önöknek államháztartásunk rendezésére, betöltötte. Most következik a második, a nagy, az óriási föladat : végleges rendezése államháztartásunknak. Én mit gondolok e részben: önök előtt ismételve kijelentettem. Más megoldási mód is hozatik javaslatba. Lehet, hogy ezen másik módon az adózó honpolgároknak kisebb terheltetésével és igy könynyebben elérhető az általunk közösen kitűzött czél: államháztartásunk rendezése. Én nem hiszem, nem gondolom; de annyi jeles férfiúnak állításait alaptalanoknak mondani nem merem. A tisztelt ház válaszszon a javaslatba hozott utak között. Mindenek előtt egyre kérem: válaszszon mielőbb. Az időmulasztás igen nagy kárával jár az államnak. (Igaz! Igazi Ugy vanl jobb felől) Nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy honaponkint néhány százezer forintra megy a veszteség, a mi ezáltal támad, és itt még számításba sem vettem azon nagy hátramaradást, a mely onnan ered, hogy az adókivetési munkálatok, a bizonyta4