Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-348
348. országos ült ; s vallom, miután a is csak e téren látszik lenni, a nélkül, hogy adoptálta volna azon igen helyes nézeteket, melyeket a 9-es bizottság az államutak kezelésére nézve kifejtett, a nélkül, hogy magáévá tette volna azon alapnézetet, hogy egyátalában meg kell szüntetni az államutak országos kezelését és átadni azokat a megyéknek: megvallom, szükségesnek tartom, hogy a minister ur részéről nyilvánított jóakarathoz még biztatásul a következő határozati javaslatot méltóztassék elfogadni: „Utasítsa a ház a közmunka- és közlekedési ministert, hogy a vasutakkal párhuzamos államutakat mielőbb adja át megyei utakül a törvényhatóságoknak." Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister: Nagyon sajnálom, hogy nem voltam képes eloszlatni tisztelt barátomnak aggodalmait. Kijelentettem, hogy a mostani viszonyok közt, mikor ez utak szerződésileg ki vannak adva : nem voltam képes ezen összegeket törölni; mert a szerződés szerinti összeget meg kell fizetni; ha pedig meg kell fizetni: jobb, ha az utak megépíttetnek, mintha fizetünk és meg nem építtetnek. Tudom jól, hogy ennek mindaddig, mig a megyék e részbeni intézkedései szintén törvény által nem lesznek szabályozva: sok nehézsége van, és tudom méltányolni elődeimnek eljárását, hogy a sok millióba kerülő utakat minden valóságos garantia nélkül nem bocsáthatók a megyék kezelése alá; (Élénk helyeslés.) mert megtörténhetett volna, hogy semmivé leendettek azon nemzeti kincsek, melyeket nagy erőfeszítéssel tartunk föl. (Helyeslés.) Igenis ; ha a törvény által szabályozva lesz a megyék kötelessége: akkor a viszony egész más lesz, ás az én kötelességein ép az lesz, — ha, mondom, szerencsés leszek e helyen ülni a jövő ülésszak kezdetén, — akként eljárni, hogy a megyék ez utakat átvehessék, és ez által az államnak nevezetes és terhes kiadásai eltűnjenek, s hogy másrészről biztosítva legyünk az iránt is, hogy az utak nem fognak elpusztulni. (Atalános élénk helyeslés.) Tehát mondom, ha ez előáll: kötelességem lesz az előterjesztést megtenni, és akkor e határozati javaslatnak bizonyosan meg fogok felelni, s igy azt hiszem, hogy ennek elfogadására szükség nem forog főn. (Élénk helyeslés.) Muslay Sándor előadó : Tisztelt ház! Fölmentve érzem magamat ezen kérdésre bővebben kiterjeszkedni ; mert tökéletesen azon álláspontot foglalom el a pénzügyi bizottság részéről, melyet a minister ur jelzett. Nem is szólaltam volna föl, ha vádképen nem emiitette volna meg Mocsáry képviselő ur, hogy a pénzügyi bizottság nem vette figyelembe a parallel utaknak elkülönítését és a megyei kezelésre való átbocsátásat. inárezius 18. 1875. 28f Bocsánatot kérek, 25 mértföldnek átbocsátása és elkülönítése épen azon az elven alapszik, melyet az előbbeni ministernek előterjesztéséből a pénzügyi bizottság c tekintetben elfogadott. Az előbbeni minister urnák véleménye ugyanis ez volt: (Olvassa:) „Egyidejűleg kiemelendőnek vélem azonban azt, hogy mindazon jelenleg államilag kezelt utak, melyek egyéb közlekedési eszközök fejlődése folytán jelentőségüket elvesztették : ama hálózatból kiiktattatván, törvényhatósági gondozás alá bocsátanclók." A pénzügyi bizottság tehát azt véleményezi, hogy az, hogy a minister ezen parallel vitákat, a melyek szerződésileg vannak biztosítva, rögtön megszüntesse és átadja a törvényhatóságoknak : a legroszabb gazdálkodás volna. Ezt kötelességemnek tartoltam elmondani azou vádra nézve, a melylyel Mocsáry képviselő ur a pénzügyi bizottságot illette. Lázár Ádám : Tisztelt ház! Miután a minister ur Mocsáry képviselőtársain által beadott határozati javaslatra nézve egy oly indokolást hozott föl, a mely, ugy látszik, tisztelt előde által beadatott, és bizonyos részben itt a központi előadó által fölolvastatott, de később e tárgyra vonatkozólag elmellőzött jelentésnek lényegével ellenkezik: bátor vagyok Mocsáry képviselőtársam javaslatának pártolása végett fölszólalni. Az, mit a tisztelt előadó ur fölolvasni méltóztatott : a jelentésnek mindenesetre fontos része; de a mit elmellőzött, azon része tovább igy hangzik: (Olvassa:) „Az ország közlekedési érdekeivel összeegyeztethetőnek nem tartom azon eszmének kivitelét, mely szerint az összes államutak első vonalban a közmunka, másod-sorban az ut- és hidvámok jövedelme, s végre az esetleges szükséghez képest önadóztatás mellett a törvényhatóságok kezelésére bízatnának; mert ha ez az állami kezelésre qualificált hálózat lehető megcsonkítása nélkül történhetnék is, mit valószínűnek nem tartok: mégis egyfelől az ország lakosságának effectiv könnyebbsége, mely tekintet pedig ama terv főindokát látszik képezni, nem éretnék el, mennyiben az adóalapból eddig merített föntartási összegek közmunkával, vámokkal és hihetőkép adópótlékokkal belyettesittetvén, csak a pénzkellék szedésének módja változnék ; másfelől a törvényhatósági közegek választásnak, és ennélfogva gyakori változásnak lévén alávetve: azon egyöntetűség és continuitás, melyet az államutak föntartásánál szükségesnek tartok, el nem érethetnék. í! Ugy látszik, hogy, a fölolvasott jelentés szavai szerint, ezen utolsó tétel az, melyet a minister ur gondosan kikerült; vagyis, hogy miért nem hajlandó minél előbb ezen állam utakat a törvényhatój ságok kezelése alá bocsátain? Talán attól fél, hogy