Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-347
- ö 6 í!47. országos ülés beruházások, melyeknek eszközlését senki jobban nem óhajtja, mint én: annak egyedül csak az oka, hogy a törvényhozás által e czélra megszavazott összegek igen szerények, és igy az eredmények sem lehetnek igen nagyok. {Helyeslés.) Elnök: A gazdaság különböző ágainak emelésére a ház egy összegben 50.000 forintot szavaz meg. Wächter Frigyes jegyző: Gazdasági tanintézetek. Szükséglet. Wahrmann Mór előadó: A pénzügyi bizottság a kedvező előirányzattal szemben is szükségesnek tartotta az egyes intézetek költségvetéseit szigorú birálat alá venni, s itt is eszközölni azon megtakarításokat, melyek a kitűzött czél föláldozása nélkül keresztülvihetők; de tekintettel arra, hogy ezen megtakarítások csak ugy eszközöltethetnek, ha a ministernek az egyes tanintézeteknél a rovatok közt, illetőleg a személyes járandóságok és dologi kiadások között virement engedtetik meg : minden egyes gazdasági tanintézet szükségletét csak egy teljösszegben ajánlja megszavazandónak. Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Magyar-óvári gazdasági tanintézet 60.000 frt. Madarász József: Tisztelt ház! Korán sincs szándékomban e tételnek törlését vagy leszállítását ez évre indítványozni; mert jól tudom, hogy a tanfolyam nem most kezdődik, hogy a tanári állomások rendszeresitvék, s hogy lehetetlenség volna a leszállítást most eszközölni. Azonban szabadságot veszek magamnak a tisztelt minister ur figyelmét fölhívni a magyar-óvári tanintézetre. A ministeri előterjesztésben benne van, hogy eddigelé Magyar-Óvárott a magyar tanfolyam csak segédtanárok által láttatott el. A nemzeti önérzet azonban parancsolta, hogy ez évben rendes tanárok alkalmaztassanak. Valóban alig lehet fölfogni, miként történhetett az, hogy a magyar állam kormánya, mely 1867. éta áll fön, és magát elég gyakran az 1848. alkotmányos kormány utódjának vallotta: oly nézetben lehetett, hogy Magyarországban a magyar nép pénzeért tartson fön oly intézetet a magyar nép gyermekei számára, mely intézetben a magyar nyelven csak segédtanárok tanították azon tudományt, melyet idegen nyelven rendes tanárok adtak elő. Nem akarok tovább időzni e tárgynál, csak egyre hivom föl a tisztelt minister ur figyelmét, és ugy hiszem, mindenki beláthatja ennek alaposságát, mihelyt takarékosan akarunk eljárni, és ha való az, mit a pénzügyi bizottság jelentésében mond, hogy azon megtakarításokat akarja-e eszközölni, melyek a kitűzött czél föláldozása nélkül keresztülvihetők. Tehát bátor vagyok a tisztelt minister urnák figyelmét erre fölhívni, nem ugyan a jelenre, hanem a jövőre nézve, és reménylem, hogy majd a jövő országgyűlési időszak alatt az ide uuticzius lí. 1875. I ismét visszajövendő képviselők meg fogják kérdezni: hogy okvetlenül szükséges-e a magyar nemzet gyermekeinek gazdászati tanítására nézve, hogy Magyar-Óvárott ugyanakkor, midőn a tanfolyam ugyanazon tanárok által taníttatik: egyúttal párhuzamosan a német nyelven való oktatás. Ez a jövő kérdése. Én most csak figyelmébe ajánlom a tisztelt minister urnák, mert, a mint határozott tudomásom van, körülbelől 100—140 azon tanuló ifjak száma, a kik ott oktatásban részesülnek; s értesültem arról is, hogy 50 — 60, tehát majdnem fele a tanulóknak a tanfolyamot német nyelven hallgatják; továbbá tudomásomra jött az is, hogy idegen ajkúak, tehát német ifjak körülbelől csak 11—20-an vannak. Ha tehát hazánk pénzügyi helyzetét veszem: akkor lehetetlen nem mondanom, hogy 16 — 20 idegen ajkii részére Magyarország nincs jogosítva gazdasági intézetében, hol Magyarország gyermekei taníttatnak, párhuzamos tanfolyamot német nyelven is nyitni és föntartani. Miután azonban tudom, mint emiitettem, hogy benne vagyunk most a tanfolyamban, és igy e megtakarítás most nem eszközölhető. Én igen jól tudom azt, hogy igen jó németül, ráczul, oláhul, szlávul, sőt minden nyelven, a mint csak lehet taníttatni gyermekeinket; hanem tegye figyelem tárgyává a tisztelt minister ur, hogy, a mint állíttatik, azon 15—20 idegen ajkú ifjúnak taníttatása megérdemli azt, hogy a magyar nemzet ugyanegy helyen magyar és német nyelven párhuzamos oktatást adjon. Elismerem, hogy most a magyar ajkúak is hallgatják a német tanfolyamot; de ismét figyelmébe ajánlom a tisztelt minister urnák, a mi a sajtó által állíttatik, hogy ez évben is egy tárgy magyar nyelven nem is adatik elő; másrészt a sajtó utján állíttatik az is, — lehet, hogy nem való, de állíttatik, — hogy a német nyelv előadására oly tanárok is alkalmaztattak, kik a magyar tanfolyamot épen ugy bírták volna előadni, mint bírják a németet. Mindezekre azért kérem a tisztelt minister urat, hogy a jövő költségvetésnek tárgyalásakor, ha hazánk pénzügyei oly szerencsétlen helyzetben lesznek, mint ma: erre figyelemmel legyen; mert ezen esetben, azt hiszem, kötelessége a nemzetnek az egy helyütt tartott két párhuzamos tanfolyamot eltörölni, s akkor inkább az előbbi gazdasági rovatnál megvont összeget pótolni lehet azzal, a mi itt, véleményem szerint, megtakarítható. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Simonyi Lajos báró kereskedelmi minister: Tisztelt ház! Előttem szólott igen tisztelt képviselő urnák nyilatkozata leginkább a jövőbeli teendőkre vonatkozik, és figyelmébe ajánlja a kormánynak, hogy mily eljárást tart követendőnek ezen tanintézetnél. Mindazáltal hivatva érzem magamat most ez alkalommal is nvi»
