Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-347
347. országos ülés mán-zius 17. 1875. 251 árvaügyek jelen rendszerének tarthatatlansága iránti meggyőződés bizonyára első sorban ezek közé tartozik. A ki ismeri a jelen árvaügyi rendszert a gyakorlati életben, s tanulmányozta ezen lassú, igen bonyolódott gépezet működését, s az árvák szent ügye iránt érzékkel bir: az lehetetlen, hogy ezen rendszer gyors és gyökeres átalakítása iránt élénk óhajt ne tápláljon. Az árvaügyek hazánk jelenleg részint közigazgatási, részint törvénykezési közegek hatáskörébe tartoznak; azonban a teendők megosztása annyira bonyolódott, hogy egyik hatóság alig tehet egy biztos lépést a nélkül, hogy a másik hatáskörébe ne ütközzék, s ebből önként foly az eredmény, hogy egyik hatóságtól folyvást a másikhoz vándorolnak az ügyek a nélkül, hogy érdemleges elintézést nyerhetnének és az ily hosszas processusoknak költségei a csekélyebb értékű árvavagy ont teljesen fölemésztik. Ezen bonyolódott rendszer illustratiójáuak szolgál egy tény, melynek igen comicus hatása lenne, ha annyira szomorú nem volna. Ugyanis hazánk egyik törvényhatóságánál valóssággal megtörtént, hogy egy árva ügye annyira bebonyolittatott a rendszer labyrinthusába, hogy végre az illető 40 éves korában volt kénytelen fölkérni az illető törvényhatóság főispánját arra, hogy csekély árvavagyonához hozzájuthasson. Itt tehát a gyors, határozott cselekvés elodázhatatlan szükséges. És épen azért, mivel ezen kérdésre nézve tudomásom szerint a haza polgárai közt véleménykülönbség alig létezik: ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a kormány a kezdeményezést kezébe ragadja, még ezen idő alatt gyökeres és gyors intézkedés történhetik, azért a következő kérdést vagyok bátor intézni a tisztelt belügyminister úrhoz. Interpellatio. Tekintve, hogy az árvaügyek gyors és pontos ellátása az államnak egyik legszentebb kötelességét képezi; tekintettel arra, hogy a jelenleg fönálló rendkivül bonyolult és költséges árvaügyi rendszer, az árvák érdekeit nagy mértékban veszélyezteti; kérdem a tisztelt belügyminister urat : van-e szándéka, a lehető rövid idő alatt az árvaügynek a tőrvényhatóságok önkormányzati működésére alapított pontos, olcsó és egyöntetű kezelését biztosító törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni? Tisza Kálmán belügyminister: Tisztelt ház! Igen röviden és egyszerűen kívánok válaszolni a hozzám intézett kérdésre. Igen is, én is ismerem és tudom, hogy az árva-ügynek jelenlegi rendszere és kezelésének módja legnagyobb részt azon indokokból is, melyeket a képviselő ur fölhozott : a czélnak meg nem felel. Tudom azt is, hogy az állam kötelességei közé tartozik az árvák vagyonának megőrzéséről gondoskodni. Épen ezeknél fogva lehetőleg rövid idő múlva szándékozom a törvényhozás elé ez iránt javaslatot terjeszteni. Hogy minő irányban ? arra vonatkozólag most kötelező nyilatkozatot nem tehetek; valamint azt sem Ígérhetem, hogy javaslatomból a mostani rövid ülésszak alatt törvény lesz; de azt igenis mondhatom, hogy az ügy fontosságát, sürgetős voltát magam is látom, s hogy a lehető legrövidebb idő múlva, a melyet csak a körülmények engednek, fogok ez iránt javaslatot előterjeszteni. (Átalános tetszés.) Zoltán János: Teljesen megnyugszom a tisztelt belügyminister ur nyilatkozatában. Elnök* A ház tudomásul veszi a belügyminister ur válaszát. Tisza Kálmán belügyminister : Még a mnlt napokban intéztetett hozzám Helfy képviselő ur által egy interpellatio. melyben azt kérdezte, — hivatkozván a házban azelőtt történtekre, — szándékozom-e valamit tenni az iránt, hogy megszűnjenek azon egyenetlenségek és az azokból származó igazságtalanságok, melyek onnan erednek, hogy a választói törvénynek az adó befizetésére alapított szakaszainál fogva az ország különböző részeiben különböző idő vétetett föl alapul, a meddig az adót be kellett fizetni. Én nem feleltem ezen interpellatiora azért ; mert nem szóval, hanem tettel kívántam válaszolna s van szerencsém most a tisztelt háznak benyújtani az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1874: XXXIII. törvényezikk 12. és 108. §§-ainak pótlásáról egy rövid törvényjavaslatot, Nem kívánom e törvényjavaslatot most indokolni ; azonban azon kérést kell a tisztelt házhoz intéznem, hogy ezen törvényjavaslatnak a lehető legrövidebb idő alatti letárgyalását tegye lehetővé : mert az összeírások végleges elkészülését halasztani nem lehet és nem szabad, és így messze kieső határidőt kitűzni nem szabad. Ha tehát azt akarjuk', hogy a törvénynek még érvénye is lehessen : okvetlenül szükséges, hogy e törvényjavaslatból még az ünnepi szünet beállta előtt törvény válhassék. (Élénk helyeslés.) Kérném ennélfogva, méltóztassanak ugy intézkedni, — az egész törvényjavaslat az indokolással együtt igen rövid, és hamar kinyomathatik, - hogy talán már holnap az osztályok tárgyalják, és holnapután a központi bizottság jelentése beadatván, a tisztelt ház még e héten, ha előbb nem, szombaton, tárgyalás alá vehesse a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Különben annyit kívánok megjegyezni, hogy, mint a czim is mondja, ezen törvényjavaslat a törvénynek nem megváltoztatásáról, hanem pótlásáról szól: azaz semmi egyéb czélja nincs, mint pótolni a törvény azon hiányát, melynél fogva nem hatá32*
