Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

18 833. országos ülés február 9. 1873. állíthatók és nem is jut eszébe senkinek valaha ezen szolgálmányok visszaállítására gondolni; de a haszon melyet az 1848. évi intézkedések szültek: most is fönáll, most is létezik az illetők javára. Igaz. hogy azon szolgálmányok megváltásáért a volt úrbéresek a íöldtehermentesitési járulékban most is még váltságot fizetnek; de azt nem csak maguk fizetik. fizetik azt a volt földesurak is, kik e szolgálmányokat elvesztették; fizetik a városok polgárai, kiknek az úrbéri kapcsolattal soha semmi összeköttetésük nem volt (Igaz! Ugy van!) És mi emeli nagyban az egyenes földadó súlyát? Nem e épen a földtehermentesitési járulék, mely egyenes adóinknak csaknem egyharmadát teszi. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Mindezekből én nem hozok ki más következtetést mint csupán csak azt: hogy ha van egy osztálya e haza polgárainak, melytől követelni lehet, hogy zúgolódás nélkül viselje az uj átalakulás következtében ránehezedő terheket: a földmivelő nép polgárainak azon osztálya az, a mely ezelőtt az úrbéri kötelék alá tartozott. (Igás! Ugy van\ jobb felől. Mozgás a szélső bal felől.) Azon érvet, mely a restantiák nagyságából hozatott föl, részemről el nem fogadhatom. Helfy képviselő ur szavaira hivatkozom, ő azt mondotta, hogy az adórestantiák legnagyobb részét még az absolut kormánytól vettük át, hogy most alig van valamivel nagyobb összegű hátralékunk, mint volt akkor, pedig egy pár Ínséges éviluk is volt. Ebből ő azt következteti, hogy a magyar nép most még jobban is fizeti adóját, mint kellene. Ez ugyan így nem áll. de az adófizetési képtelenségre ebből következtetni nem lehet. Engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy ez alkalommal, egy téves nézet helyreigazítását megkíséreljem, mely a vita folytában itt is. ha jól emlékezem Mocsáry képviselő ur által fölemlittetett. Ő azt mondotta: ország-világ tudja, hogy épen a nagyobb adózók azok, a kik hátralékban vaunak, de ezek restantiáit elnézi a kormány, és inkább a kisebb adózókat zaklatja. Annak idejében lesz alkalmam ez iránt tüzetesen nyilatkozni, most csak annyi': vagyok bátor fölemlíteni, hogy beérkeztek a kimutatások Horvátországot kivéve, minden adóhivataltól az ottan közvetlenül fizető adózók hátralékairól és beérkeztek a kimutások a községekben adózók hátralékaiknak adóhivatalokként összesített összegeiről. Ezekből az tűnik ki, hogy 1874-ik évre folyó adók. és korábbi hátralékok fejében a közvetlenül fizető adózókra ki volt vetve 11,758.838 frt, ebből a közvetlenül fizető adózók maradtak fájdalom nagyobb összeggel restantiában; de nem maradtak nagyobb hátralékban mint 1,700.019 írttal; a községekre ki volt vetve a régebbi hátralékokkal együtt 85,613.199 frt, ebből a múlt év folyama alatt lefizettetett 54,525.362 forint, és igy maradtak a községek hátralékban 31,087.236 forinttal. A tanulság ebből az, hogy a közvetlenül fizetők körül-belői egyheted részszel maradtak hátralékban a községek pedig egyharmad részszel maradtak restantiában. El kell ismernem tisztelt ház, mert szeretem az igazat mondani: hogy a községek kebelében is vannak nagyobb összegeket fizető adózók, ezeket azonban az adók mostani kezelési rendszere mellett hosszas kutatások és összeírások nélkül kimutatni képes nem vagyok; mert azoknak adóösszegei csak a B. tabellákba vezettetnek be. Ezek közt meglehet vannak olyanok, a kik nem sziveseu fizetnek s azért a községek köpenye alá bújnak ; de ezek kinyomozása nehéz, mindenesetre nehezebb mint azon nagy adófizetőké, a kik közvetlenül az adópénztárba fizetik az adót. De hogy továbbmenjek azok fejtegetésében, a miket már megkezdettem, (Halljuk l) még azon argumentumok szerint is, melyeket hallottunk, velünk ellenkező véleményben levőktől: az adófizetési képesség nem lehet oly gyönge, mint mondatik; mert. hiszen ugy Sennyey, Lónyay, mint Tisza képviselő urak azon véleményben vannak, hogy egy pár év alatt, 1876—1877-ben már megalkotandó gyökeres intézkedések által az adóképesség helyreállittathatik, és akkor a nemzetnek a teherviselés könnyebb lesz. Tisza Kálmán képviselő ur azt monda, hogy két év múlva könnyen meg fogja fizethetni a nemzet azt, a mit most csak tőkevagyonának megtámadásával fizethetne meg. Én részemről azon véleményben, vagyok, és ezt többször nyilvánítottam, hogy az adófizetési képesség valóságos emelésére több törvényhozási intézkedés, s ezek végrehajtására bizonyos hosszabb idő — a nemzet munkájától eltekintve — kívántatik meg. Én tulmerészséggel vádoltattam az adótörvények conceptiojában. Engedjék meg tisztelt barátaim, hogy én őket tulmerészséggel vádoljam gyökeres intézkedéseik pénzügyi eredményeinek fölbecsülésében, apreciatiojában. vagy azt állítsam: hogy a fizetési képtelenség, melyet hangoztatnak, még sem oly nagy, mint ők állítják. Csak az egyenes adók emelése ellen történtek panaszok, emelkedtek azonban hangok, és az mondatott, hogy a közvetett adók, a fogyasztási adók azok, melyeket leginkább igénybe kell venni. De ki fizeti a közvetett adókat? Nem az ország adózó polgárai? És nem mindegy-e : vajon naponkint fizetnek 10 krt fogyasztási czikkekért. vagy pedig egyszerre fizetnek 36 frtot negyedévi részletekben. (Mozgás.) De azt mondják, hogy a fogyasztási adót csak az fizeti, a ki az illető fogyasztási czikkeket élvezi, és csak akkor fizeti: ha akarja. De lehet-e nélkülözni az élet mindennapi szükségleteire megkívántató czikkeket, a sót, a húst stb. ? Sőt továbbmegyek ;._ lehet-e nélkülözni azon fogyasztási czikkeket, melyekhez gyermekkorunk óta családi viszonyaink közt annyira hozzászoktunk, hogy már