Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-345

845. országos ülés márezius 15. 18TS. 219 ezek személyzetének másokhoz való beosztása való­ban csak egy csepp viz a gondatlan vesztegetés ten­gerében. Ha valahol: ugy itt van helye a hiba be­ismerésének, az alapos reformok létesítésének, ille­tőleg az egész ferde rendszer megváltoztatásának. így a begatelle-ügyek, a mezei rendőrség, cse­léd-ügy, és kihágási ügyeknek a szolgabirákra való átruházása által a törvényszékek és járásbíró­ságok számát, felényire lehet minden legkisebb hát­rány nélkül reducálni; foglalkozás nélküli törvény­székeinket lehetne a járásbíróságok fölebbviteli fóru­mává tenni, harmadbiróságul a királyi táblát ren­delvén: mi által a királyi táblák és a curia személy­zetét reducálni lehetne. El lehetne s múlhatatlanul el is kellene törölni a semmitőszéket; ezen igaz­ságszolgáltatási absurdumot; mert valóban nevetsé­ges dolog, hogy mig másodbiróságaink az ügy ér­demében korlátlanul ítélnek: addig a kisebb formai kérdésekben csak egy magasabb hatóság dönthessen, még akkor is, ha az alaki hibát a másodbiróság fö­dözné föl. Ismerem jól a semmitőszék megtartása melletti érvelést, tudniillik, hogy kell egy felsőbb hatóság­nak lenni, mely az alaki hibákat gyorsan helyre­hozza ; úgyde ezt ép ugy megtehetné első sorban a királyi tábla, másod-sorban a curia; hisz a sem­mitő-törvényszék se vindicálhatja magának a esalat­kozhatlanságot, tévedhet, a mint tévedett is számta­lanszor s fönebbi érvelés alapján a semmitő-tör­vényszék fölébe egy másik s e fölébe egy harmadik legmagasabb bíróságot kellene állítanunk, utolsó appellátát pedig a csalatkozhatlan pápához tenni, már tudniillik, a ki hiszen e tulajdonságában. Az itt röviden fölhozottak alapján a semmitő­széket, mint igazságszolgáltatásunk gépezetében szükségtelen ötödik kereket, azonnal megszünteten­dőnek s az arra előirányzott 158.880 irtot törlen­dőnek vélem. A fönebb érintettek nyomán a törvény­székek és járásbíróságok s az ezekkel kapcsolatos királyi ügyészségek felét beszüntetendőnek vélem, s az e czimen előirányzott összegnek felét, azaz 4,323.304 forintot, a költségvetésből levonandónak tartom; mert itt nyugdíjazásról sincs miért gondos­kodnunk: miután a hely nélkül maradó birok és királyi ügyészek, mint közjegyzők és kataszteri hivatalnokok, egytől-egyik elhelyezhetők lesznek, s épen ez az ok, a mi e reductionak rögtöni keresztül­vitelét parancsolólag követeli; mert ha azt csak a jövő évi költségvetésnél teszszük meg: a közjegyzők és kataszteri hivatalok betöltése után, alig fognánk valamit nyerni, miután az elbocsátandó birok és királyi ügyészek nyugdíjazásának terhe fölemésztené a meggazdálkodható összeg nagy részét. Ez azután, tisztelt ház ! oly nyomatékos meg­takarítás, a minek deficitünk apasztásánál nagyon is számbavehető eredménye lesz, a nélkül, hogy abból igazságszolgáltatásunk érdemére bár csak a legcsekélyebb hátrány is háramolnék ; sőt épen ez utón fogjuk elérni azon a volt igazságügyéi' ut­áltai az átalános vita alkalmával hangoztatott, de roszul alkalmazott nagy elv valósítását, hogy igaz­ságszolgáltatásunk jobb lesz a népre nézve ; mert csak a bagatelle-ügyeknek a közigazgatási tisztvi­selőkre való átruházása fog a népnek gyors és olcsó igazságszolgáltatást eszközölni : mig most a szegény ember a törvény védelmét drága volta miatt igénybe nem tudja venni. Csak akkor mond­hatjuk el, hogy az igazságszolgáltatás a népért van; mig most épen az ellenkezője áll. Itt, tisztelt ház! a merev theoriákkal, miknek tandiját országunk csak az igazságszolgáltatás terén 3 év alatt 33 millió­val űzette meg: szaki tanunk kell, és minél gyor­sabban, mert ha valamire, ugy ide alkalmazható volt pénzügyminister ur azon mondata, hogy kell, ha Magyarország fönmaradását akarjuk. Tisztelt képviselőház! Van még törvénykezé­sünknél egy eddig figyelmen kívül hagyott fontos körülmény, mi az állam kiadásait minden szüksé­gesség nélkül nagy mérvben fokozza, s mire bátor vagyok a tisztelt ház becses figyelmét fölhívni. Tisztelt ház! Ha valaki az erdélyrészi igaz­ságszolgáltatás költségeinek részleteibe betekint: azt kell hinnie, hogy az ottani nép roppant verekedő és vérengző természetű; hisz annyi súlyos testi sér­tés esete fordul elő, hogy az észlelőnek az erköl­csök látszólagos szilajsága fölött kétségbe kell esnie; pedig, tisztelt ház! az ily következtetés hamis alapból indul ki, mert mi erdélyiek nagyon békés jellemű honpolgárok vagyunk; hanem verekedő hirbe hoz minket az orvosi nyervágy. Ugyanis a mi osztrák törvényeink a testi sértéseket könnyű- és súlyosokra minősitik s az orvos vizsgálati diját e fokozat sze­rint határozzák meg : lévén könnyű testi sértésnél két forint, súlyosoknál öt forint az orvosi vizsgálat dija. E mellett az a szokás is megvan, hogy sú­lyos testi sértéseknél másod- vagy utóorvosi vizs­gálatnak is helye van, mit két orvos végez tiz fo­rint vizsgálati dij mellett. Már most, tisztelt ház! ezen eljárásnak és dij­fokozatnak az a természetes következménye szokott lenni, hogy törvényszéki orvosaink rendszerint sokkal észszerűbbnek és practicusabbnak találják két forint helyett tiz forintot szerezni maguknak és öt forintot egy másik collegájuk részére, s e miatt a könnyű testi sértések gyakran súlyosaknak minősíttetnek, (Derültség.) Ennek aztán az orvosi dijak nagysága mellett még más komolyabb következményei is van­nak : ugyanis a könnyű testi sértésekre a törvény néhány napi, a súlyos testi sértésekre félévi börtönt szab, s igy az orvosok haszonlesése, a honpolgárok oknélküli szenvedtetése mellett, az államra is jelen­tékeny rabtartási költségeket ró, a mi a 102 tör­28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom