Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-345

345. országos ülés márczius 15. 1875. 209 képzelni az esetet, hogy a főváros képes lehessen három magyar színházat: opera-, dráma- és népszínházát föntartani. (Helyeslés.) Sohasem értettem, megvallom, azon okoskodást, mely a dráma-szinháznak az opera színháztól való különválasztását kívánja, mely tényleg egy színház helyett két színháznak létesítését és föntartását követeli. Érteném igenis ez okoskodást akkor, hogy ha minálunk oly nagy számmal lenne a közönség, hogy a nemzeti színház mindig zsúfolásig telve volna; ha mi oly gazdagok volnánk pénz-és művészi erőkben, hogy számukra egy színházban nincs elég hely. De mikor azt látjnk, hogy a közönség egykedvű : nem tudom magamnak képzelni, hogy miképen hiszi valaki azt, hogy a közönség ugyanazon előadásokban meg fogja tölteni a két színházat, mikor ezen előadásokat, mikor egy színházban adatnak, annyian nem látogatják, hogy egy színház tele legyen; én nem tudom képzelni, hogy mikor mi erőinket nem vagyunk képesek egy héten két előadásra, drámai és operai előadásra összeállítani egy színházban: hogyan leszünk képesek két színházban egy héten 14 jó előadást előállítani. Ennek eredménye az fog lenni, hogy mindkét színház nyomorúságos tengődést fog folytatni; holott, hogy ha egy színház nagyobb subventioban részesül, s itt az erők concentráltatnak erélyes vezetés alatt: akkor a jó eredmény nem maradhat el. Igen kérem a tisztelt belügyminister urat, méltóztassék mindezt figyelembe venni. Az operaház építése azon időből származik, mikor anyagi viszonyainkat, képességeinket kissé túlbecsültük. Hogy az országot ez hová juttatja: azt jól tudjuk. Mentsük meg legalább ezen kalandos experimentumtól a szinészet, a művészet ügyét, és állítsuk azt szerényebb bár, de biztosabb alapokra. Azért is a mellett vagyok, hogy a tisztelt belügyminister ur befolyását arra használja föl, hogy az operaház építése elhalasztassék; mert akkor, azt hiszem, nagyot lehetne a népszínház ügyén lendíteni ; már pedig a mi alsóbb osztályaink művelése czéljából népszínházra sokkal nagyobb szükség van, mint operaházra. Ezeket akartam elmondani, különben elfogadom a költségvetést. (Helyeslés ssélső jobb felől.) Jókai Mór: Tisztelt ház! Bátor vagyok az előttem szólott tisztelt képviselő urnák előadására azzal az észrevétellel szolgálni, hogy talán még sem ezen fórum elébe tartozik a pesti nemzeti színháznak belső kezelését bírálni, critisálni. Az iránt, hogy honnan származnak a nemzeti színház bajai: mindnyájan nagyon jól vagyunk értesülve; származnak onnan, hogy egy korábbi igazgató által oly megkötések és terhes szerződések maradtak fön az utánna következő igazgatóra, melyeken alakilag bírósági szempontból nem lehet változtatni; KÍPV. H, HAJLÓ, 18f, XV. KÖTET. azoknak lejárását be kell várni, és akárki lesz ezen színháznak igazgatója: ezen terhekkel a hátán nem fog könnyebben mozoghatni, mint a mostani. Ez azonban nem tartozik a ház elé ; hanem az, hogy a belügyminister azt a föladatot, a mi a szinház irányában ránehezedik: teljesítése; e föladat pedig a fölügyelet. A nemzeti színháznál e fölügyelet joga volt az, a mi eddig el volt hanyagolva; mert nem lett volna szabad megtörténni annak, a mi megtörtént, hogy egy teljhatalmú igazgatónak intézkedéseit egészen figyelem nélkül hagyta; a mostanit már most csak tűrni lehet, a mit utódaitól örökölt. Én részemről inkább arra kérném a tisztelt belügyminister urat, hogy ne kölcsönözze oda e teljhatalmát egy uj intendánsnak, mint a hogy, ha jól értettem, a tisztelt előttem szóló mondotta; •— hanem ezt a teljhatalmat a minister ur tartsa fön a maga számára, s legyen az intendáns keze megkötve az ezentúl kötendő szerződések iránt. Uj talentumokat az uj intendánsok sem fognak teremthetni egy kézcsapással, és a régi bajokat meg nem szüntethetik : mert azok iránt szerződések vannak. Az átmeneti korszakra rá kell szánnunk magunkat, a míg lefolyik: mert azon változtatni nem lehet. A mi pedig a szinház két osztályának elkülönítését illeti: én részemről, ellenkezőleg az előttem szólóval, azt múlhatatlanul szükségesnek találom. Méltóztassék a szinház évi számadását áttekinteni, és a tisztelt előttem szóló ur meg fog győződni, hogy e szinház drámai személyzete igenis teljesítette azon kötelességeit, melyeknek nem teljesítésével vádolni méltóztatott. A drámai osztály kikereste jövedelmét és nem hanyatlott; ellenben nagy veszedelmére volt a színháznak egy költséges opera, melynél — ha már belementünk e dolog tárgyalásába — kénytelen vagyok kimondani, hogy a volt belügyminister ur egy úgynevezett szakértőt, zeneértőt nevezett ki igazgatóul. Ez igazgató követte el azon botlást, melyet egy nem szakértő, zenéhez nem értő igazgató nem követett volna el: tudniillik behozott egy olyan zenei osztályt pártoló zene-igazgatót, karnagyot, mely osztályhoz tartozó énekesei a nemzeti színháznak nincsenek, ugy, hogy mig a karnagy Wagner-féle zenét akar igazgatni: addig az énekesek, kik drága pénzen tartatnak, nem akarnak föllépni ; a kik pedig föllépnek, lejárják magukat, tönkremennek : ugy, hogy a szinház kénytelen még nagyobb költségekkel vendégeket hozatni, s igy nulla von nulla geht auf, az operának nincs jövedelme. (Derültség.) Hogy mi lesz a népszínházzal, az privat-dolog; az országgyűlés annak megoldására ne vállalkozzék. Nekünk fődolgunk a nemzeti színháznak jókarban tartása.. 27