Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

8 335. országos ült sága fölött, hogy egymás . meggyőződése iránt méltányosak legyünk. Igen sajnálom azonban, hogy a tisztelt képviselő urnák e két -igen fontos és köztünk igen sok kellemetlen vitát megszüntető tételét a házban előbb nem méltóztatott mondani; mert ha a mi véleményünk ugy lett volna respectálva, mint méltán megkövetelhettük volna: biztosítom a tisztelt házat, hogy az esetben az országnak nem lett volna annyi költsége és azon sok kisebbítő, már talán a phraseologiában föl sem található ránk intézett sértéseknek kifejezést adó szónoklatok, melyek naplóinkban vannak : nem történtek volna meg. Elvártam volna, hogy azon nagy momentum alkalmával, minőt szónoklatával előidézett: legalább annyit emiitett volna, hogy vessünk fátyolt a multakra. (Élénk derültség.) De miután a tisztelt képviselő ur tőlünk jjiég ezen igen csekély és leggyöngébb elégtételt is megvonta ; miután beismerte, hogy párt-alakulásunk s a házbani fölszólalásunk jogosult volt: kénytelen vagyok magamnak és azoknak, kik velem egyet éreznek azon elégtételt venni, hogy kijelentsem, hogy mindazon szónoklatokat, melyekben bennünket megbántottak, gúnyoltak, becsületünket megtámadni ügyekeztek, — nem akarom az illem szabályait megsérteni, más kifejezést nem tudok, — nem vehetem egyebeknek rágalomnál. (Mozgás. Fölkiáltások jobb felöl: Elálll) És e tekintetben azt hiszem, gr. Lónyay is egyértelemben íesz velem; (Élénk derültség.) mert nem tehetem föl, hogy azon gyanúsításokat, melyek irányában e házban -elmondattak, valóknak elfogadhassa. Tiszteit ház! Bebreczen város tisztelt képviselője, igaz, meghozta az áldozatot, mely áldozat fölött én őszinte örömömet nyilvánítom. (Fölkiáltások bal felől: Nincs rá szükség l) Nem kérdem: szükséges-e vagy nem ? hogy veszik, hogy nem ? hanem én őszintén szoktam beszélni, és a mikor valaki a hazára nézve -valami üdvöset tesz : lehetetlen, hogy tőle az elismerést megtagadjam. Lehetetlen, hogy azon elismerésért köszönetemet ki ne fejezzem, melyet a delegatio irányában nyilvánított, miután én is négy izben voltam a delegatio tagja. Azt méltóztatott mondani, hogy a delegatio csak. azon mérvben szavazta meg a közös költségeket, mely fokban a ház többsége követelte. Azt kívánom, hogy a jövő delegatio is a ház többségének akaratán tul ne hágjon; hanem mindig arra támaszkodjék. Akkor biztosítom a tisztelt házat, hogy azon veszélyek, melyek a delegatio intézményével összekötőiteknek voltak hirdetve: el fognak enyészni; mert ha a delegatio a ház kívánságának és akaratának ad kifejezést: akkor tökéletesen mindegy, — mint maga a tisztelt képviselő ur is kijeJentette, — akár ott szavaztatnak meg a közösügyi költségek, akár itt e házban; mert ott sem fog na•s felírnál' 9. 1875. gyobb teher az országra rovatni, mint itt rovatott volna. Itt be is fejezhetném beszédemet, (Helyeslés. Halljtikí) ha a tisztelt képviselő ur azon áldozatot, a melyet a hazának meghozott: nem egyszersmind a mi eljárásunk kisebbítésével hozta volna összeköttetésbe. A tisztelt képviselő ur azt mondja beszédében, hogy neki nincsen hatalma megtenni itt e házban az initiativát az 1867. évi XII. törvény czikk megváltoztatására nézve, mert nem bír többséggel; továbbá a tisztelt képviselő ur azt mondotta, hogy azt hitte, hogy meg fogja neki engedui az ország ezen initiativának megtételét; de miután a legközelebbi választásoknál is kisebbségben maradt: neki az ország j ezen initiativa megtételére az engedélyt nem adta j megEz tökéletesen igaz; de ebből, tiszteit ház! egészen más következik. Mert ha az 1865/68-iki országgyűlés bevégezte után uj választás íratott ki, és az ország lakosainak és polgárainak volt alkalmuk határozni a fölött, hogy az engedélyt megadják-e avagy megtagadják az 1867. évi XII. törvény czikk megváltoztatását czélzó initiativára, és mégis a tisztelt képviselő ur, saját beismerése szerint, a társadalmi rendet veszélyeztető izgatások közt lefolyt választásoknak is az volt eredményük, hogy a ház oly többségből alakult, mely az 1867. évi XII. törvényczikket megalkotta, miután ez által ezen törvényczikket az ország többsége jóváhagyta: egyszersmind kötelességet is vállalt arra nézve, hogy ezen alkotást megtartsa. Én, tisztelt ház! ennek következtében kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon hasonlat, melyet a tisztelt képviselő ur beszéde végén fölemiitett, hogy teljesítette kötelességét; nem egészen áll; mert az o kötelesség-teljesítése nem egészen hasonló az angolok kötelesség-teljesítéséhez, mert Nelson katonái Trafalgarnál nem várták a parancsnoknak második fölszólitását, és nem kértek meg egy kis időt a gondolkozásra ; hanem a parancsot rögtön vakon teljesítették. (Derültség a jobb oldalon.) Ha a tisztelt képviselő ur ezen példára kívánt és akart volna hivatkozni: akkor mulhatlanul kötelessége lett volna mindjárt az első országgyűlés után az 1867. évi XII. törvényczikk meváltoztatására nézve az initiativa megtételével fölhagyni, és folytatni működését azon a téren, melyet neki az 1867. évi XII. törvényczikk kijelöl. De nem fogadhatom el alaposnak és valónak a tisztelt képviselő ur indokolásának második részét sem, mely szerint azt méltóztatik mondani, hogy remélte, hogy mi az országnak ugy szellemi, mint anyagi jólétét elő fogjuk mozdítani. Mi ezt tettük is tehetségünk szerint: a mennyiben azon sok, bennünket mélyen sértő kifakadások minket a működésben nem akadályoztak. És hogy az ország szellemi jólétét