Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-341

5 24 341. országos ülés ban azért, hogy ezen intézmény, a mely azonkívül, hogy fölösleges, és azonkívül, hogy a kormány orgánumaiból van alakítva, azon szerencsétlen kinevezések folytán, melyek történtek : annyira népszerűtlenné lett az országban, hogy, méltóztassanak elhinni, hogy ha van garas, mit a nép sajnál, ugy ez a 180.000 frt az, melyet e czélra fizet. (Helyeslés a szélső hal oldalon) Megengedem, hogy van egy-két kivétel; hanem méltóztassanak azt is megengedni, hogy ezen egész intézményt a közvélemény elitélte olyannyira, hogy ha a minister egy jeles kivételre fog utalni: akkor a nép tíz olyan fölügyelőt fog fölhozni, a kik ogyátalában nemcsak hogy nem feleltek meg; de nem is képesek megfelelni föladatuknak. Hogy ezen a dolgon, mely mindjárt az első kinevezések után föltűnt, nyolcz éven át a kormány által a legkisebb javítás sem eszközöltetett, sőt nem ügy ekézett eszközölni: ez, nézetem szerint, megfoghatatlan ; különösen akkor, midőn az intézményt magát föntartani, megmenteni kívánjuk. Mert ha a kormány ezen intézményt a nemzet által megutáltatni kívánja : legbiztosabban teheti az által, hogy azon tanfölügyelőket tartsa meg, tartsa benne sokáig, kik most vannak. Lehetnek, vannak egyes kivételek, de ezek oly csekély számmal vannak, hogy a közvélemény elitélte az egész intézményt. Én tehát óhajtanám, hogy a ministerium utasittassék oly törvényjavaslat előterjesztésére, melynek folytán azon tanfölügyelői intézmény megszüntetésével a tanügynek fölügyelete az önkormányzatra bízatnék. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Molnár Aladár: Tisztelt ház! Ámbár a közoktatásügynek administratiojára és vezetésére számos észrevételem volna, de az országos költségvetés tárgyalásának jelen stádiumában, és azon módot tekintve, a mint a ház azt tárgyalni kívánja: ezen alkalommal nem szándékoztam azokat előadni, és nem is szóltam volna, ha többször nem tapasztaltam volna az életben, hogy a leghelytelenebb dolgokat is, ha igen sokszor mondják: utoljára a dologgal közelebbről nem foglalkozó emberek elhiszi];, és lesz belőle közvélemény. (Ügy van!) Minálunk a tanügygyei közelebbről nem foglalkozó egyének most már évek óta annyiszor támadják meg a tanfölügyelői intézményt, hogy az emberek, kiknek legnagyobb része igen természetesen, igen kevéssé bírálhatja meg ezen ügyet, utoljára elhiszik, és így ezen intézmény gyűlöletessé tétetik. Méltóztassék tehát megengedni, hogy. mint oly ember, ki majdnem egyedüli életföladatomnak ismertem ezen ügyet vizsgálni, ezzel foglalkoztam és foglalkozom most: röviden megmondjam véleményemet, és egy pár szempontra legyen szabad a tisztelt ház figyelmét fölhívni. Nekem már többször volt alkalmain a nyilvánosság előtt és itt a tisztelt házban is azon véleraáreztas 10. 1875. menyemet kifejezni, hogy a tanfölügyelői intézmény ugy a mint jelenleg fönáll: teljesen czélt tévesztett és sikertelen. (Helyeslés a Msépen.) Ez volt egyik oka, a miért én már két esztendő előtt kértem, hogy a népiskolai törvény némely pontjai módosíttassanak és igazíttassanak ki. (Helyeslés a középen,) Nagyon sajnálom, hogy az igen tisztelt kormány, és természetesen a múlt kormányok évek óta tapasztalván a bajt, tapasztalván, hogy az intézmény sikertelensége a közvéleményt mindig roszabbul hangolja iránta: mindamellett sem a tanfölügyelet szervezetében, sem annak vezetésében nem tett oly intézkedést, melyekkel már sikert lehetne fölmutatni, és a közvéleményt e tekintetben máskép hangolni. Az emberek a siker után ítélnek. Ha kezdetben bármi ellenszenv lett volna ezen intézmény iránt, de a kormány sikert mutatott volna föl: kibékültek volna az emberek, és most már meg volnának elégedve. (Fölkiáltások: Igaz!) De legyen szabad arra kérnem a tisztelt ház tagjait, hogy ha valamely intézmény szervezeténél vagy kezdeténél fogva azon eredményt, melyet tőle joggal várhatnánk, nem mutatja föl: abból nem mindig az következik, hogy maga az intézmény rósz. (Helyeslés.) A bajok oka másutt, másban is lehet. Én megvallom, minél tüzetesebben tanulmányozom a népoktatás ügyét, annál erősebb bennem azon meggyőződés, hogy a népoktatás jó szervezete és vezetésének sarkköve szakszerű országos tanfelügyelői szervezet. Epén mivel pénzünk kevés van, mit tanügyünkre fordíthatunk: azért szükséges a föl ügyelet, mely a községek és az emberek munkáját fogja oda fordítani: épen mivel nem akarom, hogy a népoktatás az állam kezében öszpontositva legyen, hanem a községek önkormányzatikig maguk kezeljék tanügyüket mindazokra nézve, a mikre képesek, de mert nálunk a községek legnagyobb részben nem teszik: azért kívánok erős fölügyeletet, mely a községeket és az embereket kényszerítse, hogy azt. a mi teendőjük, valósággal teljesítsék. Épen ezen szempontból voltam bátor egy pár évvel ezelőtt a tisztelt háznak figyelmébe ajánlani egy javaslatot, mely alapja lett volna az igazi autonómiának; mert: a mint a községek kezébe fogjuk tenni ez ügyel, előbb kényszerűségből, s később, ha majd megszokják, buzgóságból fogják a teendőket teljesíteni, s ha rászoknak, maguk fogják megtenni kötelességüket az iskolai ügyben, s ez lesz az iskolai ügyben az autonómia. Azután méltóztassanak figyelembe venni, hogy a népoktatás ügyét Magyarországban nem vette az államkormány kezébe, és nem is akarjuk az állam kezébe adni, hanem az iskolai ügyek legnagyobb részét meghagytuk a felekezetek és községeknél. No már pedig ebben a sok nyelvű és felekezetű or-