Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-341

5 24 341. országos ülés ban azért, hogy ezen intézmény, a mely azonkívül, hogy fölösleges, és azonkívül, hogy a kormány orgá­numaiból van alakítva, azon szerencsétlen kinevezé­sek folytán, melyek történtek : annyira népszerűtlenné lett az országban, hogy, méltóztassanak elhinni, hogy ha van garas, mit a nép sajnál, ugy ez a 180.000 frt az, melyet e czélra fizet. (Helyeslés a szélső hal oldalon) Megengedem, hogy van egy-két kivétel; hanem méltóztassanak azt is megengedni, hogy ezen egész intézményt a közvélemény elitélte olyannyira, hogy ha a minister egy jeles kivételre fog utalni: akkor a nép tíz olyan fölügyelőt fog fölhozni, a kik ogyátalában nemcsak hogy nem feleltek meg; de nem is képesek megfelelni föladatuknak. Hogy ezen a dolgon, mely mindjárt az első kinevezések után föltűnt, nyolcz éven át a kormány által a legkisebb javítás sem eszközöltetett, sőt nem ügy ekézett eszközölni: ez, nézetem szerint, meg­foghatatlan ; különösen akkor, midőn az intézményt magát föntartani, megmenteni kívánjuk. Mert ha a kormány ezen intézményt a nemzet által megutál­tatni kívánja : legbiztosabban teheti az által, hogy azon tanfölügyelőket tartsa meg, tartsa benne so­káig, kik most vannak. Lehetnek, vannak egyes kivételek, de ezek oly csekély számmal vannak, hogy a közvélemény elitélte az egész intézményt. Én tehát óhajtanám, hogy a ministerium uta­sittassék oly törvényjavaslat előterjesztésére, mely­nek folytán azon tanfölügyelői intézmény megszün­tetésével a tanügynek fölügyelete az önkormány­zatra bízatnék. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Molnár Aladár: Tisztelt ház! Ámbár a közoktatásügynek administratiojára és vezetésére számos észrevételem volna, de az országos költség­vetés tárgyalásának jelen stádiumában, és azon mó­dot tekintve, a mint a ház azt tárgyalni kívánja: ezen alkalommal nem szándékoztam azokat előadni, és nem is szóltam volna, ha többször nem tapasz­taltam volna az életben, hogy a leghelytelenebb dolgokat is, ha igen sokszor mondják: utoljára a dologgal közelebbről nem foglalkozó emberek elhi­szi];, és lesz belőle közvélemény. (Ügy van!) Mi­nálunk a tanügygyei közelebbről nem foglalkozó egyének most már évek óta annyiszor támadják meg a tanfölügyelői intézményt, hogy az emberek, kiknek legnagyobb része igen természetesen, igen kevéssé bírálhatja meg ezen ügyet, utoljára elhiszik, és így ezen intézmény gyűlöletessé tétetik. Méltóz­tassék tehát megengedni, hogy. mint oly ember, ki majdnem egyedüli életföladatomnak ismertem ezen ügyet vizsgálni, ezzel foglalkoztam és foglalkozom most: röviden megmondjam véleményemet, és egy pár szempontra legyen szabad a tisztelt ház figyel­mét fölhívni. Nekem már többször volt alkalmain a nyilvá­nosság előtt és itt a tisztelt házban is azon véle­raáreztas 10. 1875. menyemet kifejezni, hogy a tanfölügyelői intézmény ugy a mint jelenleg fönáll: teljesen czélt tévesztett és sikertelen. (Helyeslés a Msépen.) Ez volt egyik oka, a miért én már két esztendő előtt kértem, hogy a népiskolai törvény némely pontjai módosít­tassanak és igazíttassanak ki. (Helyeslés a középen,) Nagyon sajnálom, hogy az igen tisztelt kor­mány, és természetesen a múlt kormányok évek óta tapasztalván a bajt, tapasztalván, hogy az intézmény sikertelensége a közvéleményt mindig roszabbul hangolja iránta: mindamellett sem a tanfölügyelet szervezetében, sem annak vezetésében nem tett oly intézkedést, melyekkel már sikert lehetne fölmutatni, és a közvéleményt e tekintetben máskép hangolni. Az emberek a siker után ítélnek. Ha kezdetben bármi ellenszenv lett volna ezen intézmény iránt, de a kormány sikert mutatott volna föl: kibékültek volna az emberek, és most már meg volnának elé­gedve. (Fölkiáltások: Igaz!) De legyen szabad arra kérnem a tisztelt ház tagjait, hogy ha valamely intézmény szervezeténél vagy kezdeténél fogva azon eredményt, melyet tőle joggal várhatnánk, nem mutatja föl: abból nem min­dig az következik, hogy maga az intézmény rósz. (Helyeslés.) A bajok oka másutt, másban is lehet. Én megvallom, minél tüzetesebben tanulmányozom a népoktatás ügyét, annál erősebb bennem azon meggyőződés, hogy a népoktatás jó szervezete és vezetésének sarkköve szakszerű országos tanfelügye­lői szervezet. Epén mivel pénzünk kevés van, mit tan­ügyünkre fordíthatunk: azért szükséges a föl ügye­let, mely a községek és az emberek munkáját fogja oda fordítani: épen mivel nem akarom, hogy a nép­oktatás az állam kezében öszpontositva legyen, hanem a községek önkormányzatikig maguk kezel­jék tanügyüket mindazokra nézve, a mikre képesek, de mert nálunk a községek legnagyobb részben nem teszik: azért kívánok erős fölügyeletet, mely a köz­ségeket és az embereket kényszerítse, hogy azt. a mi teendőjük, valósággal teljesítsék. Épen ezen szempontból voltam bátor egy pár évvel ezelőtt a tisztelt háznak figyelmébe ajánlani egy javaslatot, mely alapja lett volna az igazi autonómiának; mert: a mint a községek kezébe fogjuk tenni ez ügyel, előbb kényszerűségből, s később, ha majd megszok­ják, buzgóságból fogják a teendőket teljesíteni, s ha rászoknak, maguk fogják megtenni kötelessé­güket az iskolai ügyben, s ez lesz az iskolai ügy­ben az autonómia. Azután méltóztassanak figyelembe venni, hogy a népoktatás ügyét Magyarországban nem vette az államkormány kezébe, és nem is akarjuk az állam kezébe adni, hanem az iskolai ügyek legnagyobb részét meghagytuk a felekezetek és községeknél. No már pedig ebben a sok nyelvű és felekezetű or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom