Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

S33. országos ülés február 9. 1875. előadására föl méltóztatott említeni, hogy tudniillik tizenhét millió s egynéhány százezer forint eassamaradványt hagyott hátra: szerettem volna, ha a tisztelt képviselő ur határozottan megmondotta volna, hogy ez összeget mint megtakarított pénzkészletet hagyta-e ott? vagy pedig mint cassa-maradványt? Én ugyan a budgetet nem igen tanulmányozom ; de ha nem csalódom: a tisztelt gróf ur pénzügyőrsége alkalmával 1868-ban a költségvetés födözésére nyolcz millió s egynéhány százezer forintot az activákból vett. 1869-ben a kölcsönnek födözésére ismét egy millió nyolczszázezer forintot vett föl. Ha tehát ezen -két összeget, mely körülbelől tíz millió és egynéhány százezer forintot tesz. egyedül cassa-maradványnak tekinti: akkor állítása való; de ha a tisztelt képviselő ur azt állítja, hogy az összeg megtakarított jövedelem volna: akkor állítását tagadásba veszem. Én, tisztelt ház, a számvitelt szabatosan nem tanulmányoztam, hanem a megyében, hol lakásom volt, s hol majd mint tiszteletbeli aljegyző, majd mint táblabíró fungáltam : a megyei pereeptornak számadását nem egyszer volt alkalmam átvizsgálni, s akkor a közönséges számtételekből, s nem mesterterkélt odarakott számadásokból meggyőződtem, hogy mindazon tételek, a melyek egy év jövedelmének nem felelnek meg: azok a kapitális jövedelmet jelzik ; mert megtakarításnak csak azt lehet nevezni, a mi a bevett jövedelemből megtakarittatott; s így tapasztaltam, hogy midőn az illető tisztet és megyei pénztárnokokat fölmentettük vagy elmarasztaltuk: soha egyetlenegy bíró nem akadt, mely megváltoztatta volna eljárásunkat; s erre alapítván okoskodásomat, azt hiszem, hogy pénzmaradványról lehetne, de pénzmegtakarításról szó nem lehet; anynyival kevésbé, mert a volt pénziigyminister ur szavai szerint még azon szerencsétlen és valóban sok kárt okozó tan is. hogy fölvett kölcsönöknek kamatai az építkezési idő tartama alatt mindig az építésre szükséges tőkéhez számítandók; holott ha mindjárt kötelességünk lett volna a kamatot a fölvett összegekből fizetni; mondhatom, hogy ez az ország sohasem ment volna az adósságcsinálásban annyira, a mennyire ment, a mint hogy legnagyobb részben képviselőtársaimat a kölcsönök megszavazására az indította : mert kölcsönök kamatait a legközelebbi év számadásaiban föivéve nem találták. (Igaz! TJgy van! bal felöl!) Tisztelt ház! Igaz. hogy az előttem fölszólalt igen tisztelt volt pénzügyminiszter ur, mint igen tisztelt elnökünk is. nekünk egy igen jó tanácscsal szolgáltak; tudniillik, hogy azon az utón tovább ne menjünk: mert ha tovább megyünk, mulhatlanul a bukás szélére jutunk; csak az a kár, hogy ezt a tanácsot akkor adták: mikor már mindazon építkezések, beruházások, melyek eredményezték, ha eredményezték, jelen pénzügyi zavarainkat, mind meg I voltak zavarva. A -tisztelt volt pénzügyministar urI nak kötelessége lett volna erre bennünket az nngvárnyiregyházi, és a tisztelt elnök urnák a doiubovárbáttaszéki vasutak megszavazása alkalmával figyelmeztetni : akkor lett volna az országnak haszna belőle; de már akkor, mikor mindazon vasutak meg lettek szavazva, melyek garantiát és kamatfizetést vontak maguk után: mondhatom, a hazára nézve nem sokat érnek az ilyen tanácsok. De nem fogadhatom el tisztelt képviselőtársamnak azon okoskodását sem, hogy ha az ő tanácsát követtük volna, nem volnánk ott, a hol most vagyunk : mert jól emlékszem, a tisztelt képviselő ur ezen okoskodásáról megfeledkezett akkor: mikor ministerelnök lett, mert még hivatalát sem foglalta el, és máris egy háznak megvételét hozta javaslatba, mire a képviselőháznak, illetőleg az országnak 1,100.000 irtot kellett volna megszavazni. Az olyan tanács, melyet maga a tanácsadó sem követ; s erről a latin közmondás azt tartja: verba volánt exempla trahunt. (Helyeslés bal felől.) Mondhatom, tisztelt ház. hogy az ország pénzügyi helyzetének javulására ezen tanács akkor már nem sokat használhatott. Ha van valami megbánni való : ez csak az, hogy •mi nem tudván, hogy oly hirtelen fog alkotmányunk visszaállíttatni; nem tanulmányoztuk kellőleg az állami és pénzügyi tudományokat és nem tudtuk kellőleg ellenőrizni: vajon mindezen intézkedések, melyek tétettek, a mi valóságos érdekünkben történtek-e ; mert ha ezt cselekedtük volna: mondhatom, hogy odáig, a meddig jutottunk, nem jutottunk volna. Tisztelt ház i Az előttem fölszólalt igen tisztelt gróf egy javaslatot tett legközelebbi beszédében, i tudniillik vasutak csoportosítását. Nem tudom, nem | lett-e volna a tisztelt képviselő urnák kötelessége ezen jó tanácsot akkor, midőn a tömérdek vasút velünk megszavaztatott, fölhasználni és mindjárt az építés alkalmával oly vasúti politikát követni, melynek következtében nem kellett volna a vasutak csoportosítására az országnak oly jelentékeny, oly tetemes áldozatokat hozni. Én egy párszor fölszólaltam mint járatlan ember az osztályokban: de miután nézetemet senki sem pártolta: azt hittem, hogy én vagyok a hibás. Nevezetesen a temesvár-aradi vasútvonalnál nem tudtam fölfogni, miért építtessék a két indóház, két társulat közé ugy, hogy azon vasút mégis külön kezeltessék, miután sokkal tanácsosabbnak tartottam, ha az egyik vagy másik társulatnak átadatik. És ezen okból iparkodtam nézetemet érvényesiteni már a többi vasúti törvények behozatalánál, a mikor visszavetettük az orsovai vasutat és a kikindai szárnyvonalat; ott nem akartuk elfogadni azt, hogy külön alakíttassák és külön vétessék föl a vasút: hanem, hogy ugy adományoztassék azon társulatnak, mely azt kéri, hogy annak tessék azt a maga költ-