Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-341

104 341, országos ülés márczius 10. 1875. másrészről sajnálkozásomat fejezzem ki a fölött, hogy a jelenlegi kormány, mint egyrészről a koronának tanácsosa, másrészről pedig olyan, a melynek az ország helyzetét ismernie kell, annál inkább, mert csak alig néhány napja, hogy azon helyet, melyen ma ül, azon szavakkal foglalta cl, hogy az ország anyagi helyzetén, bajain akar segíteni, hogy mindenütt a takarékosság elvét akarja követni, s az országot a fölösleges terhektől megkimélni kívánja. 1873-ban február 14-én tartott 89-ik ülésben, midőn az udvartartás fölemelésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyaltatott, a mostani kormánynak egyik igen tisztelt tagja, akkor a baloldal vezére, a következőket monda e törvényjavaslattal szemben: „Roszalom tehát e törvényjavaslatot ezen szempontból, és megengedjenek, de önkéntelenül merül föl az emberek előtt azon kérdés: hogy vajon a magyar királynak udvaronczai vannak-e inkább; vagy komoly tanácsadói. (Élénk helyeslés bal felöl.) Az udvaroncz föladata: azt tenni, a mit perczileg kellene, nem gondolva a jövővel; a komoly tanácsadóké: megmondani azt. a mi talán perczileg kellemetlen, hogy biztosittassék a jövő. (Élénk helyeslés bal felől.) Helytelenítem tehát ezen eljárást monarchicus szempontból. Hogy azért helytelenítem főleg, mert olyankor történik, midőn oly nagy deficitje van az országnak: a természet involválja azt, hogy helytelenítem azért, mert az úgyis már fejünkre nőtt terheket még szaporítja." Magamévá teszem e nyilatkozatot, s alkalmazom a jelen esetre. Én, tisztelt ház, csakis azért szólaltam föl, hogy a kormány e részbeni mulasztását ecseteljem, — tudom, hogy törvényt, a milyenről itt szó van: egyes határozati javaslattal megváltoztatni nem lehet, az c részben 1873-ik évben hozott törvényt ismét csak törvény által lehet megváltoztatni; — de csodálkozásomat fejezem ki az iránt, hogy a kormány, melynek már erre nézve eddig is elég ideje és alkalma lett volna ő felségét a felől értesíteni és oda hatni, hogy, az ország jelen anyagi helyzetével szemben, ez irányban is a lehető legnagyobb mérvben gyakorolja a takarékosságot: csodálkozom, mondom, hogy a kormány ezt nem tette. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) És én azt hiszem, hogy valamint ama törvény hozatalánál az hozatott föl indokul, hogy az akkori bécsi világkiállítás alkalmából nagyobb költségek fognak előfordulni : ép ugy szükséges ma ezen törvény megváltoztatása azon kiállítás megszüntetésére, mely jelenleg hazánkban van, az átalános nyomor és ínségből, mely az országban létezik jelenleg. Ép azért sajnálatomat fejezem ki, hogy a kormány e téren semmiféle lépést nem tett meg. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister : Tisztelt ház! Csak azt vagyok bátor az igen tisztelt képviselő w előadására igen röviden megjegyezni, hogy igenis a kormány ismeri az ország pénzügyi helyzetét; de ismeri másfelől a törvényt is, tudja, hogy ugyanazon okok, melyek a törvényhozást komoly megfontolás után a szóban lévő törvény meghozatalára indították; ugyanazon okok ma is fönnállanak. Ugyanis ismeri azt, hogy az 1873. III. törvényezikk a királyi udvartartás költségvetését az 1872. január 1-től kezdve nem egy évre, nem 1872—73—74-re, és így nem is három évre, hanem egész 1879. deczeníber 31-ikéig 4,650.000 frtban állapította meg. Ezen törvény alapján és értelmében lett ezen összeg az előttünk lévő költségvetésbe fölvéve, ezen törvény alapján és értelmében kéri ezen ministerium is ezen összegnek megszavazását. Csak azt vagyok bátor még a tisztelt képviselő ur előadásának utolsó részére megjegyezni, hogy roszul méltóztatik emlékezni, hogy a világkiállitás szempontjából emeltetett az összeg; nem azért, mert hisz akkor csak egy évre kellett volna azt fölemelni: pedig, mint mondom, az 1879. végéig emeltetett. Igen fontos okoknál fogva történt az emelés, melyek akkor a ház előtt is kifejtettek, és melyek a ministerium akkor beadott jelentésében részletezve is lettek, s mely okok ma is fönnállván, a törvény világos szavai szerint ezen összeg fölvételét kérem a tisztelt háztól. (Helyeslés a középen.) Csanády Sándor: Tisztelt ház! Nem kerülte ki figyelmemet azon körülmény, miszerint a jelenlegi országgyűlési többség által alkotott 1873. évi Ill-ik törvény a királyi udvarháztartási költség födözésére 8 éveken keresztül évenként 4.650.000 frtot rendel kifizettetni az államkincstárból. Nem is szándékom ez alkalommal az emiitett törvény megváltoztatását indítványozni; hanem igenis, tisztelt ház, népképviselői állásomból kifolyólag kötelességemnek tartom fölhívni a tisztelt ház figyelmét azon nyomorra, Ínségre, pénzszükségre, mely a haza különböző vidékein észlelhető; fölhívom igenis azért, hogy a ház utasítsa a kormányt, miszerint kérje föl király ő felségét, hogy az emiitett törvény által meghatározott 4,650.000 forintokból .1 millió forintot a nemzet rendelkezésére visszabocsátani kegyeskedjék. Példákat mutat föl a történelem, tisztelt ház, arra nézve, hogy az uralkodók saját maguk vagyonaiból is hoztak áldozatokat a haza oltárára. A legközelebbi időben a nemes szívű Victor Emánuel, Olaszhon dicső kfrábya, 3 millió francot ajándékozott vissza saját tárczájából a nemzet rendelkezésére. Én igenis szeretem hinni, miszerint király ő felsége is követvén szive nemes sugallatát, szivére vévén azon nyomort, melylyel hazánk népe küzd: igenis, nem fogja visszautasítani a képviselőház kérelmét, ha a kormány által juttatja tudomására az uralkodónak.