Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-340
Í540. országos füést mérezius 8. 1875. ÖS halaszthatatlannak mondható tárgyat kér napirendre kitűzni. Én, tisztelt ház, ámbár mindezen tárgyaknak sürgősségét és okvetlenül való megoldását tökéletesen belátom ; mégis azt hiszem, hogy a jelen körülmények közt azon nagy, mondhatnám, példátlan fordulatok- és változatoknak folytán, melyeknek e napokban tanúi voltunk, sürgősebb teendőnk nem lehet: mint azokra nézve, a mik itt történtek, a nép sanctioját kikérni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ezeknél fogva ugy hiszem, tökéletesen helyes a kormány abbeli eljárása, hogy azt hiszi, hogy ezen országgyűlést minél előbb be kell fejezni, hogy a történt dolgokba a nép beleszóljon, és azok iránt nyilatkozzék. Már ennekelőtíe is elmondottam, hogy én nem kívánok nehézségeket a kormány útjába gördíteni, mivel óhajtom, hogy minél előbb történhessék meg az, hogy eloszolván az országgyűlés, kihirdettethessenek az uj választások, hogy a nép véleményt adjon és ítéljen. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A pénzügyi kérdések elintézése elodázhatatlan, mert az administratio csak két módon eszközölhető; tudniillik vagy ugy, hogy mi a kormányt egész évre, vagy legalább annak legnagyobb részére nézve fölhatalmazzuk, a „per pausch" elfogadandó költségvetés alapján kormányozni; vagy pedig ugy, hogy azonnal belemegyünk a költségvetés tárgyalásába. Én semmiféle törvénynek en bloe való elfogadásába beleegyezni nem fogok, és igy annál kevésbé a költségvetésnek ily módon való elfogadásába. Kívánom tehát, hogy a költségvetés minél előbb tárgyaltassék, és pedig oly alapossággal, a mint az a jelen körülmények közt lehetséges. Megengedem azt, a mit a tisztelt pénzügyminister ur mondott, hogy a kormány nincsen olyan helyzetben, hogy már most egész kiterjedésében érvényesítse azon megtakarításokat, a melyeket a jövőre érvényesíteni kivan. így igen természetesnek tartom, hogy a rendszerváltoztatás által kell előkészíteni azon tért, a melyen azután eszközölhetők lesznek a nagyobb mérvű megtakarítások. Azon megtakarítások, melyeket a tisztelt minister ur javasolt, ha összegüket tekintem: 2,800.000 vagy 2,900.000 frtra mennek összesen. Én ezt részemről igy első pillanatra véve, a mennyire én a budget részleteit ismerem , elégségesnek találom; de mindenesetre részletezését óhajtanám; (Széll Kálmán pénzügyminister közbeszól : Meg fog történni!) mert csak akkor, midőn azoknak részletezését fogom látni, leszek képes meghatározni: ha vajon elfogadhatom-e? és elégségesek lesznek-e ? A másik, a mit pénzügyminister ur fölemiitett: az volt, hogy a hiány már most nem az, a mely előbb volt; hanem a változott körülmények miatt ő a hiányt 37* millióval magasabbra teszi ? mint az annakelőtte volt; azaz az előirányzott bevételekből 2 — 372 miliióval kevesebbet remél, mint a mennyit remélt az előtte volt pénzügyminister; s ezt azzal indokolja, hogy az előbbi minister ur a budgetet beteijesztette, s a pénzügyi bizottságban tárgyalta a múlt esztendőben, midőn még az egész esztendő bevételének eredményei nem voltak tudva; ő pedig már most ezen eredményekkel szemben állván, kénytelen a bevételeket 3V 2 millióval le szállítani. Megvallom, hogy ezek után, miket az előbbi pénzügyminister úrtól hallottam : én ennek alapját tökéletesen fölfogni nem vagyok képes. Az előttem szólott pénzügyminister ur ugyanis e házban azt mondta, hogy a múlt év tényleges bevételének alapján számítva ez év bevételét, s e szerint tevén az előirányzatot: azok tizenhárom milliónál kevesebbre mennek, mint a mennyire azokat a pénzügyi bizottság fölvette. Tehát nem 37 2 millióval, hanem tizenhárom millióval kevesebb lenne a bevétel, és ezen tizenhárom millión nem is fog változtathatni a múlt esztendő utolsó egy pár hete; mert ismét az előbbi pénzügyminister ur azt mondta, hogy a deczemberhónapi bevétel csak körülbelő] 300.000 frtnyi különbözetet mutat föl az előbbi év illető havának bevételeihez képest, tehát az a 300.000 frt nem okozhat oly nagy zavart. Én részemről azon nézetben vagyok, melyben voltam azelőtt, és melyben volt maga a jelenlegi pénzügyminister ur is, midőn e házban az előbbi pénzügyi politika mellett oly nagy hatással szónokolt, hogy tudniillik a deficit sokkal nagyobb, mint a mennyire a pénzügyi bizottság jelentéseiben van előirányozva; s megvallom, hogy ennek a deficitnek mi módoni födözése épen az, a mit a pénzügyminister ur jelenlegi beszédében egészen nélkülözök ; mert nem találom abban azt, hogy mi módon kívánja ezen deficitet födözhetni? mert ő azt mondja: 2,900.000 frtot tesznek a megtakarítások, 4,800.000 frtra becsüli azon jövedelmet, melyet az általa előterjesztésbe hozott adótörvények lógnának eredményezni. Ez mindössze nem egészen nyolcz millió, a mi nem elegendő azon deficit födözésére; azt pedig, hogy honnan fogja födözni a többit: azt a pénzügyminister ur nem mondta meg. Azt mondta : nem akarja ezen alkalommal igénybe venni még azon további megadóztatást, melyet az előtte volt pénzügyminister tervezett, az átalános jövedelmi adót, melyből ministeri elődje nyolcz milliót remélt bevenni. Igen, de mivel fogja ezen nyolcz milliót pótolni? (Széll Kálmán pénzügyminister közbeszól: Meg fogom mondani \) mivel fogja átalában födözni a deficitet? Ezt eddig a minister urnák előterjesztéséből nem tudom. (Széll Kálmán pénzügyminister közbeszól: A készletekből!) Ha arról van szó, hogy a meglévő kölcsönből
