Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-330
330. országos ülés február 3. 1875. 291 gát lejárt kormányférfi, ha különben lehetséges és jóravaló ember, mintegy megifjodik az oppositio kebelében (Élénk tetasés) és pár év múlva ő lesz ismét a helyzet igényelte ember; inig nálunk ennek lehetősége tökéletesen el van zárva. (Ugy van] bal felől. Mozgás jobb felől.) Ha kellene még bizonyíték arra nézve , hogy nincs valódi parlamentalis rendszerünk: bebizonyította volna ezt a tisztelt közgazdászati niinister ur tegnapelőtt tartott beszédének azon része, melyre már az imént reflectálni bátor voltam. De más oly nyilatkozatok is , melyek a baj okául fölhozattak, mondatván, hogy a baj oka az, hogy a mi másutt nem szokott történni, nálunk a ház szavazott meg költségeket, íőrölt födözeti tételeket, határozatokkal utasította a ministeriumöt. Tisztelt ház! Vajon ha a házban helytelenül történtek a költségvetés fölemelését czélzó indítványok, nem lett volna-e helyén és idején ezekkel ép ugy, mint a födözeti kérdésekkel szemben, az ezek veszélyességét látó ministeriumnak azt mondania, hogy ez igy nem mehet, igy nem vállalják el a felelősséget. Minthogy ezt nem tették, és ma panaszkodnak ez ellen implicite, azt mondván : íme ismét nem a ministerium, de a ház oka a bajoknak : ez szerintem erős jele az igazi parlamenti kormányzat hiányának. (Ugy van\ bal felől.) Legyen szabad még egyet megjegyeznem, azon határozatokra vonatkozólag. Igaz, a pénzügyi bizottság initiált, a ház hozott határozatokat, de a tisztelt túloldalnak egy tagja, ki a kormányt a vita kezdetén oly erélyesen támogatta, hogy mint a magyar alföldön mondani szokták : „jóformán helybenhagyta."' (Derültség) igen helyesen jegyezte meg, hogy hozattak ugyan határozatok, de sohasem hajtattak végre. Már kérem, hogy lehetnek a baj okai azon határozatok, melyek soha végre nem hajtattak"? (Élénk derültség.) Akkor tehát, ha nincs parlamenti kormányzat, az ellenzéktől nem lehet azt követelni, hogy csupán a theoriák iránti előszeretetbői ugy intézze lépteit, mint azokat a legrendszeresebb viszonyok közt intéznie kell. Rendkívüli viszonyok közt, rendkiviili eszközökhöz szükság nyúlni. De van ezeknél egy sokkal nagyobb ok, és ez az, hogy mindenki, a ki még fölszolalt, helyesen hangoztatta — egyet értek velők — hogy nekünk vesztegetni való időnk nincs, hogy nekünk minél előbb a tervszerű működés terére kell lépni. Ha már most tisztelt ház valaki meg van arról győződve, a mint kénytelen vagyok őszintén kimondani, hogy én meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi tisztelt kormány, ítélve eddigi eljárása, eddigi nyilatkozatai folytán, nem fogja ezen tervszerű erélyes működést kezébe vehetni, nem fogja az országot a bajokból kivezetni: akkor az első alkalmat meg kell ragadni arra, hogy megkísértessék ezen kormánynak mással való fölcserélése. (Élénk helyeslés balfelől.) Már pedig, ha tekintem e kormánynak eredetét és azóta folytatott működését: nem tagadhatom, hogy bizalmam az iránt, hogy a bajokból kivezethessen bennünket, tökéletesen elenyészett. A tisztelt kormány megalakult akkor, midőn már mindenki fölébredt — s itt ismét egy tisztelt szónok szavait idézem — arra, hogy defieitünk van; midőn fölébredtek erre már azok is, a kik midőn 1872-ben mondtam, hogy nem arról van szó, j a mit a trónbeszéd mond, hogy az államháztartás egyensúlyát meg ne zavarjuk; hanem arról, hogy ha már meg van zavarva: helyreállítsuk; a kik — mondom — még akkor nemcsak tagadták azt, hanem tisztán ellenzékieskedésből insiunatiónak nevezték az állítást: 1873-ban fölébredtek már ezek is arra, hogy deficit van. A kormány megalakult tehát azért, hogy a már fejünkre nőni akaró bajokon segítsen ; hogy megtakarításokat eszközöljön a lehetőség legszélsőbb határáig, hogy oly intézkedéseket proponáljon, a melyek az államháztartás rendezésére vezetnek. Hogy mennyire ment a kormány a megtakarítások tekintetében a kellő határokig : fényes tanusága az, hogy a pénzügyi bizottság tisztán administrationalis kiadásoknál is, aránylag tetemes megtakarításokat proponálhatott ugy, hogy a ministerek maguk is beismerték, hogy az az administratio megzavarása nélkül lehetséges. Erre nézve több bizonyság nem szükséges és ennek megtörténhetése más irányban ismét jele annak, hogy még ott is nagyon hiányos, a hol legkevésbbé tenné föl az ember, az igazi parlamenti kormányforma iránti érzék; mert egy megtakarítások eszközlésére alkotott ministeriumtól én legalább azt vártam volna, hogy terjesszen he oly költségvetést, melyben a megtakaj ritások legszélsőbb határáig megy, ugy hogy ha I abból valaki még törölni akar: mondja meg s- ez nem lehet; igy nem vállalom el a felelősséget, engedje, tegye az, a ki a felelősséget elvállalja. (Helyeslés bal felől.) Az ilyen bizottsági utasítások olfogadása ismét a dicasteriális, s nem a ministeriális kormányzat jellegét mutatják. (Ugg vanl Helyeslés bal felől.) Égy további teendője lett volna a kormánynak a közigazgatás, az igazságszolgáltatás terén, továbbá a vasutak csoportosításánál, az államvasutak jobb kezelés alá vételénél, tehát jövedelmezőbbé tételének az ország kincstára érdekében legalább is erélyes initiativáját megtenni; kötelessége lett volna az államjavakra vonatkozólag javaslatokat kidolgozni, a mi helyett azt hallottuk a múlt napokban a tisztelt pénzügyminister úrtól, hogy jó lesz, ha a ház elhatározza, hogy azok eladassanak: mert akkor azután hozzáfoghat a ministerium egy tervezet kidolgozásához; holott szerintem a ministeriumnak kellett
