Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-329
280 329. országos ülés ^ödés, hogy közvetlen föladatunk, a mire minden működésünket kell hogy összpontosítsuk : csakis az lehet, hogy a helyzetet domináló financziális crisist eltávolítsuk, (Helyeslés.) s ez által az államot a mindennapi megélhetés gondjaitól fölszabadítsuk. {Helyeslés jobb felől.) Politikánk azon részére nézve, mely az államháztartás egyensúlyának oly égető helyreállításával csak legtávolabbról is összefügg: elmondotta tisztelt barátom a pénzügyminister mindazt, mit nem csupán azonnal szükségesnek, hanem a legközelebbi időben kivihetőnek is tartunk; nem emlékszem, hogy a sójövedéknél fönálló kiváltságok eltörlésén, a dohányliczentiák megszüntetésén kivül hallottunk volna a tisztelt szónok részérői oly jövedelmi forrást fölemlittetni, mely a pénzügyminister exposéjában számításba neoi vétetett volna. De hallottunk sokat, fölötte sokat, miknek eltakart éle nem a jelen kormány, hanem az azt megelőzött kabinetek iánczolatos politikája, kormányzása, s ennek eredményei, de ép ezért közvetve azon párt iránya ellen is volt intézve, mely elődeink politikájáért legalább a solidaritást vissza nem utasíthatja; (Mozgás.) hallottunk e tekintetben sokat, a mi teljes meggyőződésem szerint ép azért, mert oly tárgyilagosan, és nem kétlem, a legnemesebb indokok forrásából fölbuzogva mondatott el e házban : örömmel fölszedegetett tápanyagul fog szolgálni a reeriminatiok ama tüzére, melynek lángjai, — örömmel constatálom — nem e ház vitatkozásaiban, de annál élénkebben lobognak a hírlapok hasábjain, egyes föltűnést okozott brochure-ökben és vidéki pártértekezleteken; s a melyeknek destructiv hatása legelső sorban ép azon többségnek szétrobbantására irányul, melynek padjairól tartotta tisztelt barátom sújtó philippikáját, {Mozgás.) a nélkül, hogy biztos volna az iránt, vajon e pártnak szétforgácsolt elemeit újból egyesíteni, s ekkép az általa oly nyíltan fölkarolt parlamentalismus föalapjáí: egy homogén majoritást megteremteni önmaga képes leend-e? (Igaz! jobb felöl.) Mi engem illet, sokkal csekélyebb a befolyás, melyet a lefolyt hét év politikai életében többséget képező Deák-párt kebelében magaménak vallhatok, hogy sem annak védelmére kelve akár mint minister, akár mint párt embere pro aris et focis küzdeni látszassam; sőt volt idő, midőn annak soraiból kiválva, meglehetősen töretlen utakon az általa kitűzött elvek győzelmének könnyítésére önállóan vállalkoztam. Bocsássák meg, uraim, ez igénytelen személyes reminiscentiát, és ne vezessék azt vissza egyébre, mint annak bebizonyitási vágyára, hogy akkor, midőn meggyőződésem ihlete szólni vagy tenni késztet; midőn hazám java, jövőjének biztosítása forog kérdésben: a pártkötedékek békóitól szabadulni, február 1. 1875. és azon álláspontra helyezkedni képes és kész isvagyok, mely amazt a szorosan vett pártérdekektől elválasztja, és ama magasabb világításba helyezi, mely előtt kell hogy minden pártállás és azokkal járó obfuscaíiok elenyészszenek. {Helyeslés jobb felől.) Ilyesnek tartom én a jelen aggságos helyzetet; vagyis olyannak, melynek eredményező okai kizárólagos párt-szempontból helyesen meg nem Ítélhetők ; melynek orvoslása a keserű, a személyeket illetőleg nagyban igazolatlan, a létező bajok tulsötét színezetében versenyező, az elért sikert vagy végkép ignoráló, avagy legalább is kicsinylő reeriminatiok fonalán bizonyára nem eszközölhető; és pedig legelső sorban azért nem, mert a mi bajaink fő forrását képezi: financziánk ziláltsága, máris oda vezet bennünket, hogy hitelünket a külföldi pénzpiaezokon megfeszített mérvben vegyük igénybe; és másodsorban ismét azért nem mert az egyensúly helyreállításának legbiztosabb támpontjai, melyeket főleg az összes administratio egyszerűsítésében s az adóképesség emelésében kell, hogy keressük, — egyrészt a nálunk oly hosszadalmas legislatio működéséhez kötvék, másrészt oly lassú hatásúak, és elannyira az évi termések koczkájaitól függők, — hogy a kibontakozás lehetőségét, főkép utóbbi kölcsönünk rövid lejáratánál fogva, másként mint létező terheink fnndálása, vagyis országos hitelünk újbóli igénybevétele nélkül nem is képzelhetjük. A külföldi pénztekintélyek nem egy enuntiaíioja, s a mi még kézzelfoghatóbb, a magyar értékpapírok árfolyamának nem egy izbeni jelentékeny csökkenése figyelmeztet arra, hogy a mellékes okok legelseje, melyek országos hitelünk csorbítására befolytak : ép ama támadások élességében és félszegségében keresendő, (Mozgás bal felöl.) melyek legutóbbi pártküzdelmeinkben oly kétélű fegyverekül bizonyultak, melyeknek részleteit megbírálni a külföld se nem képes, se nem hajlandó; de a melyeknek átalános behatása azt tőkéinek nálunk leendő állandó elhelyezésére bizonyosan föl nem bátorítja. Attól tartok én uraim! hogy ha bajaink diagnosisában az eddigi utat követjük, és figyelmünket a nemzet testén észlelhető sérvek mélységének sebészi vizsgáitatása mellett főleg annak kiderítésére fordítjuk, hogy mely pártnak, mely állani férfiúnak kell, hogy eme sebet, melyiknek amazt rójuk föl bűnéül? nemcsak egymás politikai hitelét ássuk alá; hanem végkép elfojtjuk azon kutforrást, melynek további használatára utasítva vagyunk, s melynek létalajrját nem a pártok bármi heves, bármi fényes összeütközése, hanem a közveszélylyel szemben tanúsított érettsége, higgadtsága, áldozatkészsége képezi : az összes nemzet financziális hitelét. (Helyeslés jobb felől.)
