Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

329. országos ülés február 1. 1875. 267 változások történjenek ; de ily változások keresztülvitele csakis a Deák-párt és az ellenzék államférfiainak beleegyezésévei történhetvén: fölszólitám az állam érdekében az ellenzék egyik vezérét a közös működésre. Azonban ajánlatom el nem fogadtatott. Az 1873-diki költségvetés tárgyalása alkalmával 1873. január 13-án határozott rendszerváltoztatás mellett emeltem a házban szavamat. Akkor még az egészséges pénzügyi rendszer megállapítása végett hozandó áldozatok mérve mérsékeltebb lett volna, mint ma, és ma csak annyiban előnyösebb a helyzet: mert a súlyos és rögtöni orvoslást igénylő viszonyok tudata az ország minden osztályát áthatotta. Elő van tehát a nemzet készítve erélyes intézkedések keresztülvitelére és az elkerülhetlenül szükséges áldozatok hozatalára. A képviselőház kötelessége haladék nélkül megtenni mindazt, mi gyökeres orvoslást eszközölni képes. (Helyesl Helyesl jobb felőli) A jelen aggodalmas helyzetből menekülni, sőt a nemzet számára állandó jobb jövőt biztosítani — ismétlem — egyedül tőlünk függ. A jelen században más nemzetek is voltak hasonló aggasztó helyzetben, melybe rendesen nagy háborúk és az azok végett hozott áldozatok sodorták. Legyen nekünk is, kik magunk vagyunk okai a válságos helyzetnek : bátorságunk az abból való menekülésre föltétlenül szükséges eszközök alkalmazására. (Helyeslés jobb felöl.) Melyek ezen eszközök? Nézetem szerint a következők: (HalljukS Halljukl) Először. A költségvetési előirányzat készítésénél a ministeriumban, és annak alkotmányos tárgyalásánál a parlamentben be kell hozni azon változásokat, melyek folytán jövőben az elkövetett hibák ne ismétlődjenek. Másodszor. Már most kell szorosan körvonalozni egy a nemzet adóképességéhez és az állam szükségleteihez mért rendes költségvetést, egy szóval: oly normal-budgetet, melynek folytán lehetőleg rövid idő alatt az egyensúly az államháztartásban helyreálljon, és annak föntartása biztosítva legyen a takarékosságnak következetes keresztülvitele és az államjövedelmeknek nélkülözhetlen fokozása által. Harmadszor. Haladék nélkül életbe kell léptetni mindazon nemzetgazdasági és pénzügyi rendszabályokat, melyek a nép anyagi jólétét, és ennélfogva adóképességét fokozzák, hogy a reásulyosodó terheket elviselni képes legyen. (Helyeslés jobb felől.) Negyedszer. Szólani kívánok azon rendkívüli rendszabályokról, melyeknek alkalmazása nélkül, nézetem szerint, a siker nem biztositható. Áttérve az első tárgyra, állítom és tényekkel fogom bizonyítani, hogy azon mód mellett, mely a költségvetés előkészítésénél szokásba jött: nem lehetett helyes pénzügyi politikát követni; de ha jövőben az egyensúly helyre állana is: lehetetlen azt hosszabb időre föntartani és biztosítani. A törvényhozás 1848-ban, úgyszólván, pár nap alatt rögtön átalakította az ország összes államszervezetét. Azok előtt, kik ezen átalakulást keresztülvitíék: nem a gyakorlati irányban fejlődött angol parlamenti rendszer, de a franczia kormányzati rendszer szolgált mintaképül; behozatott a kormányzatnál a tárczarendszer. Angliában lépcsőzetesen fejlődött és jelenben is létezik a tárczarendszer; de mert ott a helyes pénzügyi politika követése a nemzet anyagi erejének és hatalmának biztositékául tekintetik: meg van adva az államköltségvetés tervezeténél, sőt alkotmányos tárgyalásánál az öntudatos és egyöntetű pénzügyi politikának lehetősége; ott külön tárczaminister (chancellor of the excheguer) van ugyan a pénzügyek vezetésére; de a mellett a mlnisterelnök (first lord of Treasury) nemcsak befolyást gyakorol a pénzügyi politikára, de felelősséget is vállal annak helyességéért. Az 1848-iki törvényekben ily irányú intézkedés nem foglaltatik. Az egész kormányzat az elkülönített tárczarendszerre volt alapítva. Annálfogva mindinkább fejlődött azon irány, hogy minden tárczaminister a saját hatáskörében teendő intézkedéseknél is a törvényhozás elé terjesztendő javaslatoknál egyedül a tárcza érdekeit, nem pedig a közös pénzügyi érdekeket tartotta irányadóknak. 1867-ben, midőn a törvényhozás nekem, mint akkori pénzügyministernek fölhatalmazást adott nemcsak a közjövedelmeknek beszerzésére, de egyszersmind a kiadások iránt teendő intézkedésekre nézve is : ezen a tárczaministerek által gyakorolt irány nem fejlődbetett; de volt is eredménye, a mennyiben 3,600.000 forinttal kedvezőbben fejeztetett be ezen év, mint előirányozva volt. Az 1868-iki költségvetés előirányzata alkalmával még a pénzügyi érdekek biríak tulsulylyal. 1869-ben kezdődött a külön tárcza-érdekek túlsúlya, s az 1870-iki költségvetésnél már teljes mérvben érvényesité magát. Ekkor már én sem voltam képes ez iránynak ellentállni, és azóta minden utódom, kivétel nélkül, meghajolt ezen irány előtt. Egy másik — nem kevésbé fontos körülmény — nem tartózkodom kimondani — azon eljárásban mutatkozott, melylyel a törvényhozás a pénzügyeket a mai napig tárgyalta. Ha idővel a történelem bírálni fogja a magyar törvényhozás működését a lefolyt hét év alatt*: méltán azt fogja mondhatni, hogy talán sohase volt törvényhozás, melynél hét éven keresztül ritka következetességgel annyi idő pazaroltatott volna minden siker nélkül, sőt rósz eredménynyel az államháztartás tárgyalására, mint a mi törvényhozásunknál 1868-tól 1874-ig. (Igaz! Igás!) Bizonyára meg fogja róni azon, kezdettől fogva szokásossá, vált Q A 3: 04