Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-328
S2S. országos ülés január 30. 1875. 253 de miután másrészről a törvény csak azt rendeli, hogy a szabad királyi városok az illető megye területén létező iskolai tanácsba tagokat válaszszanak, a XVI városi kerület pedig hasonlólag ezen megye területéi]ez tartozik : a 3 város kérelmét törvényellenesnek mondani nem lehet, és miután fontos okok a mellett szól.mak, hogy az érintett városok egy homogén polgári és városi iskolák viszonyait ismerő elemekből alakult iskolatanácsban saját iskoláik érdekeit előada hassák: arra kérem a tisztelt házat, hogy nem egyszerűen, mint a kérvényi bizottság javasolja; de különös figyelembevétel végett a vallásügyi ministerhez utasítani méltóztassék. (Közös .helyeslés.) Elnök: Figyelembevétel végett a kérvény A vallás- és közoktatásügyi minister urnák adatik ki. Következik a napirend második tárgya: az államköltségvetés tárg\ alásának folytatása. (Az Elnök: széket Bánó József foglalja el.) Simonyi Ernő : Tisztelt ház! Fölveszem beszédem fonalát ott, hol tegnap félbeszakítottam. A minister ur által fölállított képletet követvén, azon hasonlatot tettem, hogy ő. mint orvos hivatott ÍÍ veszélyes betegágyához, mi a beteg családjának, a nemzetnek kívánatára, mintegy consiliuinot tartunk fölötte ; bírálatot. ítéletet mondani vagyunk hivatva arra nézve, hogy vajon az orvos fölismerte-e a betegséget helyesen, és oly gyógyszereket használ-e, melyeket mi jóknak, czélszerüeknek tartunk. A pénzügyminister ur előadását követve, azt találom, hogy ő a bajt fölismerte átalános kimerültségnek : azt találta, hogy elődei pióczázták a beteget : hogy sok vért veszített, minek folytán átalános elgyöngülésben, kimerültségben szenved, és betegsége chronicus deficitben mutatkozik. Ezen deficitet a pénzügyminister ur 25,495.600 forintra teszi. Én. ha szigorú vizsgálat alá veszem a számtételeket, ugy találom, hogy a baj valamivel nagyobb, valamivel súlyosabb ; és én inkább azt hiszem, hogy a deficit 35,000.000 forint, mint azt, hogy 25.000.000 fst volna: mert hiszen ezen 25,000.000 forint deficitnél föltételeztetik először az, hogy minden előirányzott államjövedelem pontosan be fog jönni. Az,idők pedig most eddig legalább nem olyanok, hogy erre egész biztosággal számítani lehessen. De van ezen deficit födözetére föl véve 4 millió forint adóhátralék is. Meglehet, hogy ez be fog jönni; de ha az elmúlt három esztendő eredményeire tekintünk : azt kell következtetnünk, hogy az adóhátralékból egy krajezár sem fog bejönni. A bérleti hátralékból 1 és 1 / 2 millió forint vau fölvéve, de eddig nem jött be semmi. Tehát min alapszik azon előirányzat, hogy oly nagy összeg i fog bejönni? Talán oly virágzó állapotban van az í ország, és oly pénzbőségben vagyunk. hogy ez • évben több jövedelmet lehet remélni, mint máskor ? Meg fogja engedni maga a pénzügyminister ur is, hogy a pénzügyi bizottság nagyon rózsaszínben látta a dolgokat, midőn az erdők jövedelmét, vagyis ; inkább az erdőkből netalán maradó deficitet oly | kicsinynek vette föl, midőn legalább egy és fél milj liöval többre becsülte az erdők jövedelmét, mint az 1873-ik évi zárszámadások igazolják. így van a bányászat is, igy a budgetnek több ága, melynél nagyon rózsaszínben kellett látniok, ha azt hiszik, hogy be fog jönni az előirányzott jövedelem. Én inkább szeretek csalódni a roszaknak föltevésében, mert aztán a kijózanodás sokkal kellemeseb és sokkal vigasztalóbb, mint a vérmes reményekben vetett csalódás. Ha mi a deficitet 35 millióra teszszük és 25 Í millióra olvad le: akkor örvendetes lesz az eredmény, és a pénzügyminister urnák gondjait mindenesetre kevesbíteni fogja. Ellenben, ha 25 millió helyett 35 millió lenne a deficit, kérdem: mi lenne mindazon számításokból, melyekkel bennünket meg I akar nyugtatni, és melyekkel kimutatja, hogy a jövő i évi deficit íödözve van ? Azonban legyen a deficit bármily nagy a | kérdés csak az. hogy mi a pénzügyminister ur I nézete ezen deficit orvoslásáról és eltüntetéséről. ! Előirányozza két esztendőre a jövedelmeket ugy, | hogy ez által képes a deficitet két évig födözni. Megvallom, hogy a pénzügyminister ur számi] íását egészben nem értem ; mert azt mondja : jelenleg a kölcsönből van ;S2 millió, ebből ezen évben 12 milliót fordított a deficit födözésére, a többi 13 milliót pedig adó utján kivánom födözni; és aztán azt mondja, hogy a jövő évre marad 7 millió. Én azonban azt hiszem, hogy ebből marad 20 millió. Mi lesz tehát azon különbségből, mely a 7 és a 20 között van ? Hanem erre nézve bátor vagyok egy kis kételyt kifejezni, hogy ha a múlt időket veszem tekintetbe, az előirányzott födözet elég lesz-e a deficit födözésére. Mert méltóztas< sanak meggondolni, hogy a múlt évben 1874-re ! előirányzott deficit 33 millió volt. és ezen 33 millió deficit elnyelte a 76V. 2 millió kölcsönt egészen, és elnyelte a másik 7 6 V/g millióból 2 1 , 2 milliót ; a l2 l / 2 millió, mely az állampénztárban volt január l-jén ezen kölcsönből, szintén födözetnek tekintetik; és igy a deficit födözésére nem 33 millió, de 100 millió kívántatott. Ha vajon ez évben oly szerencsések leszünk-e, hogy a 25 milliós deficzitet valósággal 25 millióval lehet födözni: én óhajtom; de magamat ez iránt biztositva nem látom. Mivel véli a minister ur a deficzitet födözni? 13 millió uj adóval. A mi a kölcsönből veendő 12
