Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-327
327. országos ülés január 2í>. 1873. 235 ságban részletes tárgyalás alapjául; inert csak így [ ismerhetjük meg pénzügyi helyzetünket, igy találjuk | meg annak bajait és ezeknek orvosságait, igy kíméljük meg az időt. mely halogatás által károsan pazaroltatnék el. — De nem tartom kielégítőnek a pénzügyi minister ur előterjesztését, s azért , kívánom : utasiítassők egy financziális programm elkészítésére, egy mérleg kidolgozására, mely bennünket a kitűzött czélig, az egyensúly helyreállításáig elvezessen; mert én. bár meg vagyok győződve arról, hogy a legszigorúbb megtakarítások, a legügyesebb intézkedések sem lesznek képesek rögtön nyújtani azon pénzerőt, melyre most mindjárt és az átmeneti időszak alatt többé-kevésbé folyton szűk- í ségünk lesz, és azért a nemzet áldozathozatalára hivatkoznunk fog kelleni ; mégis mindaddig, míg szigorú számitások és józan pénzügyi tervek által meg nem győződhetem arról, hogy az áldozat, mely kívántatik, ki is vívja a sikert: ujabb adók kivetéséhez szavazatommal nem járulhatok. {Helyeslés.) Nem is kétlem, tisztelt ház. hogy igen tisztelt pénzügyminister urnák készen van ily terve, s csakis tűnődő természeténél fogva, {Derültség a bal oldalon.) még ma vonakodik ily kiszámítást bemutatni túlságosan aggódó lelkiismeretességből. De méltóztassék csak erélylyel követelni, {Hosszas derültség a bal oldalon.) és ő, ha be fogja látni, hogy e nélkül nem számithat a nemzet áldozatkészségére, teljesitendi azt. (Derültség bal felöl.) Tartozik ezzel a népnek, melyre ujabb terheket róni készül; tartozik e képviselőháznak, melytől e terhek megszavazását követeli; tartozik barátinak s mindazoknak, kik teljes bizodalommal annyi remén} r eket kötöttek nagyrabecsült személyéhez ; tartozik végre önmagának, egész múltjának, melyet tiszteletben megőszült állam férfiúnak megtagadni nem szabad. (Nagy zaj.) és erősen hiszem, Ghyczy Kálmán megtagadni nem is fog. (Zaj. Halljuk!) Csak egy kérdés van még hátra, s ez az : hogy mi lesz-e a mai vitatkozásnak eredménye ? Nem tudom, külön fogunk-e szavazni arra, hogy elfogadtatik-e a pénzügyi bizottság jelentése ; vagy fogunk-e szavazni a fölött is, hogy elfogadtatik-e a pénzügyminister véleménye. Ha csakugyan az elsőre szavazunk előbb : akkor, megvallom, nem fogadtuk el tanácsát a minister urnák, hogy az idővel gazdálkodjunk; mert ez által a csata eldöntve nem lesz, hanem csak elodáztatik a kérdés ; és akkor, mikor a födözet kérdése fordul elő: újból kezdődik a vita, (Fölkiáltások : XJgy van!) Ez esetben az eljárást tisztességes visszavonulásnak tartanám a kormány részéről, a melyiyel eíodázíatja a kérdést, de nem kerüli ki az eldöntést; holott ellenkezőleg, ha egyszerre szavazunk mind a két kérdésre nézve, tudniillik elfogadjuk a részletes tárgyalás alapjául, de utasítjuk a pénzügy- J minister urat arra, hogy bővebben fejtse ki nézeteit: akkor vagy többséget nyer a kormány nézete, vagy nem. Ha többséget nyer: akkor a nyert bizalom alapján azonnal munkához foghat; ha nem: akkor vagy enged a közvéleménynek, és engedhet, mert mi a pénzügyminister tudói nem kívánhatjuk álláspontja elvének megváltoztatását; de azt kívánhatjuk, hogy, a mit rövid két évre kidolgozott: azt dolgozza ki továbbra is; (Mozgás. Zaj.) és azon esetben, ha kisebbségben marad: akkor ismeri a kormány alkotmányos kötelességét és az idő mindenesetre meggazdálkodva lesz. (Zaj. Mozgás.) Én ismételve azt mondom, nem irtózom uj terhek megszavazásától, (Fölkiáltások a jobb oldalon : Látjuk!) uj adók kivetésétől ; de ezt nem akarom vakon, öntudatlanul ugy tenni, hogy azok eredménye iránt biztos ne legyek; mert nem akarok a 4-ik országgyűlésre választóim elé azon nyilatkozattal menni: íme hozok magammal nektek 13 milliónyi uj adót, a melyből megélünk egy-két évig, de a mi azután következik, az Isten kezében van. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Igen jól érzem azon nehézséget, mely előttem áll, midőn a jobb oldal két legkitűnőbb szónoka után most, midőn a ház figyelme órákig igénybe volt véve: keli szót emelni. Méltóztassanak megengedni, hogy ha a várakozásnak meg nem felelek, és méltóztassanak türelmüket még egy kis időre számomra is föntartani. (Halljuk \) Tisztelt ház! Ma, midőn a költségvetés tárgyalásának harmadik napja van, méltóztatnak talán megérteni, hogy ha csodálkozásomat, sőt megütközésemet fejezem ki a fölött, hogy a kormánynak, mely ezen költségvetést beterjesztette: e házban sem ezen, sem a túlsó oldalon még egy pártolója sem akadt. Beismerem, hogy Pulszky képviselő ur azt monda: hogy támogatja a kormányt. De ez oly támogatás volt, hogy a minister elnök ur olykép nézett, mintha azt akarta volna mondani : Isten ments meg barátainktól, elleneink ellen megvédjük magunkat. Támogatta a kormányt ; de ugy, hogy egyike volt azoknak, a kik legjobban kifejtették annak hiányait és hibáit. Én azt hiszem, hogy parlamentalis kormánynak föladata volna akkor, midőn egyfelől is, másfelől is ily indokolt, ily részletesen kifejtett vádak hozattak föl ellene: ezen vádakat vagy megezáfolni ; vagy ha erre nem képesek és nem akarják megezáfolni, kérni kellene a házat, hogy elnapolja magát ugy, hogy ezen elnapolás után oly kormánynyal álljunk szemben, mely ellen ezen vádak nem hozhatók föl. De hogy a kormány némán álljon, midőn sankisem találkozik, a ki a kormány mellett egy jó szót volna képes mondani: azt — méltóztassanak 30*