Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-311

311. orsaágos ülés éeezember 17. 1874. 17 tisztelt pénzügyminister ur mondott, hogy az ered­mény iránti megnyugvás egyforma, akár a megyei bizottság választ, akár a közvetlen érdekeltek. Nem áll pedig azért, mert a megyei bizottságnál számta­lan helyen előfordul azon eset, hogy, mint igen jól tud­juk, a törvényhatóság egyik része sokkal erősebben van képviselve, mint a másik. Az egyik rész tehát, nem is téve föl rósz szándékot, de már az egyének kellő ismerete hiányában is, oly választásokat esz­közölhetne a másik részre nézve, mely, ha a leg­jobb emberekre esnének is, de nem esnének olya­nokra, a kik iránt a legközelebb érdekelt adófi­zetők e tekintetben bizalommal viseltetnek. Már pe­dig megnyugtatás csakis ugy eszközöltethetik, hogy ha azok vesznek részt a választásban, a kik épen e ezélból az érdekelteket közvetlenül tisztelik meg bizalmukkal. Ha jól emlékszem — nem állhatok jót érte, — még midőn a mostani kataszter készült, nem járá­sonként ugyan, de községenkint készült az igaz, de ugy emlékszem, hogy a községeknek megvolt a joguk, hogy kitűzzék azt, a ki a község részéről a fináncz közegekkel együtt az eljárásban résztvegyen. Azt, hogy nem akarjuk megadni azon jogot, a mi­vel akkor is birtak a polgárok: ezt semmivel sem tartanám igazoltnak. És meg kívánom jegyezni, hogy igen félnék, hogy a törvényhatósági bizottság általi választásoknál sok helyen az adózóknak épen azon része nem volna kellően képviselve és nem nyerne megnyugtatást, melynek minden tagja egyénileg leg­kevésbé bírván átlátni az ott történteket, leginkább szükséges, hogy megnyugtatást nyerhessen; mert a megyei bizottságban a nagy- és a közép birtok tel­jes erővel képviselve van, tehát választhat olyat, ha tetszik, vidékenként, a kikben megbízik; de az adó­zóknak alsó harmada, mely a megyei bizottságban legkevésbé van képviselve: azt nem teheti ; ezen oknál fogva, még ha igazságos és helyes volna is az adókivetés, nem volna menthető ezen tett azon gyanútól és nyugtalanságtól, hogy rovására helyte­lenül vettetik ki az adó. Én tehát a képviselőház eredeti szövegét pár­tolom. (Helyeslés bal felől.) Ghyczy Kálmán pénzügyminis­ter : Továbbá is maradok azon vélemény mellett, melyet bátor voltam kifejezni. Azt monda Paczolay képviselő ur, hogy nem kell félnünk attól, hogy a részvétlenség a választásnál olyan legyen, mint volt az ötvenes években. Tökéletesen igaza van; én inkább az ellenkezőtől tartok, hogy tudniillik a részvét oly nagy és oly szenvedélyes lesz, hogy a nagy tömeg­ben épen ez fogja a helyes választást nehezíteni és megakadályoztatni. Azt monda a tisztelt képviselő ur, hogy ő azért pártolja azon választási módot, mely a képvi­selőház eredeti szövegében foglaltatik; mivel ez az KÉPT. H. HAPLÓ. 18|. XIV. KÖTET. első eset, mely az érdekeltek képviseletére van ala­pítva azon mérvben, mely mérvben azok a közadók terhét viselik. Én épen e tekintetben látom egyik hiányát ezen választási módnak; mert a képviselőház javas­lata a járási bizottságoknak megválasztását egészen tisztán magukra a földbirtokosokra bizza; egy adó­nem sincs pedig nálunk, melynek kivetésébe csupán egyedül maguk az illető adózók folynának be, ha­nem a közérdek megkívánja, hogy valamint például a jövedelmi adónál befolyhatnak az adókivető bizott­ságok tagjaiból azok is, kik a jövedelmi adóval in specie terhelve nincsenek, ugy viszont azon válasz­tásoknál, melyek a földbirtokra kivetendő adóra nézve ejtendők meg: igen czélszerünek látom, és a közérdekhez tartozónak vélem, hogy, miként ez a megyei bizottságokban megtörténhetik, más polgárok is, kik nem egyenesen földbirtokosok, befolyhassa­nak a járási bizottságok megválasztásába, hogy igy ne egyedül maga a földbirtokos osztály szabályozza a maga adóját, midőn az ország többi polgárai hason joggal fölruházva nincsenek és fölruházva nem is lehetnek. Hogy a községeknek — mint az előttem szó­lott képviselő ur mondotta — az ötvenes években meg volt engedve, hogy bizonyos instantiával és kérelemmel proponálhattak tagokat, a kik által beakartak folyni a kataszteri eljárásba: ezt megen­gedem ; de utoljára ez csak községi választás volt, és valamint többi rendelkezései azon korszaknak nem vezettek hasznos eredményekre: ugy mondhat­juk, hogy egyik oka annak, hogy az a kataszteri munkálat, mely az ötvenes években készült, nem felel meg a czélnak : ép azon forrásból ered, hogy e kataszteri munkálat végrehajtásában a községi kö­zegek, úgyszólván, maguk jártak el, és ez által tették oly különbözővé egyes községek között a munkálat eredményét, a mely ellen most is panaszkodunk. A törvényhozásnak tetszett minden választást, mely a megyében megejtendő, a megyei bizottságra bízni. Én azt látom, hogy, a miről itt szó van, szintén egyik neme a választásnak, mely a megye érdekében megejtendő, s azért nem látom okát, miért térjünk el ezen esetben a törvényhozás által átalában megállapított választási módtól, és mért ne maradjunk azon módnál, melyet a törvényhozás minden más ilynemű választásra nézve helyesnek jelentett ki. Különben is a megyei bizottságokban jelen vannak a kevésbé vagyonos polgárok szint­úgy, mint a vagyonosabbak, és én azt hiszem, hogy ép azok és a középosztály e választásokra nagyobb befolyással fognak birni a megyei bizottságokban, mint a legvagyonosabb osztály, a mely külön kúriá­ban maga választván, ez által bizonyosan túlságos befolyást gyakorolna az eredményre. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom