Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-327
232 321. országos ülés január 29. 1873. neki az erre megkívántató eszközök meg nem adhatók. Álólirt és elvtársai az 1875. évi költségvetést részletes tárgyalás alapjául el nem fogadják. (Helyeslés a szélső hal felöl.) Somssich Pál: Tisztelt ház! (Halljuk!) Igaza van az előttem szólott igen tisztelt képviselő urnák, hogy ha férfiak és pártok oly ellentétes véleményben vannak egymással, mint mi: okosabb, ha nem is igyekeznek egymást kapaaczitálni, ezek egymást leszavazhatják, legyőzhetik parlamentalis téren, de nem kapaczitálhatják. Azért én is az ő példáját követve, a napirenden lévő tárgyhoz szólok. Sokkal alantabb álláspontból indulok ki, sokkal szűkebb körben mozogva,mint az előttem szólott igen tisztelt barátom Sennyey Pál, és nem bocsátkozva a nagy politikának minden részleteibe, — nem mintha azt nem tartanám helyesnek, és helyén lévőnek, mert jól tudom a helyes és jó politika első föltétele a jó pénzügy, tehát, ha valahol bizonyosan a költségvetés tárgyalásánál van helye arról szólani; — de azért, mert én szorítkozni kívánok épen arra, a mi a napirenden van; szorítkozni kívánok a pénzügyi bizottság jelentésére és abban előadott véleményére, nézetére a pézügyminister urnák; elég tárgyat találván abban arra, hogy véleményemet a tisztelt ház előtt egy rövid félóra alatt talán elmondhassam. (Halljuk!) Én a pénzügyi bizottság által bemutatott 1875diki államköltségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; mert szükséges tételeinek itteni megbirálása, hogy vagy helyességükről győződjék meg a tisztelt ház, vagy annak kiderülő hiányait pótolja, tévedéseit kiigazittassa; mert csak igy fogunk tisztán belátni államháztartásunk egész rendszerébe, csak igy fogjuk voltaképen megismerni pénzügyi viszonyainknak állapotát, mely ma elég szomorúan 25 milliót meghaladó hiányt tüntet föl. Megvallom, azt hittem, hogy a tisztelt ellenzék hasonló nézetben lesz, és nem fogja ellenezni a részletes tárgyalást. — Miért? azon egyszerű oknál fogva, mely a túloldalról évenként mindig egyaránt nyilváníttatott, hogy a költségvetést nem a kormánynak, hanem az állam szükségeinek födözésére szavazzuk meg, miről gondoskodni mindig kötelesség, és mert a kormány iránti bizodalom nem a költségvetés megállapitásánál, hanem az úgynevezett apropriatio kérdésénél nyer kifejezést; — hittem továbbá azért: mert, mint az igen tisztelt pénzügyminister ur beszéde végén helyesen jegyezte meg, de az ellenzék egyik tisztelt szónoka is beismerte, hogy az idő pénz, és azért jelen pénzügyi viszonyainknak rendezését halogatni nem szabad; mert az idő, melyet halogatás által elvesztegetnénk, már maga roppant anyagi veszteséggel járna. Pedig ha nem fogadná el a ház a beterjesztett költségvetést részletes tárgyalás alapjául, kétségkívül akár ezen, akár egy más kormánynak egy ujabbat kellene kidolgozni, a mi csakugyan sok időt venne igénybe,, többet, mint mennyivel mi rendelkezhetünk. — Hittem végre azért: mert hiszen minden aggodalmait, ellenvetéseit, indítványait és határozati javaslatait érvényesítheti a tisztelt ellenzék a részletes tárgyalás alatt sokkal kimerítőbben, mint az átalános tárgyalásnál ; bizalmatlanságának nyilvánítására pedig megtalálja az alkotmányos tért az apropriationáí. Ezeknél fogva a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadván, átmegyek a. pénzügyi bizottság jelentésének taglalatára. Á pénzügyi bizottság rövid bevezetés után mindjárt jelentése kezdetén a költségvetés végeredményeit egybefoglalva tünteti föl, s kimutatja a rendes és rendkívüli hiányt, mely két összeg együtt, mint már emlitém, 25,495.000 forintra rag. Ezen hiánynak mikénti födözetéről nem fejezi ki saját véleményét, a helyett leirja a pénzügyminister urnák a pénzügyi bizottságban elmondott tervét. Á pénzügyér ur pedig a tegnapelőtti ülésben újra elmondá a födözet iránti nézeteit: szükségtelen tehát, hogy azokat, miket e tisztelt ház tagjai olvastak is, hallottak is, én megint ismételjem.. Nekem a tisztelt pénzügyminister urnák előterjesztése ellen meggyőződésem szerinti alapos kifogásom az, hogy nem terjeszkedik továbbra, mint csak ezen és a jövő 1876-ik évre. Szerinte a folyó év biztosan födözve van; az 1876-iki szükséglet azonban talán, és csak azon esetre lenne födözve: ha 13 millió forintnyi jövedelem ujabb adók kivetése által biztosíttatnék, ha az államkincstár activái egyrészben értékesíttetnének, ha a kataszteri kiigazítás folytán származó többlet, ha a keleti vasút prioritásainak eladásából fönmaradó összeg folyóvá tétethetnék, s ha még számtalan más teljesülhetne. (Derültség bal felől) Ilyen előterjesztést, tisztelt ház, én kielégítőnek nem tarthatok! Két évi megélhetés nem az a czél, (Halljuk\) melyre nekünk törekedni kell, és meg vagyok róla győződve, hogy a tisztelt minister nr maga is egy olyan kormányt, melynek számításai csak ily rövid időre nyújtanának biztosítást: a mától holnapra élősdő szánandó politika legalacsonyabb fokán botorkálónak tekintené, (Mozgás. Helyeslés bal felől) és soha képesnek nem tartaná arra, hogy az államháztartás egyensúlyát valaha helyreállíthassa. (Helyeslés és derültség bal felől.) Ha mégis az ily kétes kísérleteket szigora megtakarítások és ügyes kezelés által gyarapított jövedelmi szaporulat által próbálná érvényesíteni: akkor azon öntudatban, hogy fön van még tartva a nép ereje, és legrosszabb esetben ennek megfeszítésével elérhető lesz a czél, — be lehetne talán várni a kísérlet eredményét; de midőn 13 millió uj
