Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-327
230 327. országos ülés január 23. 1875. gokaí el nem különítve, mig Austriának cselekvési szabadsága fönmarad, Magyarország keze megköttetett De hagyjuk az államadósságokat és bíráljuk meg a közösügyi terheket. Ezek a következő tételek szerint oszlanak meg: közös külügyek, közös hadsereg, közös tengerészet, közös pénzügyministerium és közös főszámvevőszék. Mindezen közös szolgálatokra az 1875. évre, mint azt a delegatiok megállapították, a rendes és rendkívüli szükséglet százhét millió forinttal irányoztatik elő. Ezen öszszegből Magyarországra a harminczkét százalék arányában harmincznégy millió esik kerekszámban. Én, tisztelt ház, a mondó vagyok, — s arról erősen meg vagyok győződve, — hogy a független Magyarország mindezen közszolgálatokat azonkívül. hogy jobban, olcsóbban is lenne képes ellátni. Ugyanis a külügyekre 3,600.000 forint van előirányozva. Ebből Magyarországra 1,150.000 frt esik. Fölfogásom szerint az önálló Magyarország a külügyi szolgálatokra legfölebb egy milliót lenne kénytelen költeni. Mi szüksége lenne ugyanis Magyarországnak arra, hogy a nagy államok példáját követve, a küludvaroknál gazdagon ellátott úgynevezett nagy követeket tartson? Elég lenne, — nézetem szerint, — ha az elsőrendű államoknál közönséges követeink, úgynevezett meghatalmazott ministereink lennének; a többi udvaroknál egyszerű consulok diplomatiai ügynöki minőségben végezhetnék a teendőket. A consuli szolgálatot pedig szintén nem lenne szükséges nagymérvüíeg szervezni; mert — fájdalom — kereskedelmünk még igen korlátolt és igen kevés államra terjed ki. A hadseregre, a mely közös, kilenczvenkét millió irányoztatik elő. Távol legyen tőlem azon szándék, hogy Magyarország védképességét legkevésbé is csonkítani, csorbítani óhajtsam. Nem tartozom azon ábrándozok közé, kik az örök béke álmaiban ringatják magukat, és nem vagyok egy véleményen azokkal sem, a kik a mai időben, a mai korban egyszerű nemzetőrséggel, vagy épen népfölkeléssel képzelik megvédhetni az államokat. Megengedem, sőt állítom, hogy Magyarországnak erős hadseregre van szüksége; de mindamellett azt gondolom, hogy annak költségei ügyes berendezés mellett kevesebbre rúgnának, mint azon összeg, a melybe jelenleg a közös hadsereg és a honvédség kerül Magyarországnak. A közös hadseregbe szükségelt kilenczvenkét millióból ugyanis huszonkilencz és lel millió esik Magyarországra. Ha ehhez hozzáadjuk azon költséget, melyet a pénzügyi bizottság leszállítása szerint is a honvédség föntartására fizetni tartozunk, azaz 6 milliót: akkor a magyar véderő költsége összesen 35 millió forintot teszen. Én azt gondolom, tisztelt ház, hogy béke idején Magyarország védképességének föntartására és bizíosiíására egy 40—45 ezer főből' álló hadsereg teljesen elégséges lenne, elégséges a beinyugalom föntartása végett, elégséges arra, hogy az ujonczokat kiképezze. A többi védköteles nép — mert az átalános védköteíezettséget föntartandőnak vélem; csupán időközönként az év bizonyos szakaiban hivatnék zászló alá. És ha ehhez hozzáadjuk az ifjúságnak is fegyverbe való begyakorlását, és más eszközökkel is ösztönözni igyekszünk a nemzet harczképességét:akkor tökéletesen meglehetünk nyugtatva a részben, hogy háború esetén Magyarország tekintélyes, jól képzett és fegyelmezett hadsereget lesz képes az ellenséggel szembe állítani. A tengerészet számára 1875-re 10 millió forintot szavazott meg a delegatio. Ezen összegből Magyarországra 3,200.000 frt esik; Azon egynéhány csekély kikötőnek, melyekkel birunk, azon jelentéktelen kereskedelemnek, melylyel dicsekszünk, védelmére az én véleményem szerint tengerészeti hajó-had egyáíalában szükségtelen. Egynéhány ágyúnaszád, ha ugyan valami véderő mégis szükséges: tökéletesen elegendő lenne. Azért is ezen összeg a számításból egészen kihagyandó, valamint kimaradna a közös pénzügyministerium és a közös főszámszék költsége is, ugy, hogy 1 millióra téve a külügyi költségeket, a hadsereg kiadásait pedig 25 millióra számítva, ha ezen 26milliót a 34 millióból levonom, a mit most a közösügyi költségekre fizetünk: a tiszta megtakarítás 8 milliót teszen, s azon 6 millióval, melyet a honvédségnél takarítanánk meg, 14 milliót. A közvetett terhek, illetőleg hátrányok közé a vám- és kereskedelmi szövetséget soroztam. Én ellenkezőleg a közvetlenül előttem szólott tisztelt képviselő úrral, ezen vám- és kereskedelmi szövetségnek nem föntartását és nem pusztán revisioját, hanem eltörlését óhajtom, eltörlését nemcsak közgazdasági, hanem pénzügyi okoknál fogva is, és e pillanatban mellőzvén a közgazdasági oldalát, csupán a pénzügyit veszem szemügyre. A közös vám-terület mellett a vám-jövedelem, mint 1875-re elő irányoz tátik, 15 millió forintot tesz. Ebből Magyarországra alig 5 millió forint jut. Ha önálló vámpolitikát követhetnénk, mely külön vámsorompókat tételez föl : akkor a nélkül, hogy túlságos védvámokat állítanánk föl, s csak pusztán pénzügyi vámokat szednénk is, a jövedelem 12 egész 15 millióra rúghat ; s ha akár az egyik, akár a másik öszszeget vesszük is takarításnak, illetőleg jövedelem-többletnek, az mindenesetre igen nagy; mert ha 15 millióra veszszük: ez 10 millióval több, mint a mennyi hasznot a mai nap húzunk ; ha 12-re veszszük, akkor is 7 milliót tesz a többlet. Ezt hozzáadva az előbb megtakarított 14 millióhoz, a meggazdálkodás 21 illetőleg 24 milliót teszen.
