Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-326

21Ö 326. országos ülés január 28. 1875. jó lesz beosztva, az időnek nagy részét meg lehet kimélni. Bocsánatot kérek, hogy ha ez által a politikai akadémia tisztelt tagjait megsértem; de én fölös­legesnek látom, hogy a pénzügyi bizottság külön tárgyalja az ország dolgait, s azután az ország­gyűlés tárgyalja ismét hat hétig; mert én meg va­gyok győződve, hogy ha a képviselőház a pénzügyi bizottság meilőztével azonnal önmaga alakul bizott­sággá s azután maga tárgyalja a dolgokat: mi két hónapot megnyerünk, tehát legalább 150.000 forint minden nevezetes furfang nélkül megtakarítható. De én továbbá oly nagy személyzetet látok az egyes ministeriumoknál, — az igaz. hogy kevés fize­téssel, — hogy bátran mondhatom, miszerint egy ötöd részét meg lehetne kimélni a kiadásoknak, vagyis 350.000 forintot. A vasúti kezelés továbbá minálunk annyira meg van osztva, annyira nehézkes, csak hogy le­gyenek vasúti tanácsosok és igazgatók, Hogy ha ezeket egyesitenők: sokkal okszerűbb lenne a keze­lés és sokkal kevesebb lenne a deficit, tehát 250.000 forintot meg lehetne kimélni. A pénzügyőrség 2,500.000 forintba kerül- Ha a fogyasztási adókra nézve okszerű reformok ho­zatnak be, és némileg a községek fognak megbí­zatni, illetőleg felelőssé tétetni bizonyos dolgokra nézve: meg vagyok győződve, tisztelt ház. hogy az üzletnek veszélyeztetése nélkül 600.000 forint, vagyis 1 4 rész meg lesz kímélhető. Az állam uradalmaknál, tisztelt ház. meg lehet kimélni 651.000 forintot. (Zaj. Halljuk!) Ha be­szélni méltóztatnak: kérem, annál tovább fog beszé­dem tartani. (Elnök csenget.) Mondom, 651.000 fo­rintot meg lehetne kimélni, és pedig meg lehet ki­mélni a kezelési és államügyészi reduetioval. Az államügyészek ugyanis 365.000 forintba kerülnek, és körülbelől 300.000 forintba kerül 500.000 hold­nál a fölügyelet. Én megvallom, hogy ezt a 600.000 forintot fölöslegesnek és redukálhatónak tartom, kivált ha ok- és czélszerübb bérrendszer hozatik be. A pénzügyi igazgatóságoknál körülbelől 25% leszámítható; mert most úgyis már bizonyos teendők a törvényszékekre ruháztatnak : és ennélfogva itt a teendők sokkal kevesebbek; de ugy látom, hogy ott az ember sok és maguknak csinálnak munkát, hogy szükségességüket kimutassák. A méntelepeknél megkímélhető 600.000 forint, még pedig két módon. Két tervezetet ajánlok; tessék választani. Először fölöslegesnek tartom, hogy az ország azon méneket, melyeket magánosok hasz­nálatára ad : élelmezze. Ki lehet azokat magánosok­nak adni, nem látom át, hogy egy cseh káplárban több intelligentia legyen, mint egy falusi birtokos­városbiró- vagy jegyzőben. De ha méltóztatnak a cseh káplárhoz ragaszkodni: én ezen ízlésüket sem akarom megrontani; de megkímélhető 600.000 forint más módon is, hogy 1.600 darab ménnek tartása egy millió forintba kerül, és csak 200.000 forintot jövedelmez: tehát a deficit 800.0 00 forint. Tisztelt ház! Én 30 esztendeje tartok lovakat, s azt tapasztaltam, hogy igen nagy luxussal lehet 300 forintért eltartani egy lovat, tehát 500.000 forint az 1.600 darab ménnél lelkiismeretesen kezelve köny­nyen megkiméltethetik, s ha fölemeljük a födözési költségeket: a 600.000 forint megtakarítás a cseh káplár mellett is megvan. A honvédség, tisztelt ház, nehéz dió, azt el­ismerem. Én a honvédséget Magyarország díszének és szükségesnek tartom, mert magyar zászló és parancsszó alatt van; de, tiszteit ház, ne akarjunk nagyot tenni. Ha mi a honvédséget leszállítjuk 10%-kal, a 160.000 emberből marad 140.000, s azt hiszem, hogy 140.000 vörös nadrág nekünk ele­gendő tekintélyt ad, és ez által az állam védelme biztosítva van. s nem neheztelünk semmit. A kataszter, ha nem csalatkozom, 2,500.000 forinttal van előirányozva. 700.000 forintot tesz a rendes költség, tehát 3,200.000 forintba kerül. Nem látom át, tisztelt ház: mért kellene 2,500.000 forintot kiadni; azt hiszem, könnyen meg lehet kimélni 500.000 forintot, ha e helyett nagyobb gyorsaságot alkalmazunk az eljárásnál, s nem vesz­tünk időt. Tisztelt ház! A kőutaknál igen tetemes fölös­leges kiadások vannak, melyeket meg lehet kimélni; nevezetesen kerül a kőutak föntartása három millió forintba; azt hiszem, tisztelt, ház, hogy itt könnyen meg lehet kimélni 500.000 forintot. E tekintetben egy practicus észrevételt teszek. Tisztelt ház! Magyar­országban a marha is mindig kőuton jár, már pedig a gazdák tudják, hogy a marhának a kőuton való járása erre nézve nem annyira üdvös, mint a két­lábú állatoké. Ha tehát ennek egy tizedét elveszszük marhajárásra: akkor ez által megkímélünk 500.000 forintot. Azonban én azt hiszem, hogy ha mi ezt a megyéknek adjuk át: ezt igen könnyen fogják födözni a megyék azon fölöslegből, melyet ők hasz­nálni más helyütt nem tudnak, példáid a közmunka­fölöslegből, vagy pedig abból, a mit más utón gaz­dálkodnak meg. Minden megyének van két mérnöke, minek állami mérnök is? Én azt tapasztaltam, tisz­telt ház, hogy mihelyt egy uj mérnök van valahol : az mindenesetre fölfödöz egy dombot, hogy serpen­tinat csináljon. Arra vonatkozólag vannak bizonyít­ványaim, hogy ez sokba kerül. Itt van például a váczi-uton egy rendkiviili és nevezetes uíkaparóház, a melyben két proletár utkaparó lakik, kiknek palotája 6.000 forintba kerül. Ezt bizonyosan tudom, mert a pénzügyi bizottság­ban voltam szerencsés revideálhatni, és egyszersmind i azt állítom, hogy azt feléből fölépítettem volna;

Next

/
Oldalképek
Tartalom