Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-326

212 326. országos ülés január 28. 1575, tan egészen raás állás van, azt az állást föl tudom fogni, nem szükség tovább magyaráznom, de azon állással (A szélső bal oldalra mutatva.) kibékülni nem tudunk. Ezzel (A balközéjare mutatva.) lehet, ' Bocsánatot kérek, hogy hosszasabban untattara a házat. (Hattjuk-V) Be kell vallanom, hogy nekem nincs hazamentő tervem. Én még csak azon haza­mentő tervek bonczolgatásába sem akarok bocsát­kozni, melyeket eddig hallottam; mert akkor később szólaltam volna föl, és miután van még vagy 10—12, ki mindenik azt hiszi, hogy ő menti meg a hazát tökéletesen : nem lehet kétségbe esnünk a felől, hogy a haza csakugyan meg lesz mentve. (Élénk derült­ség) Én ideiglenesen azon módot fogadom el. me­lyet a tisztelt pénzügyminister ur hozott föl, me­lyet sajnálok, hogy a pénzügyi bizottság el nem fogadott. Én annak idejében azon leszek és arra fogok szavazni, hogy a deficitnek nagy részét, mondjuk felét: adók és áldozatok által födözzük, másik felét pedig a kölcsönből. Azt fogják mondani, hogy sanguinicus vagyok. Én átlátom állapotaink komolyságát; de hogy va­lami különösen kétségbeejtők lennének azok, azt nem látom át. A sok számok után, melyek itt föl­hozatnak, az újságok és a külföld jierplexitásba jönnek. Itt mindenki annyi milliókról beszél, össze­adják, kivonják azokat, aztán jő egy kis multipli­catio. és végre egy divisio. (Derültség) így nem tudjuk, miről van szó. Én pasztán igy fogom föl a kérdést. Huszonöt millió deficit lesz 1875-re kö­riiibelől. Mik e deficit alkatrészei? Ott van elő­ször is a közlekedési ministeriumnál hat millió épít­kezésekre. Ez a következő évben előjön még egy­szer, azután végleg el fog tűnni. A befektetésekre Zsedényi rendesen nevetni szokott; mert azt hiszi, hogy minden befektetés rósz; (Derültség.) pedig azon vasutak hasznát, melyeket annyira szoktak gáncsolni, az egész ország élvezte. Igaz, hogy legelső sorban azok élvezték hasznát, kik közelükben vannak; de hasznát vette az egész ország : inert értékesitette az árukat, a mi pedig nagy nyeremény. Van más 15—16 millió is. Ez a vasúti garantiák összege, mely a vasutaknak fizet­tetik. Hogy mekkora lesz valósággal azon összeg, az függ főleg attól: hogy milyen lesz az aratás, de erre nem akarok most kiterjeszkedni. Mi az a vasúti garantia? Nem más, mint kölcsön­adott összeg, a mi vissza fog kerülni. (Igazi a jobb oldalon.) Igaz. hogy azt kötelesek vagyunk most fizetni; de az is igaz, hogy &z vissza fog kerülni. És ha most hiányzik is rá a pénz, azért nem va­gyunk desperát állapotban a miatt, hogy kölcsönt kell adnunk oly adósnak, a ki mindenesetre fizető­képes: ha nem fizet is jelenleg. (Fölkiáltások a bal oldalon: Mikor?) Tiz vagy tizenöt esztendő múlva, és akkor nagyon fogok gratulálni az akkori pénz­i ügyministernek: mert a miuisteri szék, mely most valóban tövises: akkor bársony-szék, rózsa-párna lesz. (Derültség.) Hanem mi nemcsak adósságot fize­tünk, mi törlesztünk is. Azt mondják, hogy az ke­vés. De ne felejtsük el, hogy igen sok a földteher­mentesitési papírokra nézve a törlesztés : mert körül­belül öt-hat millió. Ezt nehéz is kiszámítani, mert utánna kellene nézni az egyes papíroknak, melyek­nek nem egyforma lejáratú az idejük. Én valóban nem is tudom az összeget, (Széll Kálmán: Négy millió.) Itt van mindjárt egy autoritás, ki jobban tudja, mint én; azt mondja, hogy négy millió. De továbbá tudjuk, hogy hol van e deficit oka, | hogy e deficit nem oly kiadásokból ered, melyek semmit sem fognak hozni; mert az részint kölcsön, mely visszajő, részint törlesztése egy adósságnak, és ugy tudom, hogy az olyan ember, ki másképen nem képes lefizetni fölmondott adósságát, mint uj adós­ság által: még az tönkre nem ment, mert megvan a vagyona. Én mindezeket előrebocsátva, kijelen­tem, hogy a pénzügyi bizottság jelentését egész kiterjedésében elfogadom a részletes tárgyalás alap­jaid. (Élénk helyeslés a jobb oldalról.) Máriássy Béla: Tisztelt ház! Nem he­lyeselhetem Pulszky Ferencz képviselőtársamnak a nemzetről mondott azon Ítéletét: „Vitám et sangui­nem, sed avenam non.' 1 Tisztelt ház! Mi nem csak avenat szavaztunk meg egynéhány év óta, hanem valóságos tiszta búzával felérő milliókat. Az ország elfogadta a 234 milliónyi adósságot, s természetes, hogy midőn azt elfogadta, elfogadta annak kamatait is; az ország az igazságügyi igazgatásnak költsé­geit két és fél millióval emelte föl; ez nem avena, ez már tiszta búza. Az ország a honvédségnek számát, ámbár szerződésileg csakis 80.000 embert volna köteles tartani : körülbelül 160.000 emberre emelte; az ország azonkívül az adóknak minden nemét emelte : a személyes kereseti- a jövedelmi­a ház-adót stb.; egy szóval, mindent, a mit lehetett, s mondhatom, hogy sokkal többet fizetünk , mint a mennyit a legnagyobb erőfeszítéssel az ország bir. Nem fogadhatom el a tisztelt képviselő urnák azon nj'iíatkozatát sem. hogy a budget kérdése párt­kérdés. Pártkérdés akkor, mikor rendes viszonyok közt vagyunk, mikor mindegy: akár Péter, akár Pál vezeti a rendezett financziákat, mert az elvek meg vannak állapítva; de nem pártkérdés jelenleg, midőn hitelviszonyaink oly állapotban vannak, (Mozgás jobb felől.) hogy a ministerek Európa szerte házalnak, hogy az országnak hitele legyen; nem pártkérdés jelen­leg, midőn maga a ministeri javaslat a tehetetlenség praegnans uyilatkozmánya, mely kidomborítja az ország tehetetlenségét. Mert mivel akarja a minister ur az ország szükségleteit födözni? Egyrészt a 12 milliónyi köl­I csönnel;. mert az mintegy, hogy azt a kölcsönt el

Next

/
Oldalképek
Tartalom