Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-325
325. országos ülés január 2". 1875 177 lejár, előleges tanulmányozása szintén a kormány föladatává tétessék. Én a mérsékelt prohibitionak vagyok barátja, s csakis az iparczikkekre vonatkozólag. E prohibitio kétszeres irányban fogja jótéteményeit az országban nyilvánítani, egyrészt midőn fejleszteni fogja az ipart, másrészt, midőn az állam jövedelmeit fokozni fogja. A közvagyonosodás és adóképesség emelésének kétségkívül nagy tényezője leend a bankkérdésnek az ország érdekében való megoldása is. (Helyeslés.) Én most e kérdést nem akarom közgazdasági szempontokból bővebben fejtegetni; csak azt említem föl, hogy az állam jövedelmeinek fokozására ennek is kétségkívül befolyása leend. Miként fogja ezt a törvényhozás érvényesíteni: az későbbi tárgyalás kérdése lesz. Á pénzügyi bizottság továbbá a keleti vasúti prioritások eladása folytán is reményű azt, hogy azon előlegek, melyek az áílam által adattak, részben vissza fognak téríttetni. Javasolja továbbá abányaés gyártelepek eladását azon szempontból, hogy az államnak nem lehet föladata a bányászat és ipar-üzést folytatni, s erre évenként nagyobb-nagyohb áldozatokat hozni , s a pénzügyi bizottság azt hiszi, hogy ha e telepek a magán-iparnak fognak átadatni: lendületet fognak nyerni ez iparágak, s ez által indirecte befolyás gyakoroltatik az állam jövedelmeinek fokozására. Végre fölemlítem az államjavak eladását, természetesen összeköttetésbe hozván azt a 153 milliós kölcsön törlesztésével. Ennek mikénti eszközlése szintén nem lehet a mai tanácskozás tárgya; de engedje meg a tisztelt ház, hogy azon meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy ha mindezen jövedelmi források, melyeket bátor valék folemliteni. hogy lia mindazon megtakarítások, melyeket jeleztem, életbeléptetni fognak : államháztartásunk oly kedvező fordulatot veend, hogy ezen kölcsön visszatérítésére kedvező föltételek mellett eszközölhető lesz, az erre alkalmas viszonyok fölhasználása szintén a kormány föladata. Pénzügyminister ur a deficit födözésére vonatkozólag előterjesztette indítványát, mely a pénzügyi bizottság jelentésében is bennfoglaltatik, a mint ugyanott meg vannak említve az okok is, melyek miatt a pénzügyi bizottság a födözet kérdésébe ezúttal bocsátkozni nem kívánt: a mennyiben ismeretlen factorok a födözet alapjául el nem fogadhatók s pedig annál inkább nem, mert azon adójavaslatok, melyek a födözet egyik részét képezik, a tisztelt ház által egy más bizottsághoz utasíttattak, s így a pénzügyi bizottság azok tárgyalásaira befolyást nem gyakorolhatván, számításba sem vehette. Noha a pénzügyi bizottság tehát ennek következtében ma, az adótörvények tárgyalásának jelen stádiumában a födözet kérdésébe bele sem bocsátkozhatott: még sem lehetett kétsége az iránt, hogy e XÉPT. H. NAPLÓ. 18". XIV. KÖTET. mai helyzetben, midőn azon jövedelmi források, a melyekre reámutat, még a legközelebbi évben eredményeket fölmutatni nem fognak: addig a deficit födözése az adózókra rovandó uj terheltetés nélkül eszközölhető nem lehet. E tekintetben legyen szabad, egyéni meggyőződésemnek kifejezést adni. A pénzügyminister, midőn a födözetnek azon részét, melyet a kölcsön maradványaiból födözni nem kivan, adókra hárítani óhajtotta, fölemlítette volt, miszerint azon adók, melyeknek tárgyalása máris bemutattatott: körülbelől öt milliónyi jövedelmet tüntettek föl; mig a többi nyolcz millióra vonatkozólag ama beterjesztett jövedelmi adó általi födözést hozta javaslatba. Szabad legyen e tekintetben egy kételynek kifejezést adnom: (Halljuk! Halljuk \) vajon az az uj adó általi födözet nem lesz-e olyan, a melyre vonatkozólag kétség támasztathatnék az iránt, hogy a várt eredménynek meg fog felelni és noha megI győződésében osztozom-e pénzügyminister urnák, mii szerint a hiánv egy részének födözetét igenis bizonyos mértékig állampolgáraink uj megterheltetésével kell eszközölni, mégis kérdem: nem lehetne-e a teher megosztása által némi tekintetben talán biztosítani az eredményt. Én ugyanis azon fölfogásból indulok ki, miszerint ezen terhek egy része mindenekelőtt és kétségkívül alaposan és méltányosan azokra hárítandó, a melyekre a törvény máris utal. Értem azt: hogy vajon nem lehetne-e a kormánynak azon javaslatát, melyet már költségvetésében fölemiitett, érvényre juttatni, miszerint a törvényhatóságok költségeiket maguk lődözhessék. Én ugyanis sohasem tudtam az igazsággal, a méltányossággal megegyez| tetni azt, hogy midőn például a városok közigazgatási költségeiket maguk födözik: addig a törvényhatóságok az államtól húzzák javadalmazásaikat. Én sohasem tudtam abbeli meggyőződésemet megtagadni, hogy igenis ez irányban határozott állást kell elfoglalni az államnak: Az autonóm kormányzattal az állam által nyújtott javadalmazás össze nem fér; ez megbénítása azon eshető előnynek, melyet az autonóm kormányzat nyújt, mert minden kormányzatnak lényeges tényezője annak a költsége; ha például az egyik törvényhatóságban nagyobb a törekvés , és ennélfogva a haladási ösztön meg van bénítva a működésben az által: ha a befektetéseket képessége és akarata szerint nem eszközölheti. De én e tekintetben még egy más és igen fontos eredményt várok; (Halljuk! Halljuk!) tudniillik, midőn a törvényhatóságokra hárittatnék a költségek behajtása, én e részben ennek eszközlésénél rájuk biznám, miszerint annak a méltányoság alapján és természetesen a jövedelem alapján való fölosztását foganasitnók, mi által elérhető lenne az, miszerint az illető adózók is érdeklődjenek az iránt, ' 23
