Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-325

323. országos ülés január 27. 1875. 175 •nyék közt nyilvánított. 0 ugyanis a tulóvatos el­járást összehasonlitotta azzal, a ki kijárni nem mer, mert attól fél, hogy lábát kificzamithatja, kérdezvén, hogy a kificzamitott láb között és oly láb között, melyet nem használunk, mi a különbség? A pénzügyi bizottság a maga részéről elfo­.gadta azon álláspontot, melyet a ministerium most a költségvetés előirányzatánál szem előtt tartott, és igy számított a mostani rendszer követelményeivel. Ennek következtében a megtakarítások, melyeket még azontúl a közigazgatás egyes ágaiban tett, ke­vesebb borderével birnak, leginkább kiterjeszkedvén oly beruházásokra, melyeket a fönálló szerződések keretén belül most ez alkalommal már eszközölni lehetett. E megtakarítások a ministerium előirány­zatával szemben, a rendes kiadásoknál 5,509.635 írttal kevesebbet tüntetnek föl, melyből azonban, ha A közhatóságokra a ministerium költségvetésében csak félévre előirányzott összeget a tisztelt ház a pénzügyi bizottság javaslata szerint az egész évre kívánja megszavazni: 1,896.336 forint elesik, és ennek következtében a rendes költségeknél a meg­takarítás csak 3,613.299 forintot tesz; a rendkí­vüli költségeknél pedig, betudván azon csekély téte­leket, melyekre vonatkozólag több költséget fogadott. el: 3,084.621 forint, és igy e kettő együtt 6,697.920 forint. De e törlés még nem egészben szolgál a mérleg javítására, a mennyiben a pénzügyi bizott­ság azon elvet követvén, miszerint csak oly födö­zetet vesz föl az előirányzatba, melynek eredménye biztosítva van, még ebből a födözetből törlött 4,615.290 frtot és ennek következtében a költség­vetésnek a pénzügyi bizottság által lett átvizsgálása azt eredményezte, hogy a ministerium által előirány­zott 27,490.978 frt helyett a deficit 25,495.517 frt s ennek következtében csak 2.082.530 írttal kevesebb. Nincs szándékomban, tisztelt ház, rózsa­színben tüntetni föl helyzetünket. De azért azt hiszem, (Halljuk!) hogy a valót elhallgatni nem szabad. Ha elemezzük a deficit okait, azon meggyőző­désre jutunk, hogy azoknak egy része a most meg­lévő államkölcsönök törlesztésében rejlik, s neveze­tesen, ha hozzászámítjuk az örökváltsági kötvények törlesztését: ez együtt 7 millió; a vasúti biztosításokra 15 millió, egyéb hasznos beruházásokra 5 millió, e szerint a három tétel együtt 27 millió, vagyis több, mint a kitüntetett deficit. Ennek tehát egy része a fönlévő adósságoknak törlése, más része oly befekte­tés, mely megengedem: még ma nem hajtja a várt gyümölcsöt; de kétségkívül a jövőre vonatkozólag nagy horderejű befolyással leend. Tehát ugy tüntetni föl államháztartásunk deficitjét, mintha ez azt bizo­nyítaná, hogy az államvagyon ily mértékben fo­gyasztatik; azt hinni, hogy ennek következtében az .állam már a bukás szélén áll: ez, uraim, túlzás, ez nem felel meg a tényleges viszonyoknak és állapo­toknak. Megengedem azt hogy a helyzet súlyos, meg­engedem azt, hogy a mostani viszonyokhoz mérve komoly; de ne hagyjuk magunkat e tekintetben elriasztatni, ne hagyjuk magunkat e tekintetben a kétségbeesés által elrémittetni működésünkben ; hagy­juk a kétségbeesést a gyöngéknek. A mi föladatunk átkutatni annak okait és orvosolni a bajt, a hol azt megtaláljuk. A nemzeteknél ugy, mint az egyes szentélyek­nél a háztartások kezelésének ugyanazon szabálya van. A kik könnyelmű gazdálkodást folytatnak, kik tétlenségben töltik idejüket, kik vágyuknak ellen­állni nem tudnak: azok okvetlen tönkre mennek Ha tekintjük a multat : igenis igazolja azt, hogy kellőleg nem számoltunk a helyzettel; noha mentségül szolgál azon körülmény, hogy a viszo­nyok szerencsés találkozása alkalmával, midőn áta­lában minden a közgazdasági téren uj lendületet nyert; a midőn az adók rendesen befolytak, s még azok hátralékai is nem vári eredményt mutattak föl, nem csoda, hogy akkor, midőn a nemzet hosszas nélkülözés után sorsának lett ura, elragadhatva az átalános lendület által: sokat fölkarolt, sokat iulmér­tékben fejlesztett. Ez, megengedem, hogy elhibázott eljárás volt; de mentségül szolgálhat az, hogy midőn e tekintetben a nemzet fölismerte tévedéseit: megállt és eltért a veszélyes ösvényről, és hogy e tekintet­ben nem tud ma fölmutatni oly eredményeket, az indokát találja azon körülményekben, hogy ép ugy, mint előbb a jóban, a szélsőség fokát elértük, most a roszban értük el. A szélsőségekkel — fájdalom — oly gyakran találkozunk e hazában. E szélsőségekből jövőre azon tanúságot meríthetjük, a melyet már évezredekkel ezelőtt József Pharao álmából kiolvasott volt, és ha ezt követni fogjuk, meg vagyok győződve, hogy államháztartásunk rendezése épen nem lesz lehetet­len, és e tekintetbeni reményein uj alapot nyer azon ínég eszközölhető megtakarítások által, a melyeket a pénzügyi bizottság részletes jelentésében a tisz­telt háznak elfogadásra ajánlott. Ily megtakarítások azok, melyeket a központi igazgatás és a közigazgatás egyéb ágainál, a lóte­nyésztés, az államvasutak kezelése, a garantia alatt álló vasutak csoportosítása, a védelem és egyéb közösügyi kiadásoknál eszközíendő megtakarítások, {Élénk helyeslés a szélső hal oldalon.) a törvényhozás költségei — leszállittassanak, javaslatba hozott. Meglehet, hogy ezen megtakarítások mindenkit kielégíteni nem fognak, és én részemről tisztelni fogom mindazon törekvést, mely e tekintetben még tovább haladni óhajt A megtakarítások gyakran igen sok érdeket sér­. tenek; sértik néha a hiúságot, sértik néha a kedves

Next

/
Oldalképek
Tartalom