Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-288

288. országos ülés Julius 31. 1874 83 szai után, melyek a nem magyar-ajku lakosok vá­lasztó mennyiségét oly nagyon megszorítják, meg­vallom, ugy érint engem ez az utolsó két szakasz, mint tökéletesen fölösleges és czélhoz nem vezető. Emlékeztet azon bizonyos mesebeli matróz két kívánságára, a ki az első kívánságában óhajtotta volt a világ minden szeszes italát és a másodikban még egy akót a legj óbbikból. (Paczolay János közbe­szól : A szászok is azt akarják! Élénk derültség.) Engedelmet kérek, ez csak retour chaise. Én különben ezen §§-at el nem fogadva, csatlakozom Lázár Ádám tisztelt képviselő ur módositványához. Paczolay János: Tisztelt ház! Azon tisztelt képviselő urak okoskodását nem értem, a kik mindig azzal állnak elő, hogy a 97. és 98-ik sza­kaszok nem tartoznak a választó törvényjavaslathoz; mert a tisztelt képviselő urak nagyon jól tudják, hogy a választási törvényjavaslatot akarjuk tár­gyalni, és hogy abban ezen §§. benfoglaltaknak, melyek, ha tökéletesen akarnánk tárgyalni, nem tar­toznának a választási törvényjavaslatokhoz; de mél­tóztatott volna ez iránt fölszólalni akkor, midőn az áíalános tárgyalás volt a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra nézve, és akkor méltóztatott volna jelezni, hogy a választási törvényjavaslat ezen §§-it a részletes tárgyalás alapjaid el nem fogadják. (Helyeslés jobb és bal felől.) Most a házat egy cir­culus vitiosusba akarják azon tisztelt képviselő urak behozni, talán ép azért ellenzik ezen §§-oknak a törvényjavaslatban való maradását, mert — ezt föl­tenni ugyan nem akarom, de kénytelen vagyok a fölszólalt képviselő urak véleményéből azt az ab­straetiot levonni, hogy mert ezen bűntényekbe bele­esni és igy megbüntettetni könnyű, azért ezen §§. rendeleteit minden áron ki akarják hagyni. (Ugy van jobb felől.) Mert ha Magyarországnak büntető törvény­könyve volna; vagy. pedig tökéletesen biztosítva lennénk az iránt, hogy mig a választási törvény életbeíép, múlhatatlanul kapunk büntető törvény­könyvet; érteném az okoskodást; de minthogy a tisztelt képviselő urak tudják, hogy igen proble­matikus, vajon a jövő választásnál fogunk e ren­delkezni a büntetőtörvénykönyvvel : mit óhajtanak tulajdonképen ? azt, hogy a választások minden ren­detlenséggel és a legszentebb érdekek elleni izga­tásokkal történhessenek. Hogy ezt az állam meg nem engedheti, az igen természetes. (Helyeslés jobb felöl.) De tovább menve tisztelt ház! midőn az előt­tem fölszólalt tisztelt képviselőtársam beszédét el­kezdte : mindjárt tudtam, hová akar kilyukadni okos­kodása. Azt követeli ugyanis, hogy a magyar állam ellen ne történhessék izgatás, hanem, hogy ők iz­gathassanak épugy mint eddig arra, hogy a törvény­hozás jogköre bizonyos nemzetiség immicipalis ha­tóságára ki ne terjedjen. Ez nem más, mint az állam hatalomnak és Magyarország egységének megtaga­dása, s hogy ezt az állam meg nem engedheti: az igen természetes. (Elérik helyeslés.) Az az állam, mely ily izgatást megengedne: abban a perczben, melyben azt megengedné, maga irná alá halálos ítéletét, (Ugy van!) Ennélfogva legyen meggyőződve a tisztelt kép­viselő ur, hogy bárminő adomát méltóztatik is föl­hozni, és bármikép méltóztatik is okoskodni: a ma­gyar nemzetben és államban van annyi öntudat és önföntartás iránti kötelességérzet, hogy semmi néven nevezendő oly izgatásokat nem fog megengedni, melyek azok a magyar korona egységét és a ma­gyar korona egységét képviselő, a magyar nemzeti­ségnek kormányzati hatóságát bármi tekintetben megtámadják. A tisztelt képviselő urak azzal is vé­delmezik okoskodásaikat, és a törvényjavaslat ellen azzal lépnek föl: hogyha van ez iránt törvény, akkor ezt nem szükséges törvénybe foglalni. Én is azt mondom, hogy van törvény; hanem azon törvény 1723-ban alkottatott. Méltóztassék a tisztelt képviselő uraknak elképzelni, hogy 1723­ban, midőn a magyar állam elleni vétségek és bűn­tények fogalmának megállapításáról volt sző : már szelídítettek azon törvények, a melyek azelőtt fön­állottak és egészen más volt akkor ezekről a foga­lom, és más most. A tisztelt képviselő urak jól tudják, hogy a fönálló törvényeket a szóbeli lázítók ellenében ugy, a mint megírva vannak, végrehaj­tani nem lehet: ennélfogva, hogy az illető cselekvé­nyeket minden büntetés nélkül lehessen elkövetni, azt mondják, — hogy az által a törvény ereje csak gyöngittetni fog, ha ott is törvényes intézke­dés fog történni. Arra vagyok bátor emlékeztetni a tisztelt há­zat, hogy az infidelitás fogalmának kérdése az 1840-ik évi országgyűlésen is előfordulván, fölme­rült azon kérdés: lehet-e a status ellenében csu­pán szóbeli lazítással és izgatással elkövetni. Az eddigi fogalmak szerint az mondatott, hogy nem lehet; és mégis a lázitásnak és izgatásnak bűnté­nyéről specifice intézkedés nincs. Ennélfogva, ha ezen intézkedés ezen törvényből kihagyatnék: az következnék, hogy az állam kénytelen leend az ily bűntények elkövetése esetében az 1723-iki eszmék­hez alkalmazott szigorú törvényeket végrehajtani. Miután pedig az igen tisztelt képviselő urak is igen jól tudják, hogy azon törvények oly szigo­rúsággal, a melyben akkor meghozattak végre nem hajthatók: mindent föl akarnak használni arra, hogy a törvénynek ezen intézkedése kihagyassék és ezen bűntények szabadon elkövettethessenek. Ez fölfogásom tisztelt ház és azért ajánlom a 98-ik §-st elfogadásra ; ha csak nem akarják meg­11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom