Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-308
308. országos ülés deczemfoer 11. 1874. 331 Én először is köszönetet mondok Helfy Ignácz képviselő urnák, hogy a magyar pénzügyministerium hatalmi állását és befolyását oly nagyra becsüli, hogy szemrehányást tesz nekem, hogy én azóta, a mióta e helyen vagyok, a közösügyi törvények megszüntetését még nem vettem munkába. Szemrehányást tesz nekem azért, hogy nem hajtottam végre, a mit maga egy nagy párt, melyhez a képviselő ur is tartozik, évek óta sürget, és a körülmények nehézségénél fogva még mindeddig e házban sem tudott keresztülvinni. Ha a ministerek a pénzügyi bizottságban érvényesíteni akarják véleményüket az ott indítványozott kisebb összegek ellen is: ebből nem lehet következtetni azt, s nem is következik ebből az, hogy az ily eset hasonló legyen ahhoz, a melyről itt most szó van; mert meglehet, hogy az illető kiadás czélszerüségéről vagy czélszerütlenségéről véleménykülönbség van a ministerek és a pénzügyi bizottság között; de sohasem volt véleménykülönbség sem a pénzügyi bizottság, sem a ministerek közt, akár kisebb, akár nagyobb oly összegnek kifizetésére nézve, melynek kifizetését az országtól törvényes kötelesség kívánja; ez az eset forog fön pedig itt, és azért részemről kötelességemnek tartottam ezt a javaslatot a ház elé terjeszteni. Egyébiránt, miután a tisztelt képviselő ur igen szorgalmasan van jelen a pénzügyi bizottság üléseiben, igen jól tudhatja, hogy ugy az én budgetem tárgyalásánál, mint egyéb budgetek tárgyalásánál, jelesül az enyémnél, eddig a kölcsönös capacitatiok után a pénzügyi bizottság és közöttem minden véleménykülönbség kiegyenlittetett. Nem szükséges mondanom, hogy tévedett a tisztelt képviselő ur, midőn azon véleményt nyilvánította, hogy itt valami uj praecedens állíttatik föl. E tévedést az előadó ur tökéletesen megczáfolta, mert számos esetben történt már ez iránt itt e házban hasonló intézkedés, és csakugyan kérdést nem szenved, hogy a törvényeknek, jelesül az 1867: XII. törvényczikk világos tartalmából következik, hogy a közös ministeriumok által beadott számadásokat a közös delegatiok vizsgálják meg. . Azt megengedi maga a tisztelt képviselő ur is, hogy a delegatiok az ily számadásokra észrevételeket tehetnek, és megróhatják, ha túllépés történt. De ha megróhatják a delegatiok azt, hogy túllépés történt, természetesen találhatnak oly kiadásokat is, melyekre nézve kifejezendőnek vélik, hogy túllépés nem történt: vagy hogy a körülmények olyanok, melyek a tulkiadást tökéletesen igazolják, és ép az ekkép alkotott végleges határozatok azok, melyek az illető esztendőnek közösügyi költségvetését számszerint véglegesen megállapítják. Azt pedig a tisztelt képviselő ur is elismerte, hogy ezen joga megva» a delegatioknak: tudniillik megállapítása a közös költségek összegének. Föl kell azonban világositanom azt, — és azért szólalok föl leginkább, — a mit Tisza Kálmán tisztelt barátom mondott, a mennyiben azt állította, hogy rendellenes dolog, hogy az 1871-iki zárszámadás csak 1874-ben vizsgáltatott meg. A tény a következő: a delegatiok elé a közös ministerium az elmúlt évről mindég kezelési kimutatásokat szokott a legközelebbi évben beadni, és az azután következő évben adatnak be és vizsgáltatnak meg a zárszámadások; mert előbb a zárszámadások nem igen készülhetnek el. Az 1871-iki zárszámadás be volt adva az 1873. évi delegationak; az 1873-iki két delegatio közt véleménykülönbség támadt bizonyos összegekre nézve, melyekre nézve az illető két bizottság nem tudott egymás közt megállapodásra jutni, s ennélfogva az 1873-ban az 1871-iki zárszámadás megvizsgálása be nem fejeztethetett, hanem maradt az ez iránti megállapodás az 1874-re, és midőn időközben is ideiglenesen már némely kötségvetési túllépés iránt fölmentés adatott a ministeriumnak: azért volt ideiglenesen szükséges meghozni azon törvényt, a mely az 1872: XXIII. törvényczikkben foglaltatik, és a mely által egy bizonyos szükségre mérsékelt póthitel engedélyeztetett. Az általam előbb emiitett véleménykülönbség azonban egy bizonyos összegre nézve a két delegatio közt 1874-ben kiegyenlítetvén, 1874-ben állott be lehetősége annak, hogy az 1871-ik évi zárszámadás végleg megállapittassék, s mivel az 1872-ik évi zárszámadás 1874-ben már szintén végleges vizsgálat alá került: akkor egyszerre vizsgáltatván meg mind a két évről szóló zárszámadás, számba vétettek a tulkiadások, kölcsönösen összeszámittattak a megállapított összegek, a mennyiben tudniillik némely tételnél több, másoknál kevesebb adatott ki vagy szolgáltatott be a közös pénztárba, ezen kölcsönös leszámolás eredményezte azon végösszeget, a mely a két zárszámadások eredményekép 704.595 forinttal Magyarországnak ujabban terhére esik. Méltóztassék elhinni, hogy a zárszámadásokból fölmerült ilyetén hozzájárulása az országnak a közösügyi költségekhez a legközelebbi alkalmakkal is mindég csaknem ugyanazon szavakkal engedélyeztetett az országgyűlés által, melyek a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban foglaltatnak. A delegatiok azon határozata, a mely megállapítja a 704.595 forintot, mint Magyarországra esőt: hasonló mennyiséget, sőt aránylag nagyobbat állapit meg a birodalmi tanácsban képviselt országokra nézve is, ezen határozata a delegatioknak ő felsége által annak rendé szerint, a mint a törvény megkívánja, szentesittetvén, az ily módon szentesitett határozatairól a delegatioknak az 1867: XII. törvényczikk 43. §-a átalában azt rendeli, hogy azok bejelentetvén a magyar or42*
