Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-307
307. országos ülés deczember 10. 1874. 315 Én azt hiszem, Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur mutatta ki az 1867: XII. trvczikk változtatásának szükségét, és ez által határozott véleményét és meggyőződését jelentette ki ekkor, hogy az 1867: XII. törvényczikk által létrehozott kiegyezést annak rendje-módja szerint meg akarja változtatni. A magyar hadsereget illetőleg pedig szinte a pénzügyminister ur fejezte ki, hogy lehetetlen annak létesitését gátolni. Azt mondja ugyanis továbbá Ghyczy Kálmán képviselő ur... (Zaj. FölJciáltás jobb felől: Eláll!) Én azt hiszem, hogy az igazság mindig fáj, természetes, nem szeretjük, hogy szemünkbe mondják az igazságot; hisz nem én mondom mindezt, hanem Ghyczy Kálmán. (Fölkiáltások: Dologra!) Ghyczy képviselő ur tehát az 5 3-ik lapon ekként végzi beszédét: „Én részemről azon érzelmeket, melyekkel a magyar nemzet a külön magyar hadsereg létesítésének eszméjét régóta fölkarolta és fölkarolja most is, a hazaszeretet és a király iránti hűség legtisztább, legőszintébb kifejezésének tartom. Ezen óhajtás a hazában létezik és létezni fog kiirthatatlanul mindaddig: mig kielégítve nem lesz. Létező tény az most is. A létező tényekkel pedig számolni kell, mert azok számbavételének elmulasztása mindig keserűen megboszulja magát." Én tehát azt várom Ghyczy pénzügyminister úrtól, hogy mint pénzügyminister nem változtatván volt képviselői meggyőződését, miként kijelentette, kövessen el mindent, s ha el nem követte, akkor nem teljesítette meggyőződését, hogy a magyar nemzetnek régi kiirthatlan e részbeni jogos követelésének, az önálló külön magyar hadsereg fölállításának elégtétessék. De a nemzeti bankra nézve is magának Ghyczy képviselő urnák leghathatósabb indokait hozhatom föl, hogy az szükséges és hogy az ezen jobb oldal és a kormány, a jelen kormány ellenében is leghathatósabban bizonyítja be azt, — hogy e részbeni kötelességét sem teljesítette; Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur 1872. október 3-án az önálló magyar nemzeti jegybank fölállítására nézve ezeket mondta: „Lehetetlen figyelembe nem vennem, hogy azon párt, melynek sorai közt helyt foglalok (akkor az ellenzék tagja volt), egy önálló bankrendszernek létesitését, mint hazánk pénzügyi függetlenségének elutasithatlan postulatumát, mindig erélyesen szorgalmazta és jövőben is állhatatosan követelni fogja, a kormány ellenben és az országgyűlési többség az ország ezen jogos kívánalmainak teljesítését erélytelen halogatásokkal, kétértelmű határozatokkal, mindeddig gátolta inkább, mintsem előmozdította." Ghyczy Kálmán képviselő urnák ezen nyilatkozata ítéli el nemcsak a jobboldalt, nemcsak a kormányt, nemcsak a többség hét évi működését, hanem Ghyczy Kálmán pénzügyministernek nyolcz havi működését is. És most már fontolja meg Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur, hogy midőn kiigazította ugyan beszédét, de az itt elmondatott; s minő következései lehetnek annak? Azon véleményt mondani ki itt ministernek, hogy Magyarországnak azon egyezmény megváltoztatása és így saját ügyeinek helyrehozása lehetetlen. Vegye fontolóra: hátha például nem lehet másként ez országot megmenteni, mint azon kiegyezésnek megváltoztatásával, helyes-e ezt kifejezni, és ezen kifejezéssel nem-e az önbizahnatlanságot szítja az országban a pénzügyminister ur? és megtöri vele a nemzet bizalmát, melyet annak idejében fölhasználhatna, midőn belátná a nemzet és a fejedelem is, hogy ezen máskép nem lehet segíteni, mint ezen kiegyezés megváltoztatásával. Én tehát mindezek folytán azok ellenében, a kik netalán a vitát meddőnek mondják, s a kik netalán azt hiszik, hogy hazánk önálló független államisága megszerezhetlen, hogy az a haza bajainak orvoslására nem szükséges: azoknak ismét csak Ghyczy Kálmán képviselő urnák 1869-ben május 25-én mondott e szavaival válaszolok, amivel be is zárom beszédemet. (Olvassa): „Ha nem biztathatom is magamat a kivitel lehetőségével, nem esem kétségbe a jövő felől, s mert megtörténhetik közelebb vagy jövőben, a történelem könyvével kezemben utasítom vissza azokat, kik a vitát meddőnek mondják." „De állami létéről, függetlenségéről, önállóságáról, Magyarország ezredéves története bizonyítja nem fog lemondani soha! Sem anyagi előnyökért sem a fels. uralkodó ház fényeért, dicsőségeért, nem a világ eseményeire gyakorolható befolyás alaptalan ábrándjaiért, legkevésbé pedig az osztrák birodalom eszméjeért, melynek oly értelemben elismerésével, hogy ez reá is kiterjed, Magyarország egyenesen öngyilkosságot követne el." Képviselők ott a többségi oldalon, önök hét éves működése, önök rendszerének alapja, ha önök annak megváltoztatásához nem járulnak : azon alap, mely Magyarországot öngyilkossá teszi. (Mozgás.) Megtagadom a fölhatalmazást. (Élénk éljenzés a balés szélső bal felől.) Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Igen rövid loszek, tisztelt ház ; (Halljuk! Halljuk!) de mégis lehetetlen egy pár szóval nem nyilatkoznom. Beszédem hevében nem correcte kiejtett szavaimat a tegnapi napon még ugyanazon ülés folyama alatt helyreigazítottam, kijelentettem, hogy valamint minden törvényt megváltoztathatónak tartok, ugy ez egyezményt csak ujabb egyezmény által vélem megváltoztathatónak; és miután az ujabb egyezmény megkötése nem csupán az egyik féltől 40*
