Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

306. országos ülés deczember 9. 1874. 293 meg erre kebelemben: azt hiszem, hogy a tisz­telt pénzügyminister ur, nem mondom, hogy hiszi, tudom, hogy el is fogja tagadni, de én nem tagad­hatom meg magamtól azon reménysugárt, hogy tu­datában mindannak, a mi ebből származik, azért terjesztette be az adótörvényjavaslatokat, hogy ily módon segítse Magyarország ellenzékét többségre. (Élénk derültség hal felöl.) Mielőtt a tisztelt pénzügyminister urnák még az ellenzékhez intézett figyelmeztetésére válaszolnék; csak pár szót mondok arra, mire, mint mondám, vissza kívántam térni: az alkotmányos utón meg nem változtatható törvényekre. Higyje el a tisztelt pénzügyminister ur. Ma­gyarország jelen helyztében nem tarthatná ro­rszabbnak, helytelenebbnek valamely nyugtalanság, vagy forradalmi mozgalom előidézését, mint én; de ha csakugyan oly helytelennek tartja, mint én: ak­kor ne méltóztassék a ministeri padokról hirdetni, hogy Magyarországnak van törvénye, mely soha semmi viszonyok közt e alkotmányos utón meg nem változtatható; (Élénk helyeslés bal felől.) mert az alkotmányhoz való ragaszkodás, a nyugalom csak addig állott még fön minden országban, míg meg volt azon hit, hogy az ország alkotmánya valóság. hogy minden faktora közreműködésével alkotmányos utón megváltoztatható minden törvény ; (Élénk he­lyeslés bal felől.) és ezen hitnek a nemzet kebléből való kiütésével csak kettőt érhetni el, vagy azt fogja mondani a nemzet: áldozzak is, alkotmányom sincs, tegye velem az, a ki akar, a mit akar; vagy ha elkeserittetik, be fog következni azon másik esély, melyet én épen olyan kevéssé akarok, mint ő, de melynek számára ily tanok fölállításával, habár öntudatlanul is, a mezőt előkészítjük, (ügy van! bal felől.) Lehet azt mondani, gyakran kell is mondani, hogy ma nem változtatható meg ezen törvény; ámbár igazában még mondani sem kell, mert hiszen a többség úgyis leszavazhatja; ily utolsó esetben három faktora van a magyar törvényhozásnak, és az egyiknél vagy másiknál alkotmányos utón is megbukhatik valamely indítvány, és akkor a nemzet azt fogja mondani: ma nem lehet, lehet talán majd holnap, vagy egy év múlva, vagy három év múlva; de azt mondani, hogy egyátalában alkotmányos utón nem lehet: ez az, a mi a desperatio politikájára vezet. (Élénk helyeslés bal felől.) Tisztelt képviselőház! Az igen tisztelt pénz­ügyminister ur azt mondta, hogy ám jó, ha az ellen­zék tud magának többséget szerezni ; legyen több­ség és kormányozzon, vigye az ország dolgait; de ha erre nincsen kilátása, ha ez nem lehet: ne ássa alá egy más kormánynak tekintélyét. Ugyan, tisztelt képviselőház! vajon ha az el­lenzék ellenzék akar lenni, nem pedig csak hogy ugy mondjam, színjátékot akar űzni a képviselőházban : vajon mit kell neki tenni, hogy épen arra töreked­jék, mit a pénzügyminister ur is jogosultnak mon­dott, hogy ha többséget tud szerezni: legyen több­ség és kormányozzon. Azt kell talán, hogy hirdesse a házban és az országban: „hogy olyan jó ezen kormány és olyan helyesek intézkedései, és mind az országnak javára válik, a mit tesz, hanem azért mégis szavazzátok le". Hisz ez satyrája volna min­den alkotmányosságnak. (Ügy van ! bal felöl.) Tisztelt képviselőház! Összefoglalom azt, a mit a dolog lényegére beszédem elején is érintettem. Én a fölhatalmazást nem szavazom meg azért: mert egyoldalúnak látom a kormány pénzügyi politikáját; azaz olyannak, a mely a legegyszerűbb, legkönnyebb, bár nem épen kellemetes eszközhöz folyamodik, tudniillik az adózók srófolásához, a nélkül, hogy az ország pénzügyi érdekeiről legkevésbé is gondos­kodnék, így pedisr, meggyőződésem szerint, Magyar­ország pénzügyeit rendezni nem lehet; mert ezt csupán adóföleméléssel tenni akarni, ha e mellett az ország hitelviszonyai olyanok, hogy jóhitelü em­berek csak húsz-, negyven-, hatvan-°/ 0-kos kölcsö­nökről beszélhetnek: tiszta lehetetlenség és képte­lenség, és csak azért elodázni a dolgot, hogy majd mikor már ezen a módon sem megy, egy tökélete­sen elkoldusodott nemzetnek kelljen a bajokkal szembenézni: ezt nem haszonnak, hanem kárnak, veszedelemnek tartom. Nem tiltakozom az áldozatok ellen, ismétlem; kész leszek azok meghozatalára, mint bárki kész azok megszavazására; de csak azon föltétel alatt, ha igenis látom, hogy nem ily egyoldalú, hanem egy a helyzetet az ő egészében fölfogó politika követtetik, melynek eredménye az áldozatok árán a kibontakozás lehet, nem pedig a tökéletes tönkre­menés. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezen indokból nem szavazom meg a fölhatal­mazást, (Hosszas élénk helyeslés a bal oldalon.) Ghyczy Kálmán pénzügyminis­ter : Tisztelt ház! Ne ijedjen meg a tisztelt ház, (Halljukl) nem fogom a tisztelt házat sem szemé­lyemről, sem pedig az adótörvényekről való hossza­sabb értekezéssel fárasztani; én egy pár szóval csak egy — lehet félreértett, lehet hibásan kifejezett — szavamat akarom helyre igazítani. (Halljukl) Azt elismerem, — ki is vehetné kérdésbe, — hogy minden törvény megváltoztatható ; de azon tör­vény, a melyet én fölemlítettem, nem csupán tör­vény, hanem egyezmény is, és mint egyezmény kölcsönös, ujabb egyezmény nélkül meg nem vál­toztatható. (Fölkiáltások bal felől: Ez mos! Zaj.) Ha a vitatkozás hevében máskép fejeztem ki magamat: kötelességemnek tartottam igy fejezni ki szavaimat, melyeket máskép nem érthettem, s me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom