Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

290 306. országos ülés deczember 9.1874. nos jelentését, Komárom város érdemes képviselője ezeket monda: „Nézetem szerint is igaza van a pénzügyi bi­zottságnak abban, hogy nagyobb mérvű megtakarí­tásokat csak gyökeres törvényhozási intézkedések, az egész közigazgatási rendszer átvizsgálása, egy­szerűsítése és rendezése eredményezhetnek." Tehát világosan kimondotta maga alig egy év előtt, hogy csak ugy lehet az országon segíteni, ha a rendszert gyökeresen megváltoztatjuk : és ma nevetségesnek találja még a kifejezést is. Mondotta továbbá: „még ezelőtt másfél év­vel...", — s akkor szemrehányást tett az akkori ministeriumnak, — „még ezelőtt másfél évvel uta­sítva volt a tisztelt ház által, hogy az egész admi­nistratio egyszerűsítése és rendezése iránt terjesz­szen a ház elé javaslatot, és e javaslatnak mind­eddig semmi nyoma sincs". Tebát a pénzügyminister ur akkor ugyanazt lobbantotta szemére az akkori ministeriumnak, a mit ma Móricz Pál tisztelt barátom és képviselőtársam igen szépen és alaposan szemére lobbantott a pénz­ügyminister urnák. Miért tartja tehát a pénzügy­minister ur nevetségesnek ma azt : a mit oly ko­molynak, fontosnak talált ezelőtt 13 hónappal. En­gedelmet kérek: kijelentettem beszédem elején, hogy óvakodni fogok minden oly kifejezéstől, mely össze­férhettél! azon személyes tisztelettel, melylyel a pénz­ügyminister ur iránt viseltetem; de vannak dolgok, melyeket elhallgatni nem lehet. Hogy bizalmat kér­jen valaki, a ki annyira ellentétbe jött önmagával : arra nincs jogczim, nincs kellő alap. Mondotta minapában igen szépen a pénzügy­minister ur, hogy a bizalom egyéni dolog, hogy a bizalom önkényt támad az ember kebelében. Bocsá­natot kérek, vannak érzelmek, melyek önkényt tá­madnak az ember kebelében ; de a politikai biza­lom : az számítás dolga; azon párt, vagy ország, mely bizalommal viseltetik egy férfiú iránt: számí­tásba veszi annak mulját, tehetségét, de számításba veszi mindenekelőtt elvhűségét; ez a számítás dolga, ez nem önkényt támad. Én mindennek daczára nem akarok kiterjeszkedni azokra, a melyek kimutat­hatják, hogy ezen szempontból a pénzügyminister ur bizalmat nem érdemel; de lehetetlen, hogy megjegy­zést ne tegyek arra, a mit a pénzügyminister ur bevezetőleg mondott. A minister ur egy nagy szót mondott, olyant, melyet e házban még soha senkisem ejtett ki, még a közjogi alapnak főalkotója, Pest-belváros érdemes képviselője, Deák Ferencz, soha, a legélesebb, a leg­szenvedélyesebb perczben sem, midőn a csaták leg­erélyesebben vivattak e házban, sohasem mondotta ki, hogy van Magyarországnak egy törvénye, mely Magyarországnak törvényhozása által meg nem vál­toztatható. Ezt .soha senki e házban nem mondta, és nem is mondhatta; mert ezt csak oly ember állithatná komolyan, kinek fogalma sincs a jogról. Hol a törvény a világon, melyet valaha valaki változhatlannak deciaráihatott volna? Elhiszem, hogy a pénzügyminister urnák szüksége volt erre azért, hogy mentegesse helyzetét. Hogy öszhangzásbá hozza valahogyan múltját jelenével, kénytelen önmagával elhitetni, hogy olyasminek engedett, a mi változha­tatlan. Jól van, ha ez neki érv, melylyel saját lelki­ismeretét megnyugtathatja, ám tegye; de előállani és a ministeri székről a törvényhozási teremben azt mondani, hogy egy törvény megváltozhattam ez ellen a legerélyesebben tiltakozni kell. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Daczára annak, hogy a közvélemény, vagyis inkább az önök orgánumai eugem és elvbarátaimat forradalmi tendentiákkal vádoltak mindég; mi ellen­kezőleg azt állítottuk és azt állítjuk ma is, hogy a fönálló törvényeket, melyeket roszaknak tartunk: rendes utón, rendes eszközökkel megváltoztatni lehet, s hiszem ezt ma is, daczára a pénzügyminister ur nyilatkozatának. De ha a pénzügyminister urnák igaza volna, s ha netalán a tisztelt jobb oldal ma­gáévá tenné ezen véleményt: akkor nem az követ­keznék belőle, hogy tehát görnyedjen meg a nemzet s adja meg magát; hanem közvetkeznék belőle az, hogy ha csakug3 r an rendes eszközökkel nem lehet, ragadjuk meg a rendkívüli eszközöket, még pedig minél előbb ; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mert minél később, annál nehezebb lesz. Én ezt nem állitom, hanem a pénzügyminister ur állítja. Ha az ellenzék nem szavazza meg az indem­nytit, fontolja meg jól, — mondja a pénzügyminister ur, — mert akkor a nemzettől tagadja meg az élet­föltételeket. Bocsánatot kérek: ez már nem felel meg azon fényes tehetségnek, melylyel a tisztelt pénzügy­minister ur bír. Csakugyan meg van arról győződve, hogy a nemzet életföltételei megkívánják, hogy a a Bitto-Ghyczy cabinet fönálljon? Nem arról van itt szó, hogy a nemzettől tagadjunk meg valamit; hanem arról, hogy megtagadjunk oly kormánytól, mely bebizonyította, hogy a rendszeren változtatni nem képes, és hogy a jövőre nézve képtelen más eszközökhöz folyamodni, mint az adósság-esinálás­hoz és az adó-emeléshez. A tisztelt pénzügyminister ur egy az ellen­zékhez intézett kéréssel fejezte be beszédét. Legyen szabad nekem is egy kéréssel fejezni be rövid föl­szólalásomat egyrészről a pénzügyminister úrhoz, másrészről az egész tisztelt jobb oldalhoz. Fájdalom! ha csak egy futó pillantást vetünk nemzetünk történetére, azt látjuk, hogy nem az a mi hibánk, a mivel sokan vádolnak, hogy nagyon jóhiszeműek vagyunk s mindent elhiszünk; én ellen­kezőleg azt találom, hogy nemzeti szerencsétlensé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom