Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-306
290 306. országos ülés deczember 9.1874. nos jelentését, Komárom város érdemes képviselője ezeket monda: „Nézetem szerint is igaza van a pénzügyi bizottságnak abban, hogy nagyobb mérvű megtakarításokat csak gyökeres törvényhozási intézkedések, az egész közigazgatási rendszer átvizsgálása, egyszerűsítése és rendezése eredményezhetnek." Tehát világosan kimondotta maga alig egy év előtt, hogy csak ugy lehet az országon segíteni, ha a rendszert gyökeresen megváltoztatjuk : és ma nevetségesnek találja még a kifejezést is. Mondotta továbbá: „még ezelőtt másfél évvel...", — s akkor szemrehányást tett az akkori ministeriumnak, — „még ezelőtt másfél évvel utasítva volt a tisztelt ház által, hogy az egész administratio egyszerűsítése és rendezése iránt terjeszszen a ház elé javaslatot, és e javaslatnak mindeddig semmi nyoma sincs". Tebát a pénzügyminister ur akkor ugyanazt lobbantotta szemére az akkori ministeriumnak, a mit ma Móricz Pál tisztelt barátom és képviselőtársam igen szépen és alaposan szemére lobbantott a pénzügyminister urnák. Miért tartja tehát a pénzügyminister ur nevetségesnek ma azt : a mit oly komolynak, fontosnak talált ezelőtt 13 hónappal. Engedelmet kérek: kijelentettem beszédem elején, hogy óvakodni fogok minden oly kifejezéstől, mely összeférhettél! azon személyes tisztelettel, melylyel a pénzügyminister ur iránt viseltetem; de vannak dolgok, melyeket elhallgatni nem lehet. Hogy bizalmat kérjen valaki, a ki annyira ellentétbe jött önmagával : arra nincs jogczim, nincs kellő alap. Mondotta minapában igen szépen a pénzügyminister ur, hogy a bizalom egyéni dolog, hogy a bizalom önkényt támad az ember kebelében. Bocsánatot kérek, vannak érzelmek, melyek önkényt támadnak az ember kebelében ; de a politikai bizalom : az számítás dolga; azon párt, vagy ország, mely bizalommal viseltetik egy férfiú iránt: számításba veszi annak mulját, tehetségét, de számításba veszi mindenekelőtt elvhűségét; ez a számítás dolga, ez nem önkényt támad. Én mindennek daczára nem akarok kiterjeszkedni azokra, a melyek kimutathatják, hogy ezen szempontból a pénzügyminister ur bizalmat nem érdemel; de lehetetlen, hogy megjegyzést ne tegyek arra, a mit a pénzügyminister ur bevezetőleg mondott. A minister ur egy nagy szót mondott, olyant, melyet e házban még soha senkisem ejtett ki, még a közjogi alapnak főalkotója, Pest-belváros érdemes képviselője, Deák Ferencz, soha, a legélesebb, a legszenvedélyesebb perczben sem, midőn a csaták legerélyesebben vivattak e házban, sohasem mondotta ki, hogy van Magyarországnak egy törvénye, mely Magyarországnak törvényhozása által meg nem változtatható. Ezt .soha senki e házban nem mondta, és nem is mondhatta; mert ezt csak oly ember állithatná komolyan, kinek fogalma sincs a jogról. Hol a törvény a világon, melyet valaha valaki változhatlannak deciaráihatott volna? Elhiszem, hogy a pénzügyminister urnák szüksége volt erre azért, hogy mentegesse helyzetét. Hogy öszhangzásbá hozza valahogyan múltját jelenével, kénytelen önmagával elhitetni, hogy olyasminek engedett, a mi változhatatlan. Jól van, ha ez neki érv, melylyel saját lelkiismeretét megnyugtathatja, ám tegye; de előállani és a ministeri székről a törvényhozási teremben azt mondani, hogy egy törvény megváltozhattam ez ellen a legerélyesebben tiltakozni kell. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Daczára annak, hogy a közvélemény, vagyis inkább az önök orgánumai eugem és elvbarátaimat forradalmi tendentiákkal vádoltak mindég; mi ellenkezőleg azt állítottuk és azt állítjuk ma is, hogy a fönálló törvényeket, melyeket roszaknak tartunk: rendes utón, rendes eszközökkel megváltoztatni lehet, s hiszem ezt ma is, daczára a pénzügyminister ur nyilatkozatának. De ha a pénzügyminister urnák igaza volna, s ha netalán a tisztelt jobb oldal magáévá tenné ezen véleményt: akkor nem az következnék belőle, hogy tehát görnyedjen meg a nemzet s adja meg magát; hanem közvetkeznék belőle az, hogy ha csakug3 r an rendes eszközökkel nem lehet, ragadjuk meg a rendkívüli eszközöket, még pedig minél előbb ; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mert minél később, annál nehezebb lesz. Én ezt nem állitom, hanem a pénzügyminister ur állítja. Ha az ellenzék nem szavazza meg az indemnytit, fontolja meg jól, — mondja a pénzügyminister ur, — mert akkor a nemzettől tagadja meg az életföltételeket. Bocsánatot kérek: ez már nem felel meg azon fényes tehetségnek, melylyel a tisztelt pénzügyminister ur bír. Csakugyan meg van arról győződve, hogy a nemzet életföltételei megkívánják, hogy a a Bitto-Ghyczy cabinet fönálljon? Nem arról van itt szó, hogy a nemzettől tagadjunk meg valamit; hanem arról, hogy megtagadjunk oly kormánytól, mely bebizonyította, hogy a rendszeren változtatni nem képes, és hogy a jövőre nézve képtelen más eszközökhöz folyamodni, mint az adósság-esináláshoz és az adó-emeléshez. A tisztelt pénzügyminister ur egy az ellenzékhez intézett kéréssel fejezte be beszédét. Legyen szabad nekem is egy kéréssel fejezni be rövid fölszólalásomat egyrészről a pénzügyminister úrhoz, másrészről az egész tisztelt jobb oldalhoz. Fájdalom! ha csak egy futó pillantást vetünk nemzetünk történetére, azt látjuk, hogy nem az a mi hibánk, a mivel sokan vádolnak, hogy nagyon jóhiszeműek vagyunk s mindent elhiszünk; én ellenkezőleg azt találom, hogy nemzeti szerencsétlensé-
