Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-306
306. országos ülés deczember 9. 1874. 285 oly nagy reményeket kötött Ghyczy Kálmán kormányba léptetéséhez : ez fáj a pénzügyminister urnák, így tehát a pénzügyminister semmi reményeket nem kötött kormányba lépéséhez? és akkor nem tudom, mivel indokolja azon téves nyilatkozatát, melyet a legközelebb beadott adótörvényjavaslatok indokolásánál mondott, hogy ő a betegnek ágyához már csak akkor hivatott, midőn a beteg baja oly stádiumba lépett, hogy közönséges orvosi szerekkel segíteni már nem lehetett, tehát Ghyczy Kálmán pénzügyminister nem bonczkésével és lombikjával, hanem mint közönséges kuruzsoló egy pár flastrom fölragasztásával hiszi reorganizálni a bukófélben lévő kormányt. (Derültség és nyugtalanság jobb felöl.) Tehát Ghyczy Kálmán önhittség, remény nélkül lépett a kormányba! Oh pénzügyminister ur, akkor nekem azt kell hinnem, hogy ismét hét évig remél a kormány padjain megmaradni csak azért, hogy hét év múlva bevallja a képviselőháznak, hogy valamint hét évig az ellenzék padjain tévelygett, hogy addig vétkes, fonák ösvényen járt: agy most ismét hét év múlva fogja belátni, hogy tévedt és leköszön a kormányról, melynek rendszerét föntarthatóvá és állandóvá tenni kívánta. De én, tisztelt ház, azt mondom, hogy inkább köszönjön le most, mint később. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Roszul esik a pénzügyminister urnák, hogy Móricz Pál most őt hibáztatta, hogy a jelzett reformok, melyek némelyikét magam is ide jegyezgettem, általa véghez nem vitettek. Nem ezt mondta Móricz Pál képviselő ur egy szóval sem, én sem mondanám ezt; hanem, hogy még csak indítványát sem kísérletté megtenni a tisztelt pénzügyminister ur, ez a nagy hibája van. Azt mondja: hogy ő, a mit e helyen hét évig hangoztatott, azt neki most hiába vetik szemére, — mert a közjogi helyzeten rendszeres eszközökkel segíteni, változtatni nem lehet; azon csak forradalmi utón lehet változtatni. Gondolja meg a pénzügyminister ur, hogy ez utón a legnagyobb bűnös maga a pénzügyminister ur, és hogy erre nézve initiativáját akkor tette, mikor Deák Ferencz általam igen tisztelt hazánkfiának úgynevezett húsvéti czikkére a komáromi levéllel felelt. (Helyeslés a bal oldalon; ellenmondás jobb felöl.) Ha tehát a komáromi levél akkor nem volt szitogatása a forradalomnak, a rendkívüli eszközök igénybevételének: akkor én ezt most is, mint igazságtalan szemrehányást visszautasítom. (Helyeslés bal oldalon. Igazi Ügy van! Zaj jobb felől.) Ezeket kívántam Ghyczy Kálmán pénzügyminister urnák előadására válaszolni. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy átmenjek a tulajdonképeni kérdésre: a Madarász József tisztelt barátom által beterjesztett ellen-inditvány indokolására. Én részemről, — mint mutatja a tény, — az indemnityt 3k politikai pártokra nézve igen nagyfontosságú momentumnak tartom; mert hát hiszen igaz, hogy az bizalmi kérdés; de én a jelen helyzetben hazafiúi kötelességem és képviselői állásom parancsolta hűséggel mindenek fölött nagy föladatot látok e kérdésnél, a mennyiben én egy perczig sem kívánom procrastinálni a pénzügyminister ur életét, mint pénzügyministernek; (Helyeslés a bal oldalon; zaj jobb felől.) hanem inkább szűnjék meg ma, mint holnap; bukjék inkább meg ma, mint három hónap múlva, (Helyeslés a szélső bal oldalon; derültség jobb felől.) bukjék meg addig, mig a 150 és néhány millió a nemzetnek rendelkezésére meg van, mint majd akkor ..... (Helyeslés a szélső baloldalon, és mozgás a jobboldalon.) Látják önök tisztelt barátaim, hogy én abban a hitben élek, hogy még megvan a pénz : tehát ne rontsák el az illusiomat. (Derültség.) Tehát mondom, inkább addig bukjék meg : mig a kölcsönpénz még nem fogy el az ország pénztárából és az avatottabb, képesebb és az állami ügyek vezetésére hivebb kormányférfiaknak legyen legalább az első alkalommal rendelkezésükre, a mivel megkezdhessék kormányzatukat, sem mint hogy a pénzügyminister ur által beterjesztett — ugy hiszem 317 §-ból álló, az adók fölemelését tárgyazó törvényjavaslatok a képviselőház által megszavaztatván, három hónap múlva a non possumus nem lehet, a teljes bukás legyen a pénzügyminister urnák válasza. Minthogy megemlítettem, hogy 317 §-t volt szives a tisztelt pénzügyminister ur beterjesztem, melyek mindannyian az adók különféle nemeinek fölemelésére czéloznak: megemlítem még azt is, hogy ugyanakkor egy törvényjavaslatot nyújtott be, mely az adóbehajtását rendeli. No tisztelt ház ezen törvényjavaslat maga 179 §-ból áll; igy tehát 179 §-ban circumsribált eszközökre van szükség, hogy a többi 200 és megannyi §-ban előirt adófölemelések valóban behajtassanak is. Azok közt a törvényjavaslatok közt egy van, a mivel megvallom, rögtön kibékültem. Az egy igen kedélyes törvényjavaslatocska a tőke-kamatok megadóztatását tárgyazza. Én annak végső §-át igen szeretem, mert abban azt mondja a tisztelt pénzügyminister ur, hogy jelen törvényjavaslat „187 . . .", a 7-es ott van, és utána egy sor punktum, hogy 1870. valamelyik évében fog életbelépni. (Nagy derültség.) Ebből tehát én az tanultam meg, hogy a tisztelt pénzügyminister urnák magának sem volt hite, bizalma a beterjesztett törvényjavaslathoz. (Nyugtalanság és derültség jobb felől. Hattjuki a szélső bal oldalon.) A többi törvényjavaslatok sorsa fölött beszélni nem tartozik e pillanat föladatához; majd ha a ház elé kerülnek : hozzá fogok szólani, de tapasztaltam, hogy azoknak is némely részeit a „szél" is elfújja. (Derültség.)
