Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

306. országos ülés deczembe-r 9. 1874. 281 elérhessünk azon régi korba, melyet történelmünk igy nevez: „Török világ Magyarországon." Én egyike lévén az országházban azon keveseknek, de a házon kivül a nagy többségnek, kik a közösügyes alkut az állambukás örvényébe sodort imádott hazánk minden bajának kutforrásául tekintik, és ez alkut minden áron megsemmisiteni kívánják; e nyilatkozatomból önként következik, hogy oly kormánynak, melynél egyes kasztok érdeke a valódi népképviseleti rendszer kijátszása, a nemzeti függetlenség elfecsérlése, Magyarország anyagi és szellemi érdekei alá rendelése Austria chimerikus nagyhatalmi állásának, Bécs előtti gyáva meghunyászkodás, a nemzeti hitel és becsület könnyelmű eltékozlása a czél; végeredmény pedig a koldusbot, és Magyarországot provinciává lesülyesztése; Oly kormánynak, mely jogfosztogotó törvényjavaslatokat rak a ház asztalára, mint a választási uj törvény, melynél merészebbül alig volt még megtámadva a nép joga, mert zsibvásárrá lesz az ország, mint a szerencsétlen emlékű jeruzsálemi András korában: pénzért kell vásárolni a jogot. Jó lesz még licitatiot is tartani fölötte: ki ad többet érte?! mert a választási törvény egy valóságos közösügyes párti „kortes-törvény", mit elfogadni annyit tett, mint kimondani a nép halálitéletét! Ily kormányképtelen kormánynak, mely a nemzet vagyonát, mint a Csáki szalmáját kezeli, a roszat mindég jól, a jót mindég roszul teszi, bizalmat szavazni nem fogok soha!! de soha! i ki iránt pedig bizalommal nem vagyok, annak kezelésére nem bizok egyetlenegy fillért sem; igy a szőnyegen forgó 1875-ik évi költségvetésnek az indemnitit, mely nem a „magyar", hanem a „birodalmi" államháztartás költségvetésének nevezhető, mert Magyarország jogai és érdekei föláldoztatnak a nagyhatalmi ábránd követelményeinek, mit adók minden nemeivel a legszélsőbb végletekig túlterhelt adó-végrehajtók által örökösen zaklatott végpusztulással küzdő szegény nép teljesíteni különben sem bir, mint népképviselő semmi szin alatt, semmi áron meg nem szavazom. Pártolom egész terjedelmében a Madarász József elvtársam által a ház asztalára letett, átalam is aláirt ellen-nyilatkozatot. Csak ennyi volt, mit e tárgyban mondani akartam, elmondani polgári kötelességemnek tartottam. SoóS Gábor : Tisztelt ház ! Minthogy mostani ministeriumunk ama százados bécsi politikának „hungariam faciam captivam et mendicam" nem kevésbé látszik, mint minden megelőzői 1867. óta hűséges szolgálatában állani — a mennyiben legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy igyekeznék magyar hazánkat fügetlenitése s virágoztatása czéljából a Vl-dik Károly császár által 1724-ben önkényesen emelt ama labirinthvárnak a MagyarXÍIPV. H. NAPLÓ. 18". XIII. KÖTET. országot kaptiválással, foglaltsággá tétellel gúnyoló pragmatika sanctionak sánczaiból — s az azon labirinthvárba zárt ama minotaurusnak — a magyar nemzetet mendicussá — koldussá nyomorító közösügyésségnektorkából Theseusként szabadítani: annálfogva részére a kívánt indemnitit teljességgel nem szavazhatom meg. Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Tisztelt ház! (Halljuk)) Nehezek a körülmények, a melyek közt a mai napon e házban fölszóllalok. Midőn vezéreltetve azon honfiúi óhajtásom által, hogy azon veszélyes körülmények közt, a melyek közt a haza akkor volt, csekély tehetségemet és szolgálatomat föláldoztam a hazának, oly körülmények közt, midőn mások ez állásra vállalkozni nem akartak: most azt látom, hogy mindaz, a mi évek óta e hazában, e házban történt, nekem tulajdoníttatik, mindezekért vétkesül és bűnbakul én állíttattam oda. Azt mondotta Móricz Pál tisztelt képviselő ur, hogy az ország nagy reményeket kötött ministeriumba lépésemhez; ministeriumomtól uj korszakot várt pénzügyi és államgazdasági tekintetben. Tiszta lelkiismerettel birok az iránt, hogy én nem adtam okot senkinek csekély tehetségem ezen túlbecslésére. (Halljuk)) Minden alkalommal kijelentettem azt, hogy kevés az, a mit tehetek és azon első alkalommal is, midőn fölszólaltam ezen helyről a házban : kimondottam, hogy meg fogok tenni mindent a mi tehetségemben áll a haza ügyeinek előmozdítására, de természetesen jótállást semmiért sem vállalhatok (Zaj bal felöl. Halljukl); kijelentettem, hogy ugy léptem ezen helyre, mint a katona, ki elfoglalja a számára kijelölt helyet a nélkül, hogy számba venné a veszélyeket, a melyek őt azon helyen környezni fogják. (Zaj bal felöl. Halljuk /) És most az mondatik s vettetik szememre, hogy miután az évek óta folytatott hibás gazdálkodás folytán nekem nem sikerült nyolcz hónap alatt az államháztartást tökéletesen rendbehozni: én vagyok a hibás és én vagyok oka mindennek. Szememre vettetik én vagyok hibás abban, hogy, miután, fönálló törvényeink szerint, a delegatiok azok, a melyek meghatározzák a közösügyi költségeket: ezen költségek miért nem fogytak meg? Az vettetik szememre, hogy terhes kölcsönt vettem föl; mintha lehetséges lenne kölcsön nélkül üres pénztárral, adónélkül födözni az állam kiadásait. 1873. év elején hozott a ház egy határozatot, a melyről — mellesleg legyen mondva — elmondhatom, hogy, teljes meggyőződésem szerint, egész kiterjedésében kivihetetlen és bármely ministerium által sem lesz kivihető: hogy ezen határozat, a mely már csaknem két év előtt hozatott, nem teljesíttetett, annak is én vagyok az oka. 36