Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-305
2G6 305. országos ülés deezember íí. 1874. hiányosabbak most, mint voltak húsz év előtt; miszerint községeink száma nem csekély, melyekben még a legelő- és erdő-elkülönítés sem hajtatott végre ; intézkedéseinek egész súlyát a járásokra veti, és azokkal mint egy-egy nagy községgel bánik el, de alkatrészeivel — a községekkel — nem látszik törődni. Járásonként állíttatja föl a mintatereket — 14. §. Járásonként számittatja ki a termés évi átlagát — 17. §. Járásonként készítteti a gazdasági leírást — 47. §. Járásonként állapíttatja meg a tiszta jövedelmi fokozatokat— 48.. 50., 51., 52., 53.. 54. §§. vagy ugrásokkal erőlteti a baladást, melyet azonban lépten-nyomon a fönakadás fog fölváltani. A porosz eljárás kedvéért ne ámítsuk, ne ringassuk magunkat azon reményben, hogy a járásra fordított munkával kevesebb dolgunk lesz a községekkel, vagy hogy a fokozatokra nézve azoknak nem mindenikével lesz dolgunk, mert ez kivihetetlen. Theoriának beillik ilyesmi, de a praxisban fönakadunk. Viszonyaink közt a járást alkotó községek képezik az alapot, tehát azoknak mindegyikében fölállítandó minden mivelési ág minden osztályára — az osztály jellegét hiven kitüntető — mintatér. Mielőtt az egyes községek gazdasági leírása, évi termés-atlaga, holdonkénti tiszta jövedelme minden mivelési ág minden osztályára, nézve megáílapittatnék: a járás gazdasági leírásáról, annak tiszta jövedelmi fokozatáról szó sem lehet. Az egyes községek tiszta jövedelmi fokozatából állíttatván össze a járás tisztajövedelmi fokozata, ez kimutatja az egyik vagy másik fokozatba tartozó községeket, s így a helyszínen szerzett tapasztalatok segélyével megbírálható: az egyes községek mivelési ágaiban fölállított osztályok holdonkénti tiszta jövedelmi tételei helyes arányban állanak-e ? A helyes arány továbbfüzésére csak a mivelési ágak osztályai egy holdjára megállapított tiszta jövedelmi tételek alkalmazhatók, és hogy az eljárás kézzel foghatóbb legyen: legczélszerübb becslőj árasonként a járás földjeinek főjellegét be- és kifelé képviselő mintaközségekeí állítani föl, és azok által a viszonylagos arányt községről-községre járásról-járásra fűzni és az egész államra kiterjeszteni. Negyedik hiánya a törvényjavaslatnak a holdonkénti tiszta jövedelmet alkotó faktorok megállapítására javasolt intézkedésekben rejlik, melyek teles ellentétben a többi magas reptü intézkedésekkel csak az egyik tényezőt „a termés évi átlagát" állapíttatják meg járásonként, épen azt, mely czélszerüen községenként lenne megállapítandó; a többi két faktort pedig, tudniillik a gazdálkodási költségeket, kiválólag a terményárt a község földjéhez kötik, annak helyi viszonyaitól annyira függővé teszik, hogy járási tiszta jövedelmi fokozatok megállapítására alkalmazásuk alig gondolható. 17. §. A termés évi átlaga becslőjárás, illetőleg osztályozási vidék nagyobb részén szokásos gazdálkodási rendszer alapján számíttatik. 18. §. A gazdálkodási költségek a napszám és anyag értékének átlaga szerint .számittatnak. 19. §. A terményár az utolsó évek alatt fönállott középárak átlaga szerint számíttatik. Oly terményeknél, melyek eladás végett vásárra vagy valamely gyárhoz vitetnek, az illető piaczi vagy gyári, más terményeknél a helybeli, a bornál a szüreti árak vétetnek alapul. 20. §. A megállapított ár helyben piaczczal bíró községekre nézve minden levonás nélkül, más községekre nézve pedig a vitelbér levonásával alkalmaztatik. A vitelbér leszámítása oly községeknél, melyek rendes piaczaiknál közelebb fekvő hajózható folyókat, csatornákat vagy vasutakat használhatnak, azok állomásáig a tengelyi szállítási ár, azontúl a piaczig vagy gyárig az illető közlekedési vállalatok részére megállapított árszabás szerint történik. A terményárnak a helyi viszonyok által ennyire korlátozása elégséges bizonyíték arra, hogy a járáshoz csak a községen át juthatni, hogy a tiszta jövedelem községenként! megállapításának a járásonkéntit meg kell előzni; bizonyíték egyszersmind arra nézve, hogy az eljárás a végmegállapodás számnélküli kifogások által fog lankasztatni, nehezíttetni; és ha ideszámítjuk a 13. §. intézkedését, mely szerint az osztályok fölállításánál és a tiszta jövedelmi fokozatok megállapításánál „az értékesítési viszonyok" egész átalánosságban érvényesithetőknek nyilvánittatnak: szembeötlik a föladatnak mind nagyobb és nagyobb mérvben nehezedő, hosszabb és hosszabb időre terjeszthető megoldása. Majdnem lehetetlen lesz megállapítani a viszonylagos helyes arányt egyes oly birtokokra nézve is, melyek hasonlók bár, de a nagy térfogatú község közel, vagy távol dűlőiben feküsznek. Hasonló nehézség álland fön hasonló minőséggel biró két szomszéd községnek arányosítására nézve, melyek egyike — a mennyiben sok földmivelő által lakatik — sok, a másik pedig mindegy nagy birtok kevés munka-erő fölött rendelkezik. Az elsorolt intézkedések szerint megállapitandott tiszta jövedelmi faktorok egyike járási alapra erőltetve, a többi kettő pedig nagyon is községi alaphoz kötve heterogén természetüknél fogva egy czélra nem haználhatók, s igy, akarva nem akarva, a termés évi átlagát kellend a helyi gazdák többsége által űzött gazdálkodási rendszer szerint megállapítani, hogy a község tiszta jövedelmének mind három faktora egy természetű legyen.