Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-299
299. országos ülés nuveinber 7. 1874. 211 nyes, mely egy minister által aláírva nincs. A minister tehát a szóban lévő. rendeletért is felelős, s én nem hiszem, hogy a tisztelt ház elfogadhassa, ha egy minister azt mondja: hogy azon indokból nem válaszolhat valamely kérdésre, mert a miről szó van, ő felsége ténye. Én valóban nem tudom, hogy az adott nyilatkozattal szemben mit mondjak; talán arra kérhetem a mmister urat, hogy fontolja meg jobban válaszát és inkább későbben adjon egy más választ. (Helyeslés.) Az adott választ semmi esetre sem lehet elfogadni. Én nem hiszem, hogy a minister ur kollegái e feleletére nézve vele solidaritásba lépjenek és elfogadják a minister urnák ezen alkotmányellenes válaszát. A házszabályokhoz tartván magamat, arra kérem a tisztelt házat, hogy ne méltóztassék a választ tudomásul venni, hanem a kérdést tárgyalásra kitűzni ; vagy tán hajlandó lesz a ház a minister urnák időt adni arra, hogy más választ adjon; ellenkező esetben kérem a tisztelt házat, méltóztassék a kérdést tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gróf belügyminister: Tisztelt ház! (Halljuk] Halljuk!) Én nem fogadhatom el szavaimnak azon magyarázatát, melyet a képviselő ur azoknak adott. Távol volt, és távol van tőlem az általam tett cselekményekért ő felsége személyével takarózni akarni; én a felelősség alól semmi esetre kibontakozni nem akarok. A felelősséget azért, ha eljárásom törvénytelen volt, mindenkor elvállalom. Méltóztassék a képviselő ur az általa idézett törvényből kiolvasni, hogy eljárásom ez ügyben törvénytelen volt, (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Nem ismerjük eljárását!) és én akkor igenis kötelességemnek fogom tartam e részben nyilatkozni és eljárásomért a felelősséget elvállalni. De az nem lehetséges, hogy e felelősség kiterjesztessék eljárásom indokaira, hogy kiterjesztessék a személyekre. Mert ha méltóztatnak felelőssé tenni az ország kormányát és annak egyes tagjait a törvények végrehajtásáért és a törvényhozás által reájuk bizott teendők véghezviteléért: e felelősségnek csak ugy fog [az illető megfelelhetni, ha neki viszont azon egyének megválasztásában, kikre a végrehajtást bizhatni véli, teljes szabadsága van. (Helyeslés jobb felől.) Ezen szabadságot fönhagyta az 1870: XLII. törvényczikk 52 szakasza. Én ezen törvény idézett szakaszának rendelete szerint jártam el. Ha eljárásom által a törvényt megsértettem volna, magamat felelősnek tartanám s a felelősséget el is vállalnám. De azon alakban, a mint a képviselő ur interpellatioját hozzám intézte, hogy tudniillik adjam elő indokait azon eljárásomnak, mely a törvényen alapszik, arra válaszolni nem érzem magamat kötelezve. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő: Megengedi a tisztelt ház, hogy ezen ujabban adott válaszra én is ujabban tegyek egy pár megjegyzést. (Halljuk!) Örömmel hallottam, hogy a minister ur a felelősséget kész errálaliii azon tényért, melyet a korona az ő tanácsára tett. Ez legalább megmenti az alkotmányosságot és elveszi élét azon előbb tett nyilatkozatának, a melyet én — megvallom — a legnagyobb sajnálattal hallottam. A mi magát a lényeget illeti, a minister ur azt mondja, hogy eljárásának indokaira nem terjeszkedik ki a felelősség. Engedelmet kérek, csak épen arra terjeszkedik ki; mert annak megítélése, hogy vajon törvényes, helyes volt-e a minister eljárása, midőn egy magas rangú országos hivatalnokot állásától fölfüggesztett: csak ugy lehetséges, ha annak indokait ismerjük. A főispáni hivatal Magyarországon magas méltóság volt mindig, a melyhez fontos törvényhozási, admim'strativ és politikai jogok voltak csatolva. Igaz, hogy a jelen kormány és az 1867. év óta követett rendszer igen sokat levont a főispáni méltóságból és tulaj donképen elvonta tőle magát a méltóságot; mert azt hivatallá alakította át. Én, mint előbb mondám, nem vonom kétségbe a minister azon jogát, hogy a minister nevezi ki a főispánt tetszése és belátása szerint és azt el is mozdíthatja; de természetesen mindig felelősség mellett, mert a minister minden lépésért, melyet tesz felelős. Az, hogy egy magas attribútumokkal ellátott hivatal egészen a minister szeszélyétől legyen függővé téve: az ország érdekeivel és a közszolgálat czéljaival meg nem egyeztethető. Ha a ministernek vannak elegendő okai arra, hogy ily magas állású hivatalnokot fölmentsen hivatalától, nincs ok a takargatásra; ha pedig az elbocsátás nem indokolható: akkor nem állhat az ország érdekében, hogy az ország hivatalnokainak állása ilyen minden alap nélküli szeszélynek legyen tárgya, Méltóztassanak megengedni, de a legkevesebb, a mit a törvényhozás a kormánytól kívánhat : az hogy midőn magas állású hivatalnokokat állásuktól elmozdít, tudassa a képviselőházzal, tudassa az országgal az okokat, melyeknél fogva ezt cselekszi; mert ha ezt nem tartozik tenni, ha ezt nem teszi: akkor sohasem biztos egy hivatalnoknak állása sem Magyarországon, és akkor bizony igen nehéz lesz önérzetes embereket kapni, kik hivatalokra vállalkoznak. Már pedig minél alább sülyed a hivatalnokok értéke és személyes becse, annál nagyobb kárt szenved, annál többet vészit a közszolgálat. Ennélfogva kérem a tisztelt képviselőházat, hogy a minister urnák ezen az ország és a közszolgálat érdekeivel ellenkező válaszát tudomásul nem vévén, ezen ügy tárgyalására határidőt kitűzni méltóztassék. 27*
