Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-298
* 202 298. országos filés bíróság ellen: akkor, azt hiszem, ezen tekintet egyátalán semmiféle fontossággal nem bir, s azért én részemről a főrendiház szövegezését fogadom el. (Helyeslés.) Teleszky István: Tisztelt ház! Magam is azon nézetben voltam ezúttal, hogy a szőnyegen forgó kérdésre vonatkozólag egyszerű szavazással adhatok kifejezést nézetemnek. De, szemben ezen pont körül fölmerült és igen érdekes vitával, engedje meg a tisztelt ház, hogy én is az előttem szóló képviselő ur fölhozott érveire némelyeket elmondjak, és necsak egyszerű, de indokolt szavazattal lépjek föl e kérdéssel szemben. Az előttem szóló tisztelt képviselő nr igen helyesnek mondotta, hogy az ügyvédi kar helyes szervezésének érdeke közvetve nemcsak magát az ügyvédi kart, hanem az állam minden polgárát érdekli; de épen ezen szempont az, mely engem más eredményre vezérel, mint a hova ő jutott. Én a tiszta fegyelmi bíróságot nem az ügyvédek érdekében; hanem az állampolgárok érdekében kívánom. Az ügyvéd, ha önérzete van s öntudata tiszta: semmiféle bíróságtól nem ijed meg, hanem a netalán alaptalanul emelt vádakkal bátran áll szembe, tudván, hogy védelméül ártatlanságán kivül semmi más nem kívántatik; de az önállóság bizonyos nagy mértékét minden ügyvédben föltételezni nem is lehet; és ha az ügyvéd szembeállittatik a fegyelmi bíráskodás esetében azokkal, kiket az igazságszolgáltatás terén ellenőrizni épen az ő hivatása, kiknek mulasztásait, visszaéléseit ostromolni tartozik: akkor ezáltal nem az ügyvéd szenved, hanem szenved azon fél, kinek érdekét az ügyvéd képviselni hivatva van. Ha a biró mulasztást követett el, és A. B. ügyvéd ezen mulasztást följelentem csak azért nem meri, mert ugyanazon egyén ellenében kellene föllépnie, kinek fegyelmi bírósága alá ő tartozik: akkor én a bíráskodás ezen módját az ügyvédi kar függetlenítése módjának el nem ismerhetem, az ügyvédi kar függetlenitését pedig én nem az ügyvédi kar, hanem az állam polgárainak érdekében kívánom. (Helyeslések.) Szemben azon érvekkel, melyek a tiszta fegyelmi bíróság védői részéről előadattak, én a vegyes fegyelmi bíróság elfogadásának egyedüli indokául csak azt fogadhatnám el: ha azon szempontból indulnánk ki, hogy az ügyvédi kamara alakítása alkalmával a megbízható ügyvédek túlsúlyát biztosítottnak tekinteni nem lehet ; de én, tisztelt ház, ily szomorúnak a képet nem látom. Én azt hiszem, hogy mielőtt az ügyvédi kar fölött pálczát törnénk, kissé körül kell tekintenünk, szembe kell állítanunk azok számát, a kik ügyvédi kötelességeiket mindenkor híven, pontosan és benovember 6. 1874. csületesen teljesítették azok számával, kik e tekintetben kifogás alá eshetnek. Hasonlítsuk össze az alaposan kifogásolható ügyvédek számát azokkal, kiknek a polgárok a községi, köztörvényhatósági és más választásoknál nyilvánult bizalom-szavazattal adták ki a megbízhatósági becsületbeni bizonyítványt, s akkor bizonyosan nem látjuk oly sötétnek a képet. Hivatkozom e tekintetben azon körülményre, hogy a mely városokban nálunk ügyvédi egyletek alakulnak: azok elnökeiül, választmányi tagjaiul mind oly ügyvédek választattak, kik megbízhatók, becsületbeli tekintetben kifogástalanok, és kik bármely állam ügyvédi karának méltó díszére válnának; hivatkozhatom arra, hogy az ügyvédi kar a községi, törvényhatósági és társadalmi életben főtényezőként szereplő középosztálynak mindenesetre tekintélyes számát, jelentékeny contingensét szolgáltatja. De ha, tisztelt ház, az ellen nézetnek aggodalma alapos volna : szerény véleményem szerint, a fegyelmi bíróság azon vegyes módozata, melyet a főrendiház ajánl, szintén el nem fogadható; hanem akkor, nézetem szerint, a megbizhatlan ügyvédek minden befolyását ki kellene zárni, akkor a fegyelmi bíráskodást tisztán és pusztán az ügyvédek mellőzésével a bíróságokra kellene bízni, legalább ezen esetben biztosítva lennénk arról, hogy a vegyes bíráskodásnál mindenesetre előfordulandó súrlódások mellőztetni fognak. (Helyeslések.) De, tisztelt ház, én még ezen esetben sem fogadnám el s az igazságszolgáltatás jól fölfogott érdekével nem vélném összeegyeztethetőnek, hogy az ügyvédek fölött a fegyelmi bíróságot az elsőbiróságok, épen azon bíróságok gyakorolják, a melynek tagjai fölött, mint már jelezni szerencsém volt, az ügyvédek ellenőrködni vannak hivatva ; hanem akkor ezen fegyelmi bíráskodás mindenesetre a felsőbb bíróságok jogköréhez lenne utalandó; követeli ezt az ügyvédi kar tekintélye, mely, mint mondám, nemcsak magát az ügyvédet, hanem a nagy közönséget is érdekli. Mert én alig tartom a helyes törvényhozási eljárással összeegyeztethetőnek, hogy mig az elsőbiróságok az aljárásbirák és a királyi tábla fegyelmi tanácsa alá vannak rendelve fegyelmi tekintetben: addig az ügyvédek, az elsőbíróság, azon elsőbiróság fegyelmi hatósága alá rendeltessenek, mely alatt a segéd- és kezelő-személyzet, iktatók, írnokok és kiadók állanak. De figyelembe veendő, hogy fegyelmi ügyekben a felsőbb hatóságot a legfelsőbb ítélőszék fegyelmi tanácsa képezi, a mely alá fegyelmi ügyekben az ügyvédek alárendelve vannak, melyhez, mint mondva volt, a magán-vádlónak, a kamara ügyészének és mindezeken fölül még az állam képviselete érdekében a királyi ügyésznek is van szava. Ezen felsőbb ha-
