Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-297
184 297. országos ülés november 5. 1874. hová soha nyúlni nem szabad, és a hová egyikünk sem akarhat nyúlni: a magán-életbe. (Helyeslés.) Ne vigyük a magyarul nem tudó hazánkfiait oda, hogy elkeseredéssel forduljanak el a magyar nemzettől. Miről van itt a szó? Magán-okmányokról, melyeket egyik vagy másik magyarul nem tudó hazánkfia szerkeszt. Paczolay tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ezen okmányok nyilvános okmányokként tekintendők, mert azonnal végrehaj tandók; s kérdi, ha, a mint a központi bizottság indítványozza, eredeti okmánynak azon nyelvű tekintetik, a melyen valósággal készült, a magyar pedig csak fordításnak: hogyan fogja ezt végrehajtani a biró? és azt mondja: hát ha a fordítás nem jó? Ha ezen ellenvetés áll: akkor ezen ellenvetés még sokkal inkább áll akkor, midőn ráfogják arra a fordításra, hogy az az eredeti. (Helyeslés.) Nem akarom a vitát hosszura nyújtani; hiszen e kérdés már az első alkalommal is, a mikor a tisztelt ház elé került, minden oldalról bőven meg lett vitatva; én csak annyit vagyok bátor a tisztelt ház figyelmébe ajánlani: bár mint álljon is ezen kérdés, egy tény, tudniillik a méltóságos főrendek módosítása á magyarul nem tudó hazánkfiainál a lehető legnagyobb ingerültséget szülte. (Helyeslések. Másfelől ellenmondásoh.) Ez tény. (Egy hang: Nem áll!) Ez áll ott is, a hol az egyes honpolgárok hazafiságát kétségbevonni egyátalán nem lehet, hogy ez a lehető legnagyobb ingerültséget szülte. Méltán vagy nem méltán szülte-e az ingerültséget: nem akarom vitatni; én azt hiszem, hogy méltán. Minthogy tehát a főrendek módositványa csakugyan oly nagy ingerültséget szült; minthogy az által, hogy ha elfogadják a központi bizottság indítványát, a magyar nyelv államisága, a magyar nyelv előjogai sértve egyátalában nincsenek; de ez másfelől megnyugtatására szolgál honpolgáraink nagy részének: én a' tisztelt házat arra vagyok bátor kérni, méltóztassék elfogadni a központi bizottság indítványát. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Megvallom, különös helyzetben vagyok, midőn már másodszor kell a mai napon ellenkező nézetemet nyilvánítani egy oly tisztelt képviselőtársam nézeteivel, kivel pedig, mikor csak lehet, szeretek egy nézeten lenni, sőt eltérő nézetemet kell nyilvánítanom oly képviselő társammal szemben, kivel többnyire egy nézeten szoktam lenni, s különösen még nehezebbé teszi e helyzetet azon hangulat, melyet a tisztelt házban tapasztalni szez^encsém van, és a mely alig engedi reménylenem, hogy nézetem kedvező fogadtatásra fog találni. De mindamellett kötelességemnek tartom nyilatkozni azért, mert, míg magát azt, ha a főrendiházi módosítás elfogadtatnék, helytelennek, hibának tartanám az intézmény szempontjából is, melyről most szó van: addig, megvallom, azon indokokat, melyek itt sokak által fölhozattak, — engedelmet kérek ezen tisztelt képviselőtársaimtól, — sem a magyar nemzet méltóságával, sem a helyes politikával összeegyeztethetőknek nem tartom. (Élénk helyeslés.) Hivatkozás történt azon szavakra, melyek nem oly régen e ház kebelében elhangzottak. Hogy az oly szavak irányában mi a nézetem: annak volt alkalmam akkor kifejezést adni, s e nézetem nem változott. De megmondottam akkor is azon meggyőződésemet, és megmondom azt most is, hogy ilyen, — igaz, bátran kimondom e szót, — hazafiúi indignatiot fölidéző nyilatkozatoknak nem szabad a mi politikánkra befolyással lenni. (Élénk helyeslés.) Én, tisztelt ház, nem tartom a magyar képviselőház méltóságával megegyezőnek, hogy azt mondja, hogy: „ha nektek nem volt elég a nemzetiségi törvény, ha ti ilyen szavakat hangoztattok még a ház kebelében is: na jó, próbálják meg, én nem engedem meg, hogy a ti ajkotokon beszélő fiai e hazának oly nyelven tudjanak szerződni és végrendelkezni, a melyet értenek." Én nem ezt tartom a consequentiának. Azon szavak vagy bírnak viszhanggal künn az országban, vagy nem. Ha nem birnak viszhanggal: igazságtalanság már alapjában büntetni akarni azokat, kik közt viszhanggal nem bírnak; ha birnak viszhanggal, ha roszat eredményeznek, elégületlenséget; ha a törvény megsértését eredményezik : nem az a consequentia, hogy ne engedjük meg nekik, hogy házas feleik szerződéseket egymás között oly nyelven kössenek, melyet értenek; hanem a consequentia az, hogy, a ki a törvény ellen vét: érezze minél előbb mennél szigorúbban a törvény hatályait. (Helyeslés.) Én azt tartom, oly kényes viszonyok közt, minő különböző nemzetiségek által lakott országokban a nemzetiségi viszonyok, nem lehet a nemzetnek — határozottan hangsúlyozva különböztetem meg a nemzetnek, mert igenis nemzet csak egy van az országban, és ez a magyar — nem lehet, mondom, a nemzetnek azt nézni, hogy egyik vagy másik töredéke ki van-e elégítve? nem lehet azt nézni, hálával, elismeréssel fogadja-e, a mit a törvényhozás ad ; de igenis nézni kell kettőt: egyik az, hogy minden fiát a hazának részesítsen minden jótéteményében, nyelv és nemzetiségi különbség nélkül, a mennyiben ez lehetséges; a másik az, hogy a lehetőség határát szabja meg ott, a hol az államiság kérdése kezdődik. (Élénk helyeslés.) És ép azért tartom helyesnek a képviselőház eredeti szövegezését, mert az ezen szempontból indul ki.
