Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-297

170 297. országos ülés tartott ülésében, tett indítvány folytán, a szöveghez toldott ezen szavak: „mig a vasúti és csatorna-épitő társaság az állami biztosítás jótékonyságát élvezi", kihagyandók lennének. Ajánlom a központi bizottság javaslatát a tisztelt képviselőház figyelmébe. Paczolay János : Tisztelt ház ! Daczára azon okoskodásnak, melyet a központi bizottság tisztelt előadója előadni méltóztatott, a főrendiház módosítását nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azért, mert kérdést nem szenved, hogy míg államgarantiát élvez valamely vasút: mindaddig a kormánynyal szerződési viszonyból keletkezett folytonos érintkezésben van; pedig nagy mérvben a vasúti üzletnek miként vezetésétől függ, hogy valamely társulat mikor menekül az állami garantiától. Mely tételek vétetnek föl az üzleti számlába, melyek a javítási számlába: mindez döntő befolyással van a garantiának nagyobb vagy kisebb mérvben való megállapítására, szóval, a garantia megszüntetésére vagy föntartására. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a vasúti építkezés befejezése után azonnal minden néven nevezendő összeköttetés, kivéve a főfölügyeletet, a vasút és az állam közt megszűnik; én azt hiszem, nem lehet, mert a garantiának megállapítása, az, hogy mennyire állapittatik meg : mindig attól függ, hogy minő szigorral vizsgáltatnak meg valamely vasútnak üzleti, építkezési és föntartási költségei. Ebből tehát világosan következik, hogy a vasúti társaságok igazgató tanácsosai mindaddig, míg a vasút az állam garantiáját húzza, a kormánynyal folytonos összeköttetésban állanak. Ha tehát a tisztelt ház más társaságokat, olyanokat illetőleg, melyek szerződési és kötelezettségi összeköttetésben állanak az állammal, épen a központi bizottság tisztelt előadójának előadása következtében elvetette a főrendek által ez érdemben tett módosítást: ugyanazon inditó oknál fogva el kell azt vetni itt is, ha csak a törvényt subjective nem akarjuk megalkotni. De én, tisztelt ház! fölhasználva azon alkalmat, hogy a képviselőház el méltóztatott fogadni azt, hogy ha a méltóságos főrendek valamely paragraphushoz egészen hozzá nem járulnak, azon paragraphusnak egész szövegére van joga a képviselőháznak módosítást tenni, hivatkozva a tegnapelőtti praecedensre, a melyet — mondom — a magam részéről helyesnek elfogadok: bátor vagyok egy módosítást benyújtani ezen paragraphushoz, mely szerint ezen 2. §. e) pontjához csatolt utolsó bekezdését kihagyatni kérem, és pedig azért, mert nem tudok különbséget tenni azon concessionariusok közt, kik a concessiot a törvény megalkotása előtt nyerték, és azok közt, a kik a concessiot a törvény keletkezése után nyerik. Én a jövendő concessionariusokról nem akarok roszabbat képzelni, nem akarom őket roszabb embereknek tekinteni, nem akarom november 5. 1874. | tőlük előzetesen bizalmamat megvonni; hanem őket hasonlóan tiszteletre érdemes embereknek kívánom tekinteni. Miután a tisztelt ház elfogadta, hogy azok, a kik jövőbeniesznek concessionariusok, mindaddig, mig a vasút a forgalomnak egészen át nem adatik, és mig az építkezésre vonatkozó számadások végleg be nem fejeztetnek: nem lehetnek a képviselőháznak tagjai; ennek természetes következése, hogy ha ez intézkedés szükséges a jövőre nézve, ugyanazon viszonyok forogván fön jelenleg, mint a minők fönforogtak: mulhatlanul szükséges a törvény ezen intézkedését a múltra nézve is megtenni, hacsak kiváltságot nem akarunk adni; hacsak személyes tekintetekből nem akarjuk a törvényt megalkotni arra nézve, hogy a múlt concessionariusokat ki akarjuk hagyni a törvény ezen intézkedéséből. Én nem ismerhetem el helyesnek, legalább a magam részéről, a tisztelt előadó urnák a törvényjavaslat első tárgyalása alkalmával a §. e módon való megállapítása mellett fölhozott okoskodását; mert azon meggyőződésben vagyok, hogy minden képviselőnek kötelessége tudni, akár van incompatibilitási törvény, akár nincs, hogy mi fér meg a képviselő állásával, mi nem. Igen furcsa, ha csak most, midőn a törvény megalkottatik: tudja meg az illető képviselő, hogy, mint concessionarius. nem lehet a ház tagja. Ha tudja most, tudta, tudnia kellett a múltra nézve is. A képviselőház némely tagjai, kik az előzményeket olvasták, tapasztalhatták, hogy az 1836—1840. országgyűlés adta az első vasúti engedélyt, adta a mostani osztrák állam -vasúttársaságnak, illetőleg Ullmannnak, e társulat képviselőjének. Akkor, tisztelt ház! nem tudom mi okból, de egyetlenegy képviselő sem találkozott, ki a consortium tagja lett volna, vagy az engedélyesek közé lépett volna, a mire pedig később igen-igen sokan találkoztak. Ha szabad, ha illő lett volna képviselőnek engedélyért folyamodni: föl lehet tenni, hogy akkor is lettek volna oly egyének, kiknek a concessio jól esett volna, s a kik azt a maguk hasznára fordíthatták volna; hanem nem tették, és kérdést nem szenved, hogy nem tették azért, mert meg egyeztethetőnek nem tartották képviselői állásukkal, mert nem akarták, hogy ők, mint képviselők, magukmaguknak engedélyt szavazzanak meg, s ezen engedély miként leendő foganatosítására később, mint képviselők, szintén befolyjanak. Tisztelt ház! Jól emlékszem az akkor történtekre, mert én azon az országgyűlésen, mint irnok működtem Hontmegye akkori követe mellett. Az engedélyes rész vényjegyeket — úgynevezett ActienScheino-kat — bocsátott ki, melyeknek elfogadása a követnek semmibe sem került, hanem, a mint a házból kilépett, azonnal találkozott sensal, a ki azokat jó áron megvette. S a mint emlékezni fognak a