Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-297
297. országos ülés 1874. november 5-én Perczel Béla elnöklete alatt. Tárgyai: Kérvények bemutatása. Horváth Gyula az erdélyi kincstári erdők fa-üzlete tárgyában interpellálja a kormányt. Az összeférhetetlenségi törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosítások tárgyaltatnak. A közjegyzőkről szóló törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosítások tárgyalása megkezdetik. A kormány részéről jelen vannak: Bartal György, Bittó István, gr. Szapáry Gyula, Szende Béla, Wenckheim Béla b., utóbb Ghyczy Kálmán. (Az ülés kezdődik cl. e. 10 órakor.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést megnyitom. Az utóbbi ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a november 3-kán tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. A mai ülés jegyzőkönyvét Széll Kálmán fogja vezetni, a szólók neveit pedig Wächter Frigyes és Beöthy Algernon fogják jegyezni. Papp Lajos: Tisztelt képviselőház ! Van szerencsém benyújtani Légrádi testvérek, budapesti nyomdászok folyamodványát a Budapesti Közlöny kiadására vonatkozólag azon kéréssel, hogy tekintettel arra, miszerint a folyamodók a Budapesti Közlönyt illetőleg az államkincstárra nézve előnyös ajánlatot tettek, s e kérdés a költségvetés tárgyalásánál előfordul : méltóztassék azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a képviselő ur ezen kérését? (Eli Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta és e szerint a kérvény a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Horváth Gyula: Van szerencsém a pénzügyminiszter úrhoz interpellatiót intézni. Mielőtt azonban azt beadnám, legyen szabad röviden a tárgyat jeleznem. Erdélyben az állam-erdők, a faüzlet, az állam által ugy kezeltetik, hogy az állam megmérhetetlen kárt szenved. Ezen már megkezdett faüzlet folytatását egyszerre megszakítani nem lehet; ezt mindenki tudja. De hogy azon gazdálkodás, mely az állam-erdőségeket részint tönkre tette, és az alig fejlődő fakereskedést Erdélyben már csirájában elnyomta, megszüntettessék: ez az országnak, és különösen az ország erdélyi részének érdekében áll. Tudomásomra jutott, hogy a kormány, a raktárakban fölhalmozott famennyiségtől valahogy megszabadulandó, a legközelebbi időben, ha jól emlékszem, septemberben Biach és Bayersdorf czéggel bizonyos fa eladása iránt alkura és szerződésre lépett; ezen szerződés értelmében Biach és Bayersdorf czégnek 16 krajczárért kubikíábját számítva a fának, átadatik évenként mintegy 1,200.000 egész 2,000.000 köblábig terjedő mennyiség; azonban ezen 16 krtól eltekintve, az állam fizet a czégnek a Petrozsénybe átadott fa fölfürészeltetéséért kubiklábonként 9 krt, azért, hogy leszállítsa a czég Temesvárra, Lippára, Szegedre, Aradra kubiklábonként 5 krt, továbbá ad az állam ezen czégnek — ha jól vagyok értesülve —• 2 krt kubikíábjátél provisiot, azaz fizet nyers kubiklábjától 16 krt. Mindenki tudja, hogy a fölfürészelés által a famennyiségből 30% elvész, tehát tulajdonképen az állam nem 100 kubiklábot kap nevezett piaczon, hanem 70-et. így tehát 100 Q lábért fizet anynyit, a mennyit helyes számítás szerint 70 köbláb után kellene fizetni. Ha ezen szerződés így áll, és ha való a mint én értesültem, — hogy további faüzletekre is ezen czéggel alkut akarnak kötni és szerződésre lépni,— az pedig nem vezethet egyébre, mint Erdélyb en a fakereskedésnek tökéletes elrontására. Ezen ügyet tovább halasztani nem lehetvén, bátor vagyok a
