Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-285

285. országos ülés Julius 28. 1S74. 1 észrevételeim vannak az egész fejezetre, illetőleg az itt meghatározott, vagyis inkább a föntartott választási módra nézve, és mert észrevételeimet nehéz lett volna egyes szakaszoknál érvényesíteni: azért átalánosságban fogom azokat előadni annál is inkább, mivel az egész fejezetnek a központi bizottsághoz való visszautasítását leszek bátor indítványozni a czélból, hogy azt más elvekre fektesse, tudniillik olyanokra, a melyek, meggyőződésein szerint, a kitűzött czélnak leginkább megfelelnek. Ha figyelemmel vizsgáljuk azon okokat, a melyek végett ezen ház elé novella terjesztetett a választási törvényhez : nem tagadhatjuk azt, hogy ezen novella előterjesztésének főokát azon visszaélések képezték, a melyek eddig a választásoknál előfordultak. De, tisztelt ház, azt sem tagadhatja senki, a ki a választásoknak történetét figyelemmel kisérte, hogy ezen visszaélések kútforrása leginkább a választás módjában fekszik. Méltóztattak az eddig elfogadott §§-okban oly dispositiokat tenni, melyek iegtöbbikéhez én is hozzájárultam ; de melyek egynémelyike aggodalomra adott okot. Én meg is vagyok győződve, hogy ezen dispositiokból haszon fog káranmlni, szabatosabb eljárás fog bekövetkezni, mint ;.« eddig történt választásoknál; de mindazáltal az eddig tett változások igen kevés befolyással lesznek a visszaélések, vesztegetések meggátlására. Egy hasznot elértünk már, és ez az, hogy az állandó névjegyzék által megkíméltetnek a választók attól, hogy kénytelenek legyenek ugy, mint eddig a központba menni, hogy magokat beírassák; de fönmarad ezen fejezet mellett is egy hasonló kellemetlenség, tudniillik a választóknak a választási actusnál való összetódulása. Meg vagyok győződve arról, hogy a tisztelt ház a vesztegetéseknek elejét kívánja venni; de egyszersmind azon meggyőződésben vagyok, hogy ha a vesztegetéseknek elejét akarjuk venni: akkor bölcsen cselekszünk, ha a lehetőségig az alkalmakat is kerüljük, melyek épen a vesztegetésekre vezetnek. Már most, ha a dolgokat gyakorlati szempontjából tekintjük, nem pedig a theoria szempontjából: akkor nem fog csodálkozni senki, hogy az év azon szakában, midőn a földműves ember munkát, keresetet találna, nem szívesen megy a több mértföldnyi távolságra fekvő központba, minek következtében a választók megkívánják, hogy oda fuvaroztassanak, és azt sem lehet rósz néven venni, hogy ily alkalmakkor a fuvarozás költségeit a jelöltek magokra vállalják. Itt van a vesztegetésekre leginkább alkalom, és tudjuk a gyakorlatból, hogy ezen czim és titulus alatt történik a legtöbb visszaélés. Épen ez áll az itatásra és minden egyébre, a mi hozzá tartozik. Erre is leginkább alkalmat szolgáltat az hogy a választók egy helyre csődülnek össze, hol, mindnyájan tudjuk, hogy ily sokaságban mindig találkozik néhány kortes, a ki az illető jelöltnek vagy pártjának kívánsága ellenében is itallal tartja a népet. Én ezen alkalmakat a lehetőségig kikerülni óhajtanám. Hozzájárul ugyan ezen szemponthoz még egy harmadik dolog, és ez az, hogy egynémely választásnál eddig előfordult lélekvásárlás, mely a szavazás utolsó perczeiben, például ha két jelöltre beadott szavazatok közt nem nagy a különbség, a hol az utolsó néhány község, vagy talán épen a legutolsóközség szavazata dönt: — tökéletesen megszűnik. hogy ha a választass nem együtt, nem egy és ugyanazon helyen tömegesen történik ; mert akkor a beadott szavazatok állásáról senkinek sem lesz tudomása. Én tehát, tisztelt ház, kívánatosnak tartom, hogy a szavazás ne történjék ugy, mint az ötödik fejezet is föntartja, ne történjék egy és ugyanazon a helyen. Legtermészetesebb következése ezen nézetemnek az volna, hogy a községenkénti szavazást kérjem. Bevallom ugyan, hogy a községenkénti szavazás ellen több részről fölhozott nézetekben én nem osztozom, és meg vagyok győződve arról, hogy népünknél és átalában nálunk is nehézség nélkül lenne eszközölhető a községenkénti szavazás; de tekintettel akarok lenni én is azon némely ellenvetésre, a mely a községenkénti szavazás ellen fölhozatott, és azt hiszem, hogy egy közép-ut választható, az tudniillik, mely a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény 25-ik §-ában foglaltatik. Ugyanazon választók, kik az országgyűlési képviselőket választják: folynak be a megyei bizottmányok választásába is. Ezen szakasz azt rendeli, hogy a választások 600 választót meg nem haladó és 200 választónál kevesebbet magokban nem foglaló kerületenként történjék. A tapasztalás azt mutatta, hogy ezen választások az országban minden akadály nélkül vitettek keresztül; nem látom tehát át, hogy ha a törvényhatósági bizottsági tagok választására azon kerületek szerint történhetett a választás: miért ne lehessen azt keresztülvinni az országos képviselők választásánál is. Ez által azon nehézségeknek és visszaéléseknek, melyek a tömeges szavazásnál előfordulnak, elejét vehetnők, és azt hiszem, nagyobb nehézséggel a kivitelre nézve nem találkoznánk sehol. Egy másik nagy előnye is volna ezen eljárásnak, és ez az, hogy a választás mindenütt egy és ugyanazon a napon befejeztethetnék. Ha végig nézünk ezen 5-ik fejezeten, látjuk, mily nehézkes és a gyakorlatban mily mindenféle ! visszaélésekre indokot szolgáltató dispositiok kíván-