Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-293

293. országos ülés ocíober 28. 1874. 133 hogy a mi évekig nem teljesíttethetett, egynehány hónap alatt ténynyé váljék, lehetővé tétessék: nem tudja mit követel és kitől követeli. (Tetszés.) Tökéletes adórendszer nem létezik sehol, tudtommal legalább, a világon; maga a tudomány sincs annak elvei s elemei iránt tisztában magával. A legnehezebb törvényhozási föladatoknak egyike ez, mely tökéletesen tán soha sem lesz megoldva. Azon zilált közigazgatási, törvénykezési, nemzetgazdászati és egyéb viszonyok közt pedig, melyek nálunk léteznek, egyhamar bizonyosán nem lesz megoldható. Ha vannak, kik képesek megoldani, én nem érzettem magamban azon bátorságot, hogy a legutóbbi ülésszak szétoszlása óta eddig elmúlt néhány hónap alatt ily nagy munka megkezdéséhez csak hozzáfogni is merészeltem volna. Én azon nézetből indultam ki, hogy annak, ki vagyoni állapotát javítani akarja, mindenekelőtt élnie kell, életét kell föntartania, biztosítania kell azt. Ha ezt teszi, ha megmenekszik az élet nyomasztó, lehangoló mindennapi gondjaitól: akkor van ideje gondolkozni, és akkor már a siker reményével gondolkodhatik állapotának javításáról. Én azon nézetből indultam ki, hogy égető bajaink orvoslására, melyek pénzügyi zavarainknál fogva állami életünket veszélyeztetik: mindenekelőtt államháztartásunk akadálytalan föntartásáról kell gondoskodnunk ; nekünk e végre, hogy magyarán kimondjam, a mit érzek, nem bármi szép tudományos fejtegetésekre, hanem kész pénzre van szükségünk. (Derültség.) Gondoskodjunk ennél fogva első sorban azon módokról, a melyek államháztartásunknak fönakadás nélkül további föntartására szükségesek. Ha ezt biztosítottuk: akkor lesz ideje annak, hogy szóljunk adóreformokról, ha tetszik, tökéletes adórendszerről. Ha idő előtt teszszük azt: akkor, nézetem szerint, a tökéletesebbért, de lehetetlenért elmulasztjuk azt, a mi gyakorlati, a mi kivihető, a mi lehetséges. Ezen nézet az oka egy részben azon mulasztásnak is, a melyet kénytelen vagyok ez alkalommal a tisztelt ház előtt őszintén bejelenteni. Én, tisztelt ház, az utolsó ülésszak bevégezte óta a közös activák kérdésében, a bank-kérdésnek megoldásában semmit tenni képes nem voltam. Az első nyilatkozattól, melyet e tárgyban teszek, függ egész további eljárásom ezen fontos ügyekben. Én nem tehettem azt, hogy ezen rám nézve annyira fontos nyilatkozatot, a tárgyak minden előzményeinek tüzetes tanulmányozása, minden részleteinek és következményeinek komoly megfontolása nélkül tegyem meg. Én nem éreztem azon erőt magamban, hogy egyszerre végezzek két oly nagy munkát, milyent egy részről az általam emiitett nagy fontosságú ügyek képeznek és milyen más részről az állam kimerült pénztárának a szükséges készletekkel való, bizony-bizony nem könnyű ellátása és a beterjesztett javaslatoknak szerkesztése volt. Én azt gondoltam, jobb későbben és jól; mint korábban és roszul tenni valamit. (Helyeslés a jobb oldalon.) A tisztelt háznak joga van e miatt pálezát törni a minister fölött; de az ember mindemellett többet annál nem képes teljesíteni, mint amit teljesíteni tehetségében áll; és alig csalódom azon vélekedésemben is, hogy fca a tisztelt ház bölcsességének sikerül államháztartásunkat rendezni, biztosítani: bármely ministerium az általam emiitett nagy fontosságú kérdésekben a siker biztosabb reményével fog eljárhatni, mint azt a jelen ministerium eddig tehette volna, midőn ország-világ tudta, hogy pénzügyi zavarai miatt erélyes föllépésre nem képes. Kétségkívül mondani fogják, tisztelt ház, hogy azon javaslatok, melyeket a pénzügyminister beterjesztett, a nemzet tőke-vagyonát támadják meg, ezt tenni nem szabad; az adóképességet kell mindenekelőtt emelni, mielőtt az adók szaporításáról, emeléséről szó lehetne. Meglehet, nézetem hibás; én elismerem ugyan azt. hogy a fölszaporodott hátralékok adózóink, községeink egy részét igen súlyosan terhelik; de hogy folyó adóink a nemzet tőkevagyonát megtámadják: ezt részemről álSitani nem merem. Nem hiszem, hogy azon törvényjavaslatok, melyeket beterjeszteni bátor voltam, megtámadják a nemzet tőke-vagyonát; mert a ki jövedelmeinek hűtlen, hibás bevallása miatt eddig adóval aránytalanul csekélyen volt megróva : méltán nem fog panaszolkodhatni arról, hogy vagyonának tőkéje támadtatik meg, ha a kivetési erélyesebb eljárás mellett vagyonához aránylag rovatik meg. A vadász miért ne fizessen a mulatságért, melyet kedvel; az, a ki vasúton utazik, ha valamivel többet fizet is: azért még vagyonának tőkéjét nem támadja meg. Sőt azt merem állítani, hogy még azon földbirtokos is, a ki például 100 frt adót fizet, öt vagy tiz perczentes fölemelés mellett öt vagy tiz forinttal többet fizet, azért a legroszabb esetben talán indíttatva érezheti magát arra, hogy holmi fölösleges dolgokról lemondjon; de e miatt, ha átalában nem igen rósz gazda, vagy különben már vagyonilag végkép elmerülve nincs: vagyonának tőkéjét nem támadja meg. A mi pedig a ház túlsó oldalán emiitett vasúti szállítási adót illeti: az oly csekély mérvben van e törvényjavaslatban megállapítva, hogy egyátalában a kereskedelmi forgalmat nem fogja megakasztani. Mi kell ahoz, hogy az adóképesség fejlesztessék? Ahoz sok kell : jó közigazgatás, igazságszolgáltatás, népnevelés, felsőbb oktatás, iparfejlesztés, hitelrendszer, közlekedési eszközök, czélszerü kereskedelmi politika és sok más kell, a mi ezek létesítéséhez kívántatik és kellenek hozzá még szerencsés conjuncturák is. (Halljukl) Ki az, a ki mintegy varázsvesszővel egy csapásra, vagy csak rövid idő