Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-289
289. országos ülés augusztus 1. 1874. 103 egy lépést tenni a felé, hogy idővel maga a pénzügyi kérdések tárgyalása is a ház bizottsága által készíttessék elő: legalább annyira kívánok most menni, hogy a költségvetés tárgyalása ekként kiséreltessék meg. Nem fogadom el azon ellenvetést, hogy végtelenig nyúlnának a tárgyalások; mert látjuk, hogy a mi tanácskozásaink mindamellett, hogy a pénzügyi bizottság bizonyos nymbust adott az elénk terjesztett iratoknak: azok mégis tetemes időt vettek igénybe, és ha azt az időt helyesen meg fogjuk osztani, a bizottsági tárgyalás bizonyosan elég lesz az egész költségvetés letárgyalására is, és nyerni fogunk annyit, hogy a költségvetés viszonyaival és tételevei meg fognak ismerkedni azok, a kiknek arra kedvök és hajlamuk van. {Helyeslés bal felől.) Én tehát, röviden szólva, elfogadom a módositványt és ahoz járulok. (Helyeslés bal felől.) Schvarz Gyula: Tisztelt ház! Nagyon röviden csak annyit jelentek ki, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam indítványát pártolom; pártolom pedig igen fontos okoknál fogva; pártolom azokon kívül, a miket Tisza Kálmán és Péchy Tamás tisztelt képvisdlőtársaim fölhoztak még azért is, mert én részemről jelen helyetünkben egy ily külön pénzügyi bizottsági intézmény által a ministeri felelősség elvét is komolyan invalidaltnak vélem. Több más államban ezt talán nem látnám; de látom Magyarországban azon függésnél fogva, melyben az Ausztriával, illetőleg a közös ügyekkel törvényes viszonyban vagyon. (Mozgás jobb felöl.) Teljes lelkemből örülök, hogy a külügyek élén egy magyar születésű hazafias és kitűnő férfiú áll és természetesnek találom, hogy ő mindenesetre természetszerű befolyást gyakorol állásánál fogva a magyar kormány összeállítására és politikájára; de ép azért, mert ez történik, és a mennyiben ennek forrása a közjogi alap: természetesen kívánatos is; másrészről azonban nem akarnám fokozni azon közegeket, melyek a parlamentális kormányzatot az ellenőrzés szempontjából megnehezítik. Elégszer volt elmondva a házban s azon kívül s legyen szabad nekem itt most ismételnem, hogy véghetetlen nagy kár volt az, hogy azon pártnak kitűnő feje, a ki megalkotta a kiegyezést, Deák Ferencz ki ezen pártnak vezére volt: annak idejében nem állhatott egyúttal nemcsak pártjának, de a kormánynak is élére. És ha ez történt volna, talán máskép alakult volna a hét évi gazdálkodás. Természetes tehát, hogy miután mindazon factorok, a melyek különben az igen tisztelt Deák-párt mélyen tisztelt és kitűnő vezérének, a ki nem kormányelnök, közelében vannak: a pártra amúgy is természetszerűleg befolyást gyakorolnak épugy, a mint azon állás, a melyet a külügyek élén álló magyar születésű hazafi irányában a magyar kormánynak elfoglalnia kell, oly helyzetbe hozzák a házat, hogy mondhatni, hogy tulajdonképen a kormánynak nem egy vezére, hanem talán három is van. Hogyha pedig jövőre a pénzügyi bizottság állandósittatik: mi természetesebb, mint az, hogy azon hatáskörnél fogva, melylyel a pénzügyi bizottság bir, miután a kormányzatnak minden mozgató eleme kezében van, ezen pénzügyi bizottság egy negyedik kormánynyá s oly hatalommá fogja magát kinőni, hogy valóságos tutelát, valóságos curatelát fog a kormány fölött gyakorolni. Ezt eddig részben igen helyesen tette; mert a kiegyezés óta fájdalom egyes kitűnőbb ministereket kivéve, nagyon gyenge kormányaink voltak. E tekintetben szükség volt tehát erre, hogy gyenge kormányaink egy ily feleletre nem vonható titokzatos hatalom mögé búvhassanak, megállandósul és a pénzügyi bizottságnak jelen tagjai kidüinek is, a a kormányt mindig bizonyos gondnokság alatt fogja tarthatni egy ily bizottság még ha gyengébbek lesnek tagjai, mint magok kormányaink. (Gsemeghy Károly államtitkár közbeszól : Eláll.) Igen szeretném hallani Csemeghy urnák érveit, hogy miért méltóztatik közbeszólani; de miután érveket nem hallat, már csak azért, mert Csemeghy ur e kérdést nem tartja fontosnak, „ Eláll ! L közbeszólására még sem fogok elállani eléggé. Én tehát, uraim a ministeri felelőség elvének érdekében is óhajtom már Tisza Kálmán indítványának elfogadását; de óhajtom azért is, mert ugy tudom, hogy azon localís érdekek, a melyekről előttem fölszólalt képviselőtársam a túloldalról beszélíett: az ország összes vidékéről összesítve elvégre is magának a hazának képezik érdekeit, és kívánatos, hogy a vasutak és más egyéb érdekek esetében, azok, a melyek a közre hasznosak, czélszerünek és compatibilisek, kellőbben megvitathassanak, és több oldalról, mint semhogy tizenöt tagból álló szűk körű bizottság erre alkalmas lenne. Mindezeknél fogva nem tehetek egyebet, s különösen azért is, mert azoknak nagy része, mik Angliára vonatkozólag mondattak, nem állanak, vagy legalább nem ugy állanak: mindezeknél fogva mondom, nem tehetek egyebet, minthogy Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársainnak indítványát melegen ajánljam elfogadásra. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök : A Tisza Kálmán képviselő ur által beadott indítvány föl fog olvastatni. Beöthy Algernon jegyző (újra fölolvassa Tisza Kálmán indítványát.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház az imént fölolvasott módositványt igen vagy nem? (M? Nemi) Méltóztassanak tehát azok, kik elfogadják,, fölállani. (Megtörténik, fökiáltások: Többség! kisebbségi) Méltóztassanak tehát fölállani azok, kik
