Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-272

272. országos ülés Julius 13. 1874. 69 függővé: meg kell mondanom, hogy minő három föltétel az, a mely engem ennek elfogadására bírhatna. (Halljuk l) Hogy a többi kérdéseket — az ojtozi és a tömösi vonalak közötti kérdéseket — ez alkalommal mellőzöm: azt nem teszem azért, mintha határozni akarnék magam részéről az egyik vagy másik mellett, az egyik vagy másik ellen; hanem teszem azért, mert magánál ezen orsovai engedélyokmánynál fogva részemi öl nem lévén képes sem a nemzetközi egyezményt, sem az engedély-okmányt elfogadni: ugy is szabadon marad a tér a további lépésekre mindazoknak, a kik ez irányban positiv adatokkal föllépnek. Azon három föltétel, melyet említeni bátor voltam, a következő: az első az, hogy a megnyitásnak egyszerre történte biztosítva legyen; a második az, hogy biztosítva legyünk, a mennyire lehet, az iránt, hogy a romániai vasutak üzletének berendezése által, még ha egyidejűleg nyílik is meg, nem fognak azon termények és egyéb szállítmányok, melyek természetszerűleg Tömös felé, egyszóval az erdélyi összeköttetés felé mennének, az orsovai öszszeköttetés által elvonatni; a harmadik az, hogy biztosítékunk legyen az iránt, hogy nem fog megtörténni az, a mi iránt nemcsak bennem támadtak aggodalmak; hanem a mint igen jól tudjuk, a pénzügyi bizottság minden tagjának kebelében is éltek, hogy a romániai terményeknek a differentialis tariffák olcsóbbá tétele utján egyfelől megrontja az éjszak-német piaczokat a magyar terményeknek, és másfelől — s itt jő tekintetbe az ipar, — hasonló tarifák utján magunk teszszük lehetetlenné, hogy tul a természetes összeköttetések következményein, — mert azok ellen harczolni nem kívánok, — a németországi és osztrák iparczikkek eláraszthassák a keletet, és iparunkat a fejlődés csirájában elfojtsák. (Helyeslés bal felől.) E tekintetben, tisztelt ház, én biztosítékot nem látok. A tisztelt minister ur, és a központi bizottság tisztelt előadója is azt mondja, hogy biztosítva van az egyidejű megnyitás. Engedelmet kérek, az egyidejű megnyitás egyátalán biztosítva nincsen. Nem azért a 3 hónapért, a melyre én sem helyezek súlyt; hanem azért: mert a nemzetközi szerződés beszél ugyan egyidejű megnyitásról ; de már az engedély-okmány nem azt mondja, hogy ezen pálya megfog nyilni akkor, mikor a másik: hanem azt mondja, hogy 4 év, és esetleg 3 hóval kevesebb, mint 4 év alatt. Félreértések elkerülése végett, tisztelt ház, határozottan kijelentem, hogy midőn eziránt aggályt táplálok: nem vezet sem a romániai kormány, vagy törvényhozás iránti bizalmatlanság, sem még azon föltevés sem, hogy talán saját kormányunknak nem lenne komoly szándéka a két kapcsolatot tényleg létesíteni; én mindkét helyről a legnagyobb, legelhatározottabb jó szándékot tételezem föl; de kiindulok ezen aggályom kifejezésénél a helyzetből. A tisztelt minister ur ugyan azt mondja, hogy a romániai kormány óhajtotta a kapcsolat végett az alkudozásokat megnyitni; de azt gondolom, a tisztelt minister ur sem fogja mondani, hogy a romániai kormány, vagy a romániai törvényhozás, vagy a romániai közvélemény, ezt rohamosan, valami nagyon sürgette volna. Hasonlag nem fogja mondani, hogy itt Magyarországon épen az utolsó években, épen most akár a törvényhozásban, akár azonkívül a közvélemény ezen csatlakozások létesítését égetőnek, sürgetősnek nyilvánította volna. Nem volt ez, így sem Romániát, sem Magyarországot tekintve. Hogyan van tehát, hogy mégis, mint legsürgősebb, legégetőbb kérdés, mint halasztást nem tűrő kérdés áll ez most előttünk? (HalljuM) Onnan van az : mert ez nagy érdeke az osztrákállamvaspályának, (ügy van\ bal felől.) És ismét kijelentem, hogy az osztrákállamvaspálya társulatot én egyátalában megtámadni, vagy bántalmazni nem akarom. Az egy üzleti társulat, a mely igyekszik mennél jobb üzletet csinálni; teljes joga van hozzá; sőt joga van, hogyha valaki vele, ő rá nézve nagyon előnyös; de a másik félre nézve pedig nagyon káros üzletet köt: ha azt még azon kivül ki is neveti. (Elénk helyeslés bal felől.) Már most előjött tehát az osztrákállamvaspályának nagy érdeke. S ez természetes; mert az összes romániai vasutak az ő üzletében vannak; ha most megkaphatja a orsova-temesvári vonalat, kezében van az egész forgalom egész Magyarországon és Ausztrián keresztül: ekkor termékenyítheti az által a romániai vasutait; de azok utján ismét termékenyítheti magyarországi és austriai vasutvonalait is, s természetesen oly politikát fog követni, mely ezen szempontból a legjobb. Mert neki nem az az érdeke, hogy magyar terményeket szállítson; hanem az, hogy szállítson, (Helyeslés bal felől.) s ép azért sokkal nagyobb érdekében áll romániai terményt szállítani; mert az sokkal nagyobb utón szállíttatik. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Nem kutatom, ki adott az államvaspályának ily nagy hatalmat. De hogy e nagy hatalom meg van, az czáfolhatatlan tény. Már most kérdem: hogy ha ma ezen államvaspálya társulat ama engedély-okmányban már biztosítva van az iránt, hogy az ő vasútja mindenesetre megfog nyilni, legfeljebb 4 év alatt, és midőn az, hogy a másik ne nyíljék meg, az ő érdeke: nem fogja-e s pedig a maga szempontjából jogosan, — mert a nemzetközi szerződést nem ő irta alá — befolyását érvényesíteni arra, hogy a másik pábya kiépítése legalább is el halasztassék, hogy neki a kellő ideje meglegyen a másik pálya forgalmát is saját pályájára szoktatni és terelni. (Helyeslés bal felől.) Meg-