Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-272
58 272. országos ülés Julius 13. 1874. Előbb emlitém, hogy a részleges vidéki érdek azt mondja, hogy miért Tömösnél, és miért nem más szorosnál történik a csatlakozás. Én, tisztelt ház, egyátalában nem akarom kétségbe vonni a vidéki érdekeknek" némely esetekben 1 jogosultságát: hiszen nem következés, hogy a vidéki érdek ellentétben álljon az állam közérdekével. De különben is a részek egészséges állapota, hogy ha az nagyban és egészben, mint szokás mondani, meg van : kétségkivül jelenti, hogy az egész állapota is egészséges. És én, a ki oly megye kerületét képviselem, melynek egyátalában nem jutott osztályrészül semmiféle kedvezmény az ujabb korszakban. (Közbeszólások: Nem tartozik idei) Nem vádoltathatom önzéssel, ha erre súlyt fektetek; mert ha van vidéke az országnak, mely azon gazdag lakomákból, mely eddig föltálaltatott: {Fölkiáltások: Nem tartozik ide a dologra l) semmi sem jutott, bátran hivatkozhatom a tisztelt képviselő urakra, hogy ez épen Barsmegye, sőt nemcsak hogy nem jutott semmi, hanem épen a legújabb időben azon piaczokat, melyeket — a bányavárosokat értem, az előtt, •— lehet mondani, — kizáró tulajdonul birt, és melyekre való tekintettel szabatott ki az adó-provisoriura által igen magas adója, épen a vasut-hálozat által mind elvesztette. (Fölkiáltások: Nem tartozik idei) tudom; de meg kellett említenem ; — s ha mégis azt mondom, hogy a kormány jelen pénzügyi helyzetünk mellett más kapcsolati pontot nem fogadhatott el, mint a tömösit: ez egyenesen csakis a tényleges helyzetnek felel meg. A tömösi csatlakozási pont Brassótól, mintegy három mértföld és valami, a másik kapcsolati pont pedig akár Brassótól, akár a keleti vasút egyik vagy másik pontjától véve, — ismét hiteles informatio alapján mondom, — 10—12 mértföld. Mármost akár az állam maga épitse ki ezen vasutat, akár pedig kamat-biztositás mellett épitessék ki : kétségtelen, hogy a három, s negyed mértföldnyi vasút kiépítése vagy annak kamat biztosítása, sokkal csekélyebb értékbe kerül, mint a 12 mértföldnyi vasút költségei, vagy a költségek kamatainak biztositása. Sokan aggódnak az iránt, s ezt már előbb emlitém, hogy az orsovai csatlakozás, tehát a temesvár-orsovai vasút kiépítése által minden forgalom elvonatik a keleti vasúttól; én nem tagadom, hogy bizonyos mesterkélt intézkedéssel, eljárással a forgalom természetes útját egy ideig akadályozni lehet; de hogy az magát előbb-utóbb rectificálja, és a kereskedelem a maga érdekében megkeresi azon utvonalat, a mely reá nézve a legelőnyösebb: ezt senki sem tagadhatja. A tisztelt ház engedelmével ezen egyezménynek még egy pontjára vagyok bátor kiterjeszkedni, melyet némelyek fölhoznak, azt mondván, hogy inkább ne legyen semmi csatlakozás a magyar állam és Románia között, mintsem hogy épen ezen csatlakozás legyen. Ez, tisztelt ház, nem lenne más, mint az elzárkózás politikája, az elszigeteltségé, valóságos chinai fal fölállítása, mely megjárta a középkorban politikai, társadalmi, — s a mennyiben létezett -— forgalmi tekintetben ; de átalában nem kivihető, nem is okszerű a mai korban; ma, midőn oly óriási a solidaritás, az érdekközösség, a világ összes nemzetei és államai között; midőn közössé vált a tudomány a közművelődés egyetemessége, és közössé vált az ipar és kereskedelem összeköttetési forgalma; ma ily elzárkozottságot létesiteni akarni: egyértelmű volna az absurditással, s ha per absurdum, mégis kivihető volna, -— a mit tagadok, — azon nemzet maga-magának emelné föl siriratát; mert annak, ha kedvező körülmények között van, vagy zsírjában kellene megfúlnia, vagy ellenkezőleg éhen kellene vesznie, vagy a történelem és az események napirendre térnének fölötte. Én átalában nem lehetek ily elzárkózottság barátja, és ha múlt alkalommal helyeseltem a belügyminister ur azon nyilatkozatát^ hogy a magyar állam és nemzet nem ambialja azon hivatást, hogy akár kelet, akár nyugot felé terjeszkedjék: azt elismerem politikai tekintetben; de hogy ne terjeszkedjék ipara, munkája, és kereskedelmi forgalma által: azt határozottan kárhoztatom; sőt ellenkezőleg óhajtom, vajha a magyar nemzet munkája, ipara és kereskedelmi forgalma által minél kihatóbbá válnék, minél inkább igyekeznék megmutatni, hogy ha föntartani tudta magát hosszas ideig, és megvédeni az országot a belviszályok közt és a külellenség ellen : ugy a béke műveinél is tud akként megállani, hogy a versenyt, melyet az egymásmelletiség előidéz, kiállja. Föntartva esetleges mondandóimat részint a vita folyama alatt, részint a vita utánra, bezárom előadásomat azon kéréssel: méltóztassék a vasúti csatlakozások iránt Romániával kötött egyezményt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Zichy József gráf kereskedelmi minister: Tisztelt házi Nem fogok a tisztelt ház türelmével visszaélni, és csak néhány rövid szóval szándékozom indokolni az előttünk fekvő nemzetközi egyezményt. (Haítyukl) Ha országunknak geographiai fekvésénél fogva politikai hivatásunkon kivül közgazdasági hivatásunk is van: ez, ugy hiszem, nem lehet más, mint közvetíteni a kelet és a nyugot közt a kereskedelmet, és ezzel együttesen a culturát. Ezen közvetítés alatt azonban nem pusztán szállítást érthetek; de igenis értem azt, hogy saját eladó termékeinket szaporítsuk a keletéivel, és azzal, mit termelni megtanultunk a nyugottól, lássuk el a nálunknál még csekélyebb iparos előhaladottsággal bíró keletet. Ezon összeköttetés és közvetítés által fogjuk csak a szó szoros
