Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-271
50 271. országos ülés Julius 4. 1874. is mondják néha-néha ezen szói a lapokban vagy itt a képviselői padokról: óhajtanám, hogy legalább a bársony-székekről ne találkozzunk ilyeu kifejezésekkel. (Helyeslés bal felől.) Továbbá azt mondta a tisztelt minister ur: „Bizonyítja ezt az általunk megalkotott nemzetiségi törvény, mutatja ezt annak azóta történt alkalmazása." Már a mi a nemzetiségi törvény megalkotását illeti: én elismerem, hogy abban haladás van, és elismerem , hogy annak meghozása a magyar nemzet részéről a loyalitásnak bizonysága, és habár magam is több §-t nem tartok ott kifogástalannak : volna megjegyzésem azon törvényre; de én mind a mellett is igen nagy súlyt fektetek arra, és igen sok megnyugvást találok benne. A mi azonban ezen törvénynek eddig történt alkalmazását illeti: méltóztassék megengedni a tisztelt minister ur, de én annak alkalmazását sem méltányossági, sem előzékenységi motívumnak nem fogadhatom el; nem fogadhatom el azért, mert ma már minden bajnak kútforrása épen abban fekszik, hogy a nemzetiségi törvény a törvényhozás intentioja szerint végrehajtva nincs, annál kevésbé van alkalmazásba véve. Több országokban volt arra példa, és van ez igy nálunk is ; az tudniillik, hogy nem az a baj , hogy nincsenek törvények ; hanem, hogy a törvény nem hajtatik kellőleg végre, és e tekintetben Tisza Kálmán tisztelt képviselő urnák igaza van , a ki közhelyesléssel találkozólag azt mondta nem egyszer, hanem sokszor, hogy nem az a kérdés, hogy vajon egy meghozott törvény jó-e vagy rósz ? hanem az a kérdés, hogy ha meg van a törvény: azt végre kell hajtani, azt kívánja a nemzeti becsület azt kívánja a törvényhozás méltósága. És én sok köszönettel tartozom ezért Tisza Kálmán tisztelt képviselő urnák ; de annál inkább sajnálom, hogy ez nem hatott a tisztelt belügyminister úrra, mert épen az ő tárczájához tartozó, igen sok kérdésekben nem alkalmazta. Szolgálhatnék példákkal; de nem akarom a ház türelmét fárasztani és biztosithatom a tisztelt minister nrat, hogy ha egyrészről elismerem a magyar nemzet loyalitását a nemzetiségi törvény meghozásában és hogy ha alkalmazásában is ugyanazt követné a tisztelt minister ur: legyen meggyőződve, hogy sok keserű nyilatkozatoktól kímélte volna meg magát is, a házat is. (Helyeslés bal felöl.) Megvallom, hogy e nemzetiségi törvény roszul alkalmazására nézve némelyeket el kell mondanom azon szempontból, hogy kimutassam: hol van a hiba, hol van annak oka, hogy nem tudunk egyesülni. Ez ok a dolognak azon természetes fejlődésében rejlik, hogy tudniillik van egy irány és szempont a törvényhozásban, mely azt mondja, hogy a nemzetiségi törvényt egyszerűen el kell törölni; mely azt mondja: hozassék be egy törvényczikk, mely igy szóljon: Törvényczikk. E törvény eltöröltetik. Hogy ez nem természetes fejlődése a dolognak, s hogy a szándékolt hatásnak ellenkezőjét fogja eszközölni: az természetes. Ha az erdélyi választási kérdést tekintetbe vesszük, az nem nemzetiségi kérdés. Mi nem csinálunk belőle nemzetiségi kérdést. Önök sem, mert akkor nyelvről beszélnénk; hanem csinálnak nemzetiségi politikát. Miről van szó? Van Erdélyben egy nagy sokaság, mintegy másfél millió román honpolgár; a politikai magyar nemzetnek e másfél millió honpolgár egy része. Gondolom, ezt kétségbe vonni nem lehet. Ezért én ezt nem tartom nemzetiségi kérdésnek. Önök a nemzetnek egy bizonyos hányadrészét nem akarják a jogok azon élvezetében részesíteni, mint a másik, nem tudom hányadrészét. Hát ez nem nemzetiségi politika? Ezt kell föltennem, mert külöben a 8 frt 40 kr censust, melyről önök magok tudják, hogy voltaképen 14 frt és néhány krajczár : nem hoznák be. Hát hogy lenne igy ezen másfél milliónyi nép az állameszmének megnyerve? Hogy lehessen aztán őket testvériesen e házba behozni? Pedig én erre nagy súlyt fektetek; mert méltóztassanak csak tekintetbe venni, mit tesz az, hogy ha a román képviselők három évig itt ülnek ? Ez az önök érdekében fekszik; mert azon urak mindenesetre más tájékozottságot nyernek az államélet viszonyáról itt, mint odahaza. Ennélfogva nem helyes politikát követnek az államhatalom intézői akkor: mikor ugy intézkednek, hogy azok otthon maradjanak. Hogy mennyire folynak be bizonyos ismeretlen viszonyok, s mily rendkívül nagy hibája a tisztelt ház nagy többségének azon szempontból, hogy ezen viszonyokat nem isinerik, mert néhány ur, kik ellenkező irányban akarják a kérdést megoldani: csakugyan pártkérdést csináltattak belőle. Már engedelmet kérek: akkor az a másfél millió nép az állam hatalma iránt bizalommal nem viseltethetik, ha már ezt is fölhasználják, csak hogy azok választási képességgel ne bujának. Én ezen politikát nem bírálom; meg fogja a jövő bírálni. Meglehet, tisztelt ház, hogy sokan nem osztozna aggályaimban; lehet, hogy a belügyminister ur sem fektet arra nagy súlyt; de én határozottan rosznak tartom azt, hogy a románok Eidélyben oly mélyen hallgatnak, semmi actioba sem bocsátkoznak, szóval az állam ügyei iránt közönynyel viseltetnek. Meglehet, hogy sokan épen azt akarják, hogy továbbra is legyen Erdélyben néhány biztos választó-kerületjök, hol a megválasztatás nagyon könnyű. De engem az nem nyugtat meg; nem azért, mintha attól félnék, hogy az első alkalommal az állam ellen föl fognak lázadni; nem, mert sokkal érettebbeknek tartom őket, mint sem hogy róluk föl is tegyem; de azért, tisztelt ház, mert az olyan elégületlen, melyben nem lehet
