Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-271
44 271. országos ülés Julius 12. 1874. gekké lettek is, e census továbbra is alkalmazható legyen. Mert nem tartanám igazságosnak, hogy csak a Hajdú és Kun községekre nézve ; nem pedig a hasonló viszonyok közt lévő más, például Békésmegyei községekre is mondassék ki ez. És most tisztelt ház, zárom beszédemet azzal, hogy valóban én is nagyon óhajtanám, és óhajtottam sokszor, hogy a részletek vitatásánál, a ház kebelében ott, hol nem valamely párt létalapjául szolgáló elvről van szó, engedjünk tért a kölcsönös capacitálásuak. De figyelmeztetem az ezt ma szóba hozott képviselő urat, hogy a solidaritásról, a kényszerítésről, és más hasonlóról aligha nem épen azon körben lehet legigazságosabban a szó, a melyben ő él; mert, ha ez nem volna csákugyan igy: akkor nem látnók azt a csakugyan nem egészen igazolható helyzetet, hogy nem szabadelvűbb vagy conservativebb nézetek, hanem a nyelv szerint csoportosul a képviselők egy része. (Élénk helyeslés.) Kemény István háró: A vád, a vádaskodás már magában véve sem irigylendő kenyér, ha azonban a tény nem igaz : akkor egyszerűen denuiitiatiová sülyed alá. Azt mondta Babes képviselő ÜT, és pedig a legnagyobb elbizakodással, hogy a román nyelv Alsó-Fehér megyében nem is jegyzőkönyvi nyelv. Tagadom, szavamra mondom, hogy igenis jegyzőkönyvi nyelv, és én magam is akár hányszor indítványoztam, kerestem, halásztam valakit, ki a jegyzökönyvet vinné olykor-olykor; de hiába, lassan ment, három napig pedig senkinek sem volt kedve ott ülni, várakozni. Azt mondja a tisztelt képviselő ur: hogy a bizottságban egy ötödrésznyi román sincs. Azt nem tudom, hogy hányadrészét teszik a románok, csak azt tudom, hogy a feléhez nagyon közel állanak, s azt is tudom, hogy majd minden olyan embert, a kiről gondoltuk, hogy tud írni, olvasni, betettük. (Derültség.) De bizony annyira vagyunk, hogy ha ö excellentiája a vallás- és közoktatásügyi minister ur, négy vándor-professort küldene le tanítani: sokan őszig még az alphabetumot sem tudnák megtanulni, mert még a betű formáját sem ismerik. (Derültség.) Mondhatott volna az érdemes képviselő ur egyebet. Ugyanis mondhatta volna azt, hogy hát miért nem vagyunk a románok iránt olyan testvériességgeL hogy a bizottságba felét vagy annál többet ő közülök neveznénk ki. Én nem tagadom, őszintén kimondom, hogy nem óhajtottam, hogy fele sőt valamivel több mint fele legyen, mert csak néhány évvel azelőtt, láthattuk a szebeni országgyűlésen, a hol önök románok voltak többségben, hogy a Leopoldi diplomát, Erdélynek az alaptörvényét, melyre most már sokszor hivatkoznak: magok a román képviselő urak is az első alkalommal könnyedén föladták, azt mondták: fölösleges, nem szükséges! Miután ezt tudjuk, és azt is tudjuk, hogy ott önök majoritásban voltak: én kijelentem, mindig, mig alkotmányosság lesz, mig választás lesz, mindig ellene leszek annak, hogy a bizottságokban a románok többségben legyenek, nehogy ugy járjunk, hogy föladjanak jogot, mint föladták a leopoldi nevezetes diplomát. (Helyeslés.) Hallottam fölhozatni azt is, hogy Péchy nem tudott oláhul. Hát vajon a német Wohlgemuth, a cseh Schwarzenberg, vagy az ismét német Liechtenstein stb. stb. tudtak-e oláhul ? Dehogy tudtak (Derültség.) és mégis mindig valahányszor ily közbiztost kineveztek: azt mondták önök és döntött betűvel irták, hogy ez és csak ez fogja megmenteni az országot. Hallottam azt is említetni, hogy az uniót élethalál fenyegetés közben mondattuk ki. Elismerem, hogy politikai kérdések fölött merülhetnek föl ellenkező nézetek és fölfogások; de a tényeket nem lehet ezen kathegoriába sorolni, nem lehet mistificálni. Nem igen gondolom, hogy Puchner valami erős patronusunk lett volna nekünk magyaroknak, és az is áll, hogy tekintélyes katonai erő fölött rendelkezett s mégis, mikor elment: átalános köszönetét fejezte ki a példás rend fölött, mely az unió körüli viták alatt Kolozsvárit uralgott. Én azt tartom, vannak oly vádak, melyek egyenesen visszaesnek az illető vádlóra; azért eddigelé is ritkán bocsátkoztam czáfolatokba. Belátom, hogy én is hibáztam; mert a nagy közönség könynyen azt fogja gondolni, hogy ha nem is mind, legalább fele a vádnak igaz lehet. Még lenne egy megjegyzésem ; de talán el is hagyom. (Élénk fölkiáltások: Halljuk] Halljuk!) Ugyanis egy tisztelt képviselő ur azt mondta vala, hogy az unió 40 ezer románnak martyr - halálába került. Akkor akartam tőle megkérdezni: vajon beleszámlálja-e a föntebbi összegbe azokat, kiket én komolyan sajnáltam és sajnálok most is. kik a morálnak nem épen legegyenesebb utján imitt-amott bemenvén a pinczékbe, s a szeszes italoknak mérték fölötti élvezése következtében belefúltak a borba, a pinczébe, hol a bor magasabban állott, mint a vezetők moralitása. (Élénk helyeslés.) Kiss János: Tisztelt ház! A 4. §-hoz több rendbeli módositvány adatott be; ezek közül én egyedül a Balogh tisztelt képviselőtársam által beadotthoz kívánok szólani; azonban mielőtt ezt tenném, kötelességemnek tartom fölidézni Kemény Gábor tisztelt képviselő azon állítását, hogy az erdélyi földbirtok-viszonyok sem a partiumbeli birtokviszonyokkal, sem a magyarországiakkal meg nem egyeztethetők. Nincs könyebb, mint valamit állítani,
