Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-284

284. országos ülés Julius 28. 1874. 391 és informátor arra nézve, a midőn azon jogorvoslatról lesz szó, melyek a curiához vagy ministerhez leendő fölterjesztések által igénybe vehetők; mondom, ha nem lesz ott oly egyén, a ki az adatokat első kézben kiszolgáltathassa, és szükség esetén első kézből ott ellenvetést tehessen: akkor azt hiszem, az eddigi állapot továbbra is megmaradna. S azt gondolom, minden pártnak politikai lelkiismeretességi érzetétől folyó kötelesség az, nem vinni kísértetbe saját párthiveit. (Helyeslés.) Megengedem, voltak törvényhatóságok eddig is, melyek méltányossági érzetből néhány ellenpárti tagot is vettek be a központi választmányba? De ha ez helyes volt, ha nem méltóztatik ez ellen tiltakozni, sőt ha tetszik rá hivatkozni: mi lehet akkor az akadály, hogy azt, a mit helyeselnek, miért ne lehetne törvénybe iktatni. (Helyeslés és ellenmondás.) Én megvallom, elvi ellentétet nem látok. A mi pedig a mathematikai alapnak megtámadhatását illeti: arról vitatkozni részemről nem tartom itt megengedhetőnek; inert az. — a mint már előbb mondtam, — másutt több államban, Amerikában és Angiiában érvényben van. Egyetlenegy ellenvetés hozható föl, a mi az osztályban föl is hozatott, — és a mit Beöthy képviselő ur is érinthetendett. — s mely azt mondja, hogy a kisebbség képviseltetésének tulajdonképi föladata csak az lenne: a meggyőződés különféleségét a pártállás különféleségében nyilvánuló párttöredékeket fölszinre juttatni. De tagadom, — mondom, •— hogy föladata csak ez lenne. Igaz, hogy azon ismertetésekben, melyeket a magyar sajtó a legutóbbi időben e tárgyról közölt, ilyesmi mondatik; de azt tartom, hogy sokkal fontosaim ezen kérdés, sem hogy, eltekintve ezen olvasmánytól, annak mélyebb vizsgálásába ne bocsátkozzunk. Azt mondják ugyanis, hogy voltaképen nincsenek is pártok, mielőtt a képviselőjelölt föllépne, s hogy a pártállások a választásig változhatnak, hogy a pártok másokká is lehetnek. De nem ugy áll a dolog. Igen tisztelt képviselőtársamról kötelességem föltenni, s föl is teszem, hogy mindig igyekezni fog saját párthiveit kísértetbe nem hozni, illetőleg megkímélni attól, hogy, a mennyiben párthívei gyöngébbek is lehetnének: olyasmire engedtessék magokat ragadtatni, a mi a szigorú politikai lelkiismeretességgel ellentétben van. De például föl lehet tenni tisztelt képviselőtársam kerületéről, — ámbár őszintén kívánom, hogy jövőre egyhangúlag választassák meg,— hogy ott már jelenleg is van oly párt, mely megválasztását ellenzi. Meglehet, hogy van. És ily föltevésre bizonyára ő szigorú lelkiismeretességénél fogva maga is kívánja azt, hogy az első névsor összeállításánál politikai ellenfeleinek nyíljék alkalom arra, hogy mostani párthívei fölött örködjenek a tekintetben, hogy ezek valahogy a névjegyzék összeállításánál nem járnának-e el kellő lelkiismeretességgel. Következik az összeírás második ténye: a kiigazítás. Időközben, meglehet, alakul egy másik párt, de azért a folytonosság ott van, és az ellenőrzés jogosultságára is szükséges, hogy „ sohasem foghassák rá, hogy az ő párthívei, kik különben talán terrorisálták volna a központi választmányt: minden informatio kizárásával intézkednek. Meg vagyok győződve, hogy azon érvek oly nyomósak, oly belsőség teljesek, hogy ha csak kissé méltóztatik figyelembe venni: ezek ellenében ellenvetés föl sem hozható. És én megvallom őszintén, ha mégis történnék e tekintetben a házban, az, hogy az igen tisztelt többség nem fogadná el a különvéleményt, ezt csak vagy azért nem tenné; mert a tisztelt kormány iránt oly határtalan bizalommal viseltetik, hogy nem akar ily kérdésben is csekély vereséget okozni; holott magának a kormánynak lenne leginkább erkölcsi érdekében megmutatni az utókornak, hogy e tekintetben elmenjen azon szélső határig, meddig csak elmehet. Ez az egyik ok. Nagyon sajnálnám, ha ez történnék. A másik lehetőség pedig az, mire igen tisztelt képviselőtársain Nehrebeczkynek fölszólalása emlékeztet. Megvallom őszintén, az ő szavai eszembe juttatták nekem azon esetet, midőn a skótok a burgonyát, mikor először behozatott: nem akarták megenni csak azért, mert azt mondták, hogy .a burgonya nincs megemlítve a bibliában. Én nem azért hozom azt föl, hogy tisztelt képviselő ur Nehrebeczky . . . (Nehrebeczky közbeszól: Nem helyes as idézet! Ivánka mondtál) hanem mert... (Nehrebeczky közbeszól: Az Üstökösből vanl) mert teljesen applicálhaíónak találom ezen esetre, hogy miután ez neki valami újdonságnak látszik, mert az ő bibliájában, már tudniillik ezen törvén}javaslatban, mely az ő buzgó közreműködésével szerkesztetett, ez benne nem foglaltatik, hogy csakugyan végrehajthatatlan. (Derültség,) Én kérem a képviselő urat, kövesse inkább a másik bibliát, melyben a szeretet van hirdetve, s a politikai küzdelmet ne tekintse oly harcznak, melynek szükségképen oly ádáznak, kegyetlennek, erőszakoskodónak kell lenni. Én azt ajánlom a tisztelt ház figyelmébe, legyünk egymás iránt a lehető gyöngédséggel, kövessünk el mindent, mi a kedélyek megnyugtatására szolgálhat, kövessünk el mindent egymás capacitálására, hogy a választók belássák, hogy mi szelíden, gyöngéden igyekszünk eljárni. Ez értelemben ajánlom a tisztelt háznak : méltóztassék a IX. osztály különvéleményét elfogadni, s azon esetben, hogy ha elvileg elfogadtatnék, s netalán valami alaki nehézség merülne föl ellene, utalok a másik módozatra, mely abból áll: hogy az illető közgyü-