Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-284
376 284. országos ülés Julius 26. 1874. legszabadabbelvü országaiban átlátták, hogy lehet ugyan az egj r es polgárok választó-képességót megszorítani; de nem szabad a választók ezreit választási szabadságukban megakadályozni. Ha megmarad a 13-ik §. mostani szövegezése, az fog állani, a mit az előttem szólott fölhozott, hogy a ki nincs beírva valamely választó-kerület névjegyzékébe: az nem is lesz választható. Én nem akarom ismételni azon példát, melyet az előttem szólott képviselő ur fölhozott, mennyire volna ez sérelmes a választókra; nem is akarok visszatérni a 12. §-ra, ámbár igen könnyű volna kimutatni, hogy ha lehet oly férfit, ki vizsgálati fogságban volt és sajtóvétség miatt börtönben van s bűnhődött, s ennek következtében nem vétetett föl a választók névjegyzékébe, hogy ha lehet őt még a jövő évben a választói képességből kizárni: igazságtalan volna a választóknak megtiltani, hogy őt megválaszszák, ha bizalmuk ő benne öszpontosul. Erről nem szólok. De vannak más ide tartozó esetek a törvényben. Vegyük a 11. §-t. Ez azt mondja, hogy föl nem vétetnek a választók névjegyzékébe a hadsereg állományában tettleg szolgálók. Ott van egy derék hazafi, a ki minden tekintetben képes volna képviselői hivatásának megfelelni, a választók bizalma benne öszpontosul, de ő a hadsereg állományában tényleges szolgálatban van, nem lehet itt tehát őt a választók névjegyzékébe fölvenni. De időközben, az összeírás és a választás közt kilép a szolgálatból. Választani nem lesz képes, mert egy évvel ezelőtt nem vétetett föl a névjegyzékbe. De miért legyen a választóknak megtiltva őt képviselővé választani, a mikor a választáskor a választás idejében megfelel a törvény minden kellékeinek? Vegyünk egy más esetet. A 9-ik §. fölsorolja mindazon polgárokat, kik census nélkül is választók lehetnek s fölvétethetnek a választók névjegyzékébe. Tegyük, hogy valamely városban lakik egy becsületes tudós, a ki képes volna képviselővé választatni ; de nem fizeti a megkívánt adó-összeget, tehát az összeírás nem vétetik föl a névjegyzékbe. De időközben, az összeírás és a választás közt kineveztetik tanárrá. Fölteszem természetesen, hogy az illető egyén nem zsidó s nem szabadelvű, mert ezen esetben a közoktatási minister ur őt semmikép sem erősítené meg. (Élénk derültség.) Mint mondám, időközben tanárrá kineveztetik ós ő ennek daczára a 13. §. szövegezése szerint nem fog megválasztathatni, mert a múlt évben föl nem vétetett, és jogosan, a névjegyzékbe. De ugyan miért ne lehessen őt megválasztatni: mikor a törvény minden kellékeinek megfelel és választó-képességgel, tehát megválasztathatási képességgel szintén bír? Ezeknél fogva, azt hiszem, nem maradhat ugy, a mint van az a szöveg, hol az mondatik, hogy ,,választható, a ki választó." Ha a tisztelt ház hajlandó e kétértelműségnek és a választási szabadság ebbeli megszorításának elkerülése czéljából elfogadni a tisztelt előttem szólott által ajánlott uj szövegezést, szívesen hozzájárulok. De ha a ház ezen egészen uj szövegezést nem fogadná el, azt hiszem, hogy elégséges volna, s a czélt el lehetne érni, ha a jelenlegi szövegben kis módosítás tétetnék, mely abban állana, hogy a helyett, hogy benne van „választható, a ki választó" tétessék: „Választható mindaz, a ki a választáskor az előbbi §-okban elősorolt választó-képességi kellékek valamelyikével bír." Ennyi a szövegre nézve. Legyen szabad most kimondani véleményemet a különvélemény által javaslatba hozott toldásra nézve. Nagyon sajnálom, de e tekintetben egyet nem érthetek a tisztelt előttem szólott barátommal, Oláh Gyulával. Én a különvéleményt semmiképeu el nem fogadhatom. . A tisztelt túloldal és a kormány részéről is ismételve hangsulyoztatott, hogy az előttünk fekvő törvény nem is akar választási törvény lenni, hanem legfölebb novella, •— ámbár még regénynek is nagyon hosszú és unalmas volna, — kiegészítése az 1848-ki törvénynek. És mégis mit tapasztalunk? Nemcsak hogy az 1848-ki törvényt egészen kiforgatja szelleméből és betűjéből, hanem a legkülönfélébb dolgokat mellékesen, — per tangentem, — akarjuk elintézni ezen törvényjavaslat utján. Már a múlt héten igen tisztelt barátom Szontagh Pál kimutatta, hogy a 12. §. a) pontja nem akar más lenni, mint a sajtótörvény megsulyosbitása; az e) pont ismét az adótörvényeket akarja kiegészíteni. És most mi hozatik javaslatba? A büntető-törvénynek kiegészítése. Ez semmi esetre ide nem tartozik. Elismerem ugyan, hogy van sok európai büntető-törvénykönyv, melyekben megengedtetik a bírónak, hogy bizonyos bűntények alkalmával a politikai és polgári jogok elvesztését néhány évre kimondhassa. Ha helyes ezen intézkedés, a mit most nem vitatok s ha hiányosak e tekintetben a mi törvényeink, lesz alkalmunk a hiányokat pótolni akkor, midőn a büntető-törvényt fogjuk tárgyalni; de hogy igy mellékesen, per tangentem, hozzunk be ily fontos határozmányt a mi törvényeinkbe: azt én semmiképen sem helyeselhetem, semmikép sem helyeselhetem, hogy ily fontos dolgokat igy mai apropos tárgyaljunk. De annyival inkább vissza kell utasítanom ezen javaslatot ; mert őszintén kimon-
